A vita azon megy, vásárolhat-e az EU egységesen a közös piacon kívülről lőszert Kijevnek. A legélesebben Franciaország ellenzi a javaslatot.

Hetekkel ezelőtt villámgyorsan előkészített egy határozatot az Európai Unió az Ukrajnát sújtó egyre súlyosabb lőszerhiány ügyében. A tagállamok döntése értelmében (Magyarország befizeti a ráeső összeget, de élni kíván a konstruktív tartózkodás jogával) kétmilliárd euróval duzzasztják fel a háborús alappá változtatott Európai Békekeret összegét, amelyből két különböző, de egyirányú tervet finanszíroznak, a fő cél pedig az, hogy a következő 12 hónapban egymillió lőszert tudjanak küldeni Kijevnek.

A legnagyobb problémát a 155 mm-es lövedékek jelentik. A fegyvergyártók az óriási befektetési kockázat miatt ragaszkodnának a hosszú távú szerződésekhez, ilyeneket azonban sem az USA-ban, sem az Európai Unióban nem szívesen írnak alá a kormányok. Ezen fakadt ki ingerülten Németország legnagyobb hadiipari cége, a Rheinmetall vezére is. Armin Papperger szerint csak úgy lehet kapacitást növelni, ha a kormányok sokkal mélyebben a zsebükbe nyúlnak, és hosszú távra kezdenek lőszert rendelni. „Szerződés nélkül semmit nem gyártok” – mondta.

Német fegyvergyár: Megrendelés nélkül nem gyártunk semmit

A Rheinmetall elnöke megkongatta a vészharangot, mondván: azért nincs elég lőszere Ukrajnának, mert az európai kormányok nem költenek eleget a megrendelésekre.

Fegyvercsere

Az Európai Békekeretből egymilliárd euró azon országok számára van fenntartva, amelyek saját hadseregük haditechnikájából küldenek Ukrajnának fegyvereket és lövedékeket. Az összeg kompenzációs célt szolgál, hogy a segítséget nyújtó államok abból tudják az elajándékozott eszközök helyett maguknak másikat rendelni. E területen máris kitört a zűrzavar, amikor kiderült, hogy Észtország tolla enyhén szólva is vastagon fogott, amikor benyújtották Brüsszelnek a számlákat. A szabályozás hiánya miatt Kallas trükkje nem törvénytelen, ám az a tény, hogy eddig 134 millió eurót zsebelt be az európai adófizetők pénzéből saját nemzeti hadseregének fejlesztésére, nem csak súlyos morális problémákat vet fel, de jól tükrözi a brüsszeli tettvágy átgondolatlanságát, koncepciótlanságát és a kiskapuk szándékos vagy véletlen nyitva felejtését.

Észtország az európai adófizetők pénzéből fejleszti saját haderejét

Kaja Kallas miniszterelnök kihasználta az Európai Békekeret hanyagságból nyitva hagyott kiskapuját, és 134 millió eurót hívott le országának.

Közös költség

A másik egymilliárd euró már sokkal bonyolultabb. A közös lőszerbeszerzési projektben ugyanis az az ország nyer, amelyik a legzsírosabb megrendeléseket kapja. A gyártási kapacitások szűkössége miatt már az ötlet megfogalmazásakor az volt a legnagyobb probléma, hogy egy ekkora EU-s pénzügyi húsosfazékhoz hozzáférhetnek-e nem EU-s tagállamok gyártói is. A támogatók szerint igen, hiszen a cél most minden eszközt szentesít, a legfontosabb pedig az, hogy Ukrajna megkapja az egymillió lőszerét, egyben erejének teljében tudjon megmutatkozni az Európai Unió közös, „mindenben egységes” akarata.

Néhány tagállam Franciaország vezetésével mereven elutasítja azt az ötletet, hogy a közös piacon túlról vonjanak be hadiipari cégeket a folyamatba. Macron elnök azzal érvel, hogy ha az európai adófizetők pénzével újra harmadik országokat kezdenek hizlalni, az egyfelől semmit nem tesz hozzá az európai hadiipar fejlesztéséhez, másfelől súlyosan romboló következményekkel járhat az EU-s belső piacra.

A jól ismert „egységes széthúzás” tehát már most, a kezdetek kezdetén megakasztotta a nagyvonalú terv kivitelezését. A közös lőszerbeszerzés kulcskérdésében egyelőre semmilyen előrelépés nem történik, hiába gyűltek össze néhány napja újra az uniós tagállamok képviselői, hogy megvitassák ezt a kérdést.

A cikk eredetileg a makronom.mandiner.hu oldalon jelent meg.
Fotó: MTI/AP/Kin Cheung