A globális, kooperációs alapú űriparnak és űrkutatásnak gyakorlatilag vége, a területen hidegháborús viszonyoknak megfelelő visszarendeződés látszik, ami a magánvállalkozások erősödésével még jobban megbolygatta a viszonyokat – mondta a Makronómnak Sárhegyi István űripari szakértő és befektető, akit a hazai űrkutatással kapcsolatos tervekről, a tervezett magyar műholdról, valamint az orosz-ukrán háború nyomán kialakult nemzetközi változásokról is kérdeztünk.
Dr. Sárhegyi István űrjogász, űripari vállalkozó, iparági szakértő és befektető. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán és a Budapesti Corvinus Egyetemen diplomázott, majd az International Space University-n szerzett képesítést. A CarpathiaSat Zrt. résztulajdonosa, a Remred űripari cég legnagyobb befektetője, a Herius Capital alapkezelő alapítója. Nemzetközi űrjogot oktat a Pécsi Tudományegyetemen.
Milyen régre nyúlik vissza a magyar űrkutatás?
Három fő korszakot tudunk megkülönböztetni. A legmeghatározóbb a rendszerváltás előtti, 70-es, 80-as éveket felölelő interkozmoszos éra volt, amelynek csúcseseményeként Farkas Bertalan az űrbe repült. Ez volt a magyar űrkutatás aranykora. A rendszerváltozásnál aztán minden megváltozott. A 90-es és a 2000-es években a hazai űrkutatás területe – alapvetően a finanszírozás hiánya miatt – mostohagyerekké vált, ennek következménye pedig az lett, hogy hazánk még regionális szinten is meglehetősen lemaradt. Pedig a felhalmozódott know-how óriási örökséget jelentett. Ezt a hagyatékot az aranykorban tevékenyen munkálkodó nagy öregek ápolták, mentették át a jelenbe, amit éppen erre a tudásra építünk.
A mellőzés időszaka nagyjából 2015-ig tartott. Abban az évben csatlakoztunk az Európai Űrügynökséghez teljes jogú tagként, rá három évre pedig a Külgazdasági és Külügyminisztériumban Ferencz Orsolya személyében kinevezték Magyarország űrkutatásért felelős miniszteri biztosát, így a terület végre hivatalos státuszt kapott. Azóta elkészült a Nemzeti Űrstratégia, komoly iparfejlesztési projektek és programok indultak el, amelyek közül prioritást élvez a HUNOR, a hazai űrhajósprogram, illetve a CarpathiaSat műholdprogram.
Milyen költségvetéssel dolgozik jelenleg az állami terület?
Az éves költségvetés fokozatosan nő. 2018-ig évente 2-3 milliárd forint volt a büdzsé, ez jelenleg 9-10 milliárd körül mozog. A projekteket azonban külön zsebből finanszírozzák, a HUNOR-program költségvetése például nagyjából 30 milliárd forint.
Törvényszerű az állami és a magánszektor együttműködése az űripar területén?
Alaptétel, hogy az állam nélkül a világon sehol nincs űripar. Bármennyire is azt kommunikálja Elon Musk, hogy a SpaceX magánvállalat, a legnagyobb ügyfelük még mindig a Pentagon, valamint az állami űrügynökség, a NASA. Az állami kontribúció egyszerűen kihagyhatatlan.
Mire épül a hazai nemzeti űrstratégia?
Több pilléren nyugszik. Az egyik legfontosabb az űripar oktatási szegmensének megerősítése, hiszen utánpótlás nélkül nem lesz űripar. Ezt a hiányosságot Ferencz Orsolya remek érzékkel vette észre, ezért is indult el a minisztérium támogatásával tizenhat egyetemen egy közös interdiszciplináris, űripari képzés, az UniSpace program. Kiemelt szerepet kap a stratégiában a jelenlegi tudás hasznosítása, piacosítása is, valamint az ipari szegmens erősítése. Olyan zászlóshajó-projektek kellenek, amelyek egyszerre húzzák fel mind a kutatói, mind az ipari struktúrát. Ezt szolgálja többek között a HUNOR-program is. Ahhoz pedig, hogy mindezeket egy működőképes finanszírozási környezetbe helyezzük és megfelelő jogi keretrendszerrel lássuk el, olyan szervezetekre van szükség, mint az űripari befektetési alap, aminek a nemzetközi befektetéseken túl az a célja, hogy a magyar ipar, a tudás termékesítését tőkepiaci eszközökkel segítse, illetve létrehozza a magyar és az ahhoz kapcsolódó nemzetközi ökoszisztémát.
Jelen pillanatban hogyan áll a HUNOR-program? Az elindításánál még az orosz kapcsolatrendszer állt az előtérben.
A magyar űrhajós-program esetében az orosz együttműködés kialakulásának nagyon egyszerű oka volt. A kezdeteknél az USA-nak és a SpaceX-nek az ilyen jellegű űrhajós-felbocsátási képessége még fejlesztés alatt állt. Az oroszok voltak az egyetlenek, akik űrbe juttathatták volna a magyar űrhajóst. Időközben ez megváltozott. Amerikában elindult a kereskedelmi alapú űrutazás lehetősége, az Axiom Space vállalat gyakorlatilag űrutazási irodaként működik, a technikai feltételeket pedig a SpaceX biztosítja. Kiváló alkalom kínálkozott arra, hogy a magyar program amerikai együttműködéssel folytatódjon, így az űrhajósunk – szoros kooperációban az Európai Űrügynökséggel – amerikai kontribúcióval és magánvállalatok segítségével fog feljutni a nemzetközi űrállomásra. Orosz kapcsolódás egyáltalán nincs a programban.
Honnan jött a másik kiemelt projekt, a magyar kommunikációs műhold fejlesztésének ötlete?
A történet a nyolcvanas évekig nyúlik vissza. Az ENSZ Nemzetközi Távközlési Egyesülete, az ITU, amely a műholdas frekvenciákért és pályapozíciókért felel, Magyarországnak is biztosított a világűrben egy 36 000 kilométerre lévő pályaszakaszt. Ezt azonban a Horn- és később a Gyurcsány-kormány bérbe adta egy izraeli magáncégnek, amely a mai napig használja. A szerződésük két év múlva jár le, szeretnénk kihasználni a lehetőséget. Ezért jött létre az Antenna Hungária, a 4iG, illetve a saját cégem, a New Space Industries alapításával a CarpathiaSat Zrt. A célunk, hogy a saját pályaszakaszunkon a frekvenciákat és a pályapozíciót egy magyar műhold hasznosítsa.
Mennyibe kerül egy ekkora volumenű projekt?
Nincs meghatározott büdzsé, annyi mindentől függ és annyi változó fordulhat elő a fejlesztés során. Általánosságban egy geostacionárius kommunikációs műhold projektje 100-250 millió dollár közötti költségvetéssel rendelkezik.
Oroszország magára marad az űrkutatásban? Újra kétpólusú világűr-rend jön létre?
Nem egészen. Az oroszok a nyugati világgal együtt finanszírozott projektekből és együttműködésekből szállnak ki. Közben elindították a saját projekteket, például a Hold-programot. Nem beszélve azokról a nem nyugati országokkal, például Kínával kötött együttműködésekről, amelyek új lendületet fognak kapni. Sok dolgot nem látni még előre, de az biztos, hogy a globális kooperációra épülő űrkorszaknak vége.
Ennek köszönhető, hogy Putyin a háború kellős közepén jelentette be a Hold-program újraindítását?
Az űrkutatás mindig is a high tech csúcsa volt, a Holdra szállás óta pedig óriási szimbolikus jelentőséggel is bír. A 21. században az űr és az űripar egyfelől szuverenitási kérdéseket érint, másfelől a jövő gyarmatosítását készíti elő.
Ha valamelyik ország világhatalomként szeretné definiálni magát, az nem engedheti meg magának, hogy elengedi az űripart. A jövőt az űrben fogják írni, ezzel pedig Putyin is tisztában van.
Magyarország is kikanyaríthat magának egy szeletet az űrtortából? Milyen kilátásaink vannak az elkövetkezendő évtizedekre?
Biztos vagyok benne, hogy a jövő gyarmatosítása tekintetében a meghatározó országok le fognak ülni egy tárgyalóasztalhoz, és gyakorlatilag fel fogják osztani a világűrt 2050-ig. Ennél az asztalnál azok fognak ülni, akiknek szuverén, önálló űrképessége van. Pontosan erre kell szert tennie Magyarországnak is. Ennek kialakítása valóban nem egy-két év, de 2050 nem tűnik elrugaszkodott céldátumnak.
Fotó: MTI/Kovács Tamás
A cikk eredetileg a makronom.mandiner.hu oldalon jelent meg.
