Kaja Kallas miniszterelnök kihasználta az Európai Békekeret hanyagságból nyitva hagyott kiskapuját, és 134 millió eurót hívott le országának.

Az Ukrajnának szánt lőszerszállítások felgyorsítása érdekében az EU kétmilliárd euróból igyekszik elegendő készletet biztosítani a folyton mindenből kifogyó Kijevnek. Ezt az Európai Békekeret névre keresztelt költségvetésen kívüli alapból finanszírozzák, amelynek az összes tagállam a befizetője – a gazdasági teljesítménye alapján kiszámolt összeggel.

Kellékpénz

Az Európai Békekeretből 1 milliárd euró a háborúba a saját fegyvereiket küldő országok kompenzációjára megy el. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az adott ország átadja Kijevnek a saját haderejéből kivont eszközöket és lőszert, majd annak ellenértékét leszámlázza Brüsszel felé, ahonnan elméletileg rövid időn belül már érkezik is az utalás. A folyamatról és az összegek nagyságáról az Európai Bizottság nem szívesen ad tájékoztatást, az azonban így is kiderült, hogy Brüsszel meglehetősen differenciált rendszert működtet a kompenzáció tekintetében, az egyik legnagyobb donor Lengyelország például hosszú időn keresztül várta a beígért összegeket – hiába. Az Európai Békealap akár a háborús szolidaritás szimbólumává is válhatott volna, ám a Politico információi alaposan belepiszkítanak az idillinek festett képbe.

Lengyelország alig kap pénzt a háborús alapból

Varsó türelmetlenül várja az Ukrajnába küldött haditechnika anyagi kompenzációját, ám az Európai Bizottság némaságba menekül. Varsó a háború kezdete óta teljes mellszélességgel annak az Ukrajna győzelmével végződő folytatása mellett áll ki.

Hivatalosan minden ország egyenlő arányban részesül a kompenzációból, valamiben azonban elfelejtettek megállapodni Brüsszelben: nincs ugyanis meghatározva, hogy a donorországok mi alapján számolják ki az Ukrajnába küldött fegyvereik árát, így azt mindenki saját módszere alapján kalkulálja ki.

Hat ország (Finnország, Lettország, Litvánia, Észtország, Franciaország és Svédország) egyáltalán nem a Kijevnek kiküldött haditechnika valós, hanem annak újonnan beszerzendő piaci árát számlázza folyamatosan Brüsszelnek. A hatosból is kiemelkedően nagy, 160 millió eurós összeget követelt Észtország, amely végül 134 milliót kapott vissza leharcolt technikájának Ukrajnába küldéséért.

Kaját mindenkinek!

A most napvilágot látott információk azonban a tagállamok többségénél is kiverték a biztosítékot. Egy brüsszeli diplomata álszentnek nevezte Kallast, amiért a folyamatos fegyverszállítások élharcosaként a saját hadseregét építi az európai adófizetők pénzén, mégpedig a lehető legnagyvonalúbb módon. Egy másik megszólaló különösen kirívónak nevezi az esetet, mint mondta: az észtek kiküldik Ukrajnába az egyébkén leselejtezendő fegyvereiket, majd azok modern technológiájú megfelelőjük ára szerint kérnek kompenzációt. Például odaajándékoznak egy rakás, a szovjet korszakból megmaradt, régi Sztrela vállról indítható rakétát, de úgy számlázzák le, hogy a kompenzációs összegből már Stingereket vásárolnak helyette maguknak, mindezt az EU-s tagállamok pénzéből.

Az észt kormány egyelőre nem kívánta kommentálni a kínos történetet, ahogyan a lett és a finn védelmi minisztérium sem.

Fotó: Kaja Kallas észt miniszterelnök
MTI/EPA/Stephanie Lecocq
A cikk eredetileg a makronom.mandiner.hu oldalon jelent meg.