Így változik a szolidaritás teljes rémálommá: Ukrajna legyalulja az EU-s gabonapiacot, Brüsszel pedig nem tesz ez ellen semmit.
Tavaly, amikor az orosz blokád miatt az ukrán gabona bent ragadt a kikötőkben, és az ENSZ globális élelmiszerválságot kiáltott, valóban tragikusan festett a helyzet. Ukrajna kétségbeesetten és egyre hangosabban kiabálva kereste az alternatív útvonalakat, amelyek segítségével el tudja adni a gabonáját. A szomszédos országok alapból mindent megtettek, hogy partnerek legyenek a szállításban, és minden erejükkel azon voltak, hogy a „szolidaritási folyosókon” biztonságosan és gyorsan kerüljön ki Ukrajnából a gabona: Magyarország is habozás nélkül felpörgette tranzitforgalmát, az ukrán gabonafélék szállítási kapacitásának csak a vasúti kocsik száma és az átrakási lehetőségek kimerítése szabott határt.
Olcsó és nagyon sok
Az Európai Unió azonnal eltörölte az importvámokat Ukrajnával szemben. Az eredmény: az Ukrajnából az EU-ba irányuló gabonaimport 2021-ben 287 ezer tonnát tett ki, ez a szám 2022-ben 2,849 millió tonnára nőtt.
Aztán jött a feketeleves: miután megnyíltak az ukrán kikötők, és elhárultak az akadályok az ukrán export elől, Kijev soha nem látott mennyiségű gabonát zúdított az Európai Unió tagállamaira. A nem várt és előre be nem kalkulált búzacunami azonnal pofozni kezdte a belső piacot, a nemzetközi gabonakereskedők ugyanis a tagországokban termelt gabona helyett az ukránt szállítják nem csak az Unión kívüli, de az azon belüli piacra is.
Kenyérszegők
A helyzet annyira aggasztóvá vált, hogy hat ország – Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Románia és Bulgária – miniszterei az EB-hez fordultak az agrárminiszterek január 30-án tartott csúcsfórumán, kérve az illetékeseket, hogy szüntessék meg az EU-s tagállamok egyre brutálisabb versenyhátrányát. Az érintett országok nem a vámmentesség eltörlését kérték, csupán rámutattak: a „szolidaritási folyosók” célja az Európán kívüli országok ellátásának biztosítása lenne, nem pedig az Ukrajnával határos tagállamok termelőinek ellehetetlenítése.
Brüsszel nem izgatta fel magát túlságosan, és pontosan azt tette, amit olyan esetben szokott, ha valamit nagyon nem akar meghallani: semmit. Janusz Wojciechowski, az EU mezőgazdasági biztosa ahelyett, hogy rendezni próbálná az Ukrajna felől ömlő gabona vásárlási feltételeit, inkább válságpénzt osztogatna azoknak az országoknak, amelyek agrárexportja kezd tönkremenni a probléma miatt. Konkrétan azt az ötletet vetette fel, hogy felbontja az EU mezőgazdasági válságkeretét, és abból juttat a bajba jutott országoknak. Az elgondolás kivitelezéséhez persze – annak minden abszurditásán túl – mind a 27 tagország jóváhagyása szükséges, ami nem csak időigényes, de valószínűleg felesleges próbálkozás is lesz.
Mi lenne, ha holnapra Ukrajna EU-s tagállammá válna?
A mostani probléma azonban csupán halvány ízelítő abból, mekkora gonddal szembesülnének az EU tagállamai, ha Ukrajna közéjük tartozna.
Adott egy ország, amelyet nem véletlenül neveztek el Európa éléskamrájának. 42 millió hektár termőföldje több, mint az EU hasonló területeinek egyharmada. Még érthetőbben: az ukrán agrárterületek akkorák, mint egész Olaszország. Ez az ország most gyorsított eljárásban, két éven belül az Európai Unió tagállama akar lenni. Kijev tisztában van vele, hogy mezőgazdasági dominanciája óriási veszélyt jelent az uniós gazdálkodásra, így buzgón megígérte, hogy rengeteg energiát fektet majd az integrációs folyamatokba, vagyis hogy az uniós vállalatok és az ukrán gazdák is jól járjanak.
A Politico a témához kapcsolódóan eljátszott a gondolattal, mi történne, ha az EU valóban hivatalosan is keblére ölelné Ukrajnát. A helyzet egészen bonyolulttá és ijesztővé válna.
Jelenleg az EU az országok mezőgazdasági területeinek nagysága alapján osztja szét a közös zsebből az agrártámogatásokat. Óriási, 386 milliárd eurós tortáról van szó, amelynek a legnagyobb szelete kerülne ahhoz az országhoz, amelyben egy átlagos gazdaság alsó hangon 1000 hektárt jelent – szemben az EU-s tizenhattal. Miután Ukrajna új tagállamként hosszú ideig többet venne ki a közös költségvetésből, mint amennyit vissza tudna tenni, csatlakozása a többi tagország pénzének drasztikus csökkenésével járna.
Az, amit most látunk, semmi ahhoz képest, ha Ukrajna beszállna az európai versenybe, és EU-s tagállamként tudná ráereszteni a kontinensre és a világra olcsó és felfoghatatlan mennyiségű gabonáját. Az EU jelenlegi mezőgazdasági nagyhatalmainak, Franciaországnak és Lengyelországnak esélye sem lenne labdába rúgni a megváltozott szabályok szerint játszott meccsen, de ennél is cudarabb idők várnának a közepes és kisebb termelőkre, például Bulgáriára vagy Magyarországra.
Egyetlen érvelés létezik, ami valóban sikerként tüntethető fel Ukrajna hirtelen csatlakozása mellett: ha megtörténne, az geopolitikai téren óriási előnyt biztosítana az Uniónak agrárfronton. A blokk a globális gabonaexport 30 százalékát birtokolná, ezzel pedig maga mögé utasítaná Oroszországot is. A kérdés az, meg lehet-e ezt úgy tenni, hogy közben a többi tagország agrárexportja roppan bele.
Fotó: 123RF
A cikk eredetileg a makronom.mandiner.hu oldalon jelent meg.
