Hatszoros a túltermelés a 35-szörösére bővült ukrán hadiiparban
Hatszoros túltermelés az ukrán hadiiparban – jöhet az exportrobbanás, ami felkavarhatja a térséget?
2025. november 18., kedd
Hatszoros túltermelés az ukrán hadiiparban – jöhet az exportrobbanás, ami felkavarhatja a térséget?
Miközben Oroszország és Belarusz egyre szorosabban együttműködik katonailag, a balti államok a NATO védőernyője alatt próbálnak egyensúlyt találni a diplomácia és a katonai elrettentés között. A térségben a határ menti légtérzáraktól kezdve a GPS-zavarásokig minden jel arra utal, hogy a balti térség ismét forró ponttá válik.
Donald Trump ismét a NATO-t vette célba, ezúttal Spanyolországot támadva amiatt, hogy nem teljesíti a védelmi kiadásokra vonatkozó új, 5 százalékos GDP-arányos célt. Az amerikai elnök odáig ment, hogy a tagállam kizárását vagy önkéntes távozását javasolta.
Trump visszatérésével Washington az ukrajnai háború terheit Európára hárítja, miközben figyelmét Kínára és Latin-Amerikára összpontosítja. Az EU így az amerikai érdekek végrehajtójává válik: fegyvert vásárol, energiát importál és viseli a konfliktus következményeit. Magyarország számára mindez az energiabiztonság és a keleti kapcsolatok megőrzésének kihívását jelenti egy egyre megosztottabb Európában.
Elakadt az Európai Unió új szankciós csomagja: a G7, azaz Donald Trump végső szava előtt Brüsszel nem lép – miközben Washington a tökéletes csapdahelyzetet alakította ki számára.
Először fordult elő 2022 óta, hogy egy NATO-ország orosz drónok ellen fegyverrel válaszolt. A drónincidens a NATO határain egyfajta tesztként szolgált – az oroszok pedig még akkor is megkapták a választ, ha (mint állítják) nem ők állnak az akció mögött.
Az amerikai diplomácia türelme fogyóban: a Trump által kierőszakolt 5 százalékos NATO-kötelezettség nem kerülhető meg kreatív trükközéssel. Olaszország ötlete, hogy a messinai hidat védelmi beruházásként könyveljék el, Washington szerint elfogadhatatlan. Meg is lett az eredménye.
Miközben Oroszország üdvözli Trump békeközvetítői próbálkozásait, élesen elutasítja az ukrán biztonsági garanciák európai tervezetét.
„Adjunk NATO-tagságot Oroszországnak” – javasolta Matt Gaetz volt republikánus képviselő, aki szerint így lehetne lezárni az ukrajnai háborút. Bár az ötlet valamilyen formában újra és újra felbukkan a Fehér Ház környékén, inkább emlékeztet geopolitikai kabarétréfára, mint reális tervre.
Miközben Ukrajna látványos sikerekkel megtörte az orosz flottát és helyreállította a gabonaexportot, Moszkva új bázisokkal és haditengerészeti fejlesztésekkel próbálja visszaszerezni a tengeri dominanciáját. A tét nemcsak Ukrajna partvidékének jövője, hanem Európa biztonsága is.
Európa új biztonsági mechanizmust fontolgat Ukrajnának: Giorgia Meloni „könnyített NATO-modellje” gyors, 24 órán belüli reagálást írna elő egy orosz támadás esetén, katonai, gazdasági és szankciós eszközökkel. Bár nem ér fel a NATO 5. cikkelyével, mégis erős elrettentő üzenet Moszkva felé, és jelzi, hogy Ukrajna nincs egyedül – ugyanakkor a terv Oroszország provokációjaként is értelmezhető.
Észtország új védelmi doktrínája a megelőző csapások lehetőségére épít, hogy még az ország területére érkezés előtt megsemmisítse az orosz fenyegetést. A történelmi tapasztalatok, a stratégiai mélység hiánya és az ukrajnai háború tanulságai miatt Tallinn drasztikusan növeli védelmi kiadásait, fejleszti hosszú hatótávolságú csapásmérő képességeit.
A haderő főparancsnokának, Szirszkij tábornoknak saját katonái adták a Hentes becenevet. És nem azért, ahogyan az oroszokkal, hanem azért, ahogyan az ukránokkal bánik.
Trump elnöksége alatt Washington a klasszikus peremvidék-stratégiát követve új frontot nyitott Oroszország bekerítésére a Kaukázusban, Törökország és Azerbajdzsán bevonásával. Az amerikai közvetítésű örmény–azeri békemegállapodás révén az USA megszerezte a Zangezur-folyosó fejlesztési jogait is. A manőver erősíti Ankara regionális súlyát, de Európát kiszolgáltatottabbá teszi, hosszú távon pedig új erővonalakat rajzolhat a hatalmi játszmában.
Úgy védjük meg a NATO minden centiméterét, ahogy jónak látjuk – az 5. cikkely ígérete valójában mindig is csak ennyit jelentett. Míg a világ geopolitikai robbanást él át, addig ez a rugalmasság egyszerre jelent biztonságot és bizonytalanságot. Pontosan úgy, ahogy az amerikai szenátorok 76 éve akarták.
Miközben a háborúpárti európai államok egyre sürgetőbben figyelmeztetnek egy Oroszország által indított, NATO elleni jövőbeli háború lehetőségére, a katonai realitások józanabb képet festenek. A Kreml háborús képességeinek korlátai, Ukrajna ellenállása, valamint Moszkva határozott céljai arra utalnak, hogy a fenyegetés mértékét könnyen túlbecsülhetjük.
Ahogy a NATO tagállamok az 5 százalékos védelmi kiadási küszöb felé haladnak, egyre élesebben jelentkezik egy probléma. Lengyelország már most sokat költ hadi kiadásokra, és a legfrissebb pénzügyi problémái jól mutatják a buktatókat.
Amerika egyre hangosabban kérdőjelezi meg saját szövetségi kötelezettségeit – Mike Lee republikánus szenátor friss törvényjavaslata egyenesen a NATO-ból való kilépésre szólít fel. A „Not A Trusted Organization Act” nem csupán politikai provokáció, hanem világos jele annak, hogy az amerikai külpolitikai gondolkodásban mély törésvonalak húzódnak.
A NATO történelmi döntést hozott: a szövetség tagjai vállalták, hogy védelmi kiadásaikat a GDP-jük 5 százalékára emelik, miközben megerősítették elkötelezettségüket a kollektív védelem mellett. Bár a bejelentés az egységet hivatott demonstrálni, Spanyolország megmutatta, hogyan kell a botot a bicikli küllői közé dugni.
Egyetlen ceremoniális aláírás Brüsszelben – és felborult a megszokott rend a NATO-n belül. A Kanada–EU védelmi paktum nem csupán biztonságpolitikai üzenet Washington felé, hanem több százmilliárd eurós üzleti lehetőség is.
Jelzésértéke van annak, hogy a tagállamok azon versenyeznek, melyikük nem idegesíti fel jobban Donald Trumpot, a legnagyobb sikernek pedig azt tartják, hogy az elnök egyáltalán megjelenik személyesen a hágai találkozón.
Madrid felrúgja Trump játékszabályait. Spanyolország nyíltan elutasítja az amerikai elnök követelését, hogy a NATO-tagok a védelmi kiadásaikat a GDP 5 százalékára emeljék – a szövetség vezetői máris attól rettegnek, hogy az elnök sértetten faképnél hagyja a közelgő hágai csúcstalálkozót, ahogy azt a G7-en is tette. A NATO most leginkább az amerikai elnök hangulatával hadakozik.
Lezajlott az orosz–ukrán tárgyalások második fordulója Törökországban. A találkozó egy óra alatt véget is ért, a két fél lényegi kérdésekről nem is beszélt. Úgy tűnt, a találkozón a török közvetítők akarják leginkább a háború végét.
Az önálló európai védelemre vonatkozó tervek ambiciózusak, de a valóságtól igen elrugaszkodottak. Csak a kulcsfontosságú amerikai képességek pótlása 1000 milliárd dollárba kerülne.
Európa megtorló vámok bevezetésére készül az Egyesült Államok ellen. Több kormány arra kéri Brüsszelt, hogy a NATO-csúcs előtt eszébe se jusson aktiválni azokat. Trump hét évvel ezelőtt a csúcstalálkozón már megmutatta, milyen, amikor az EU felidegesíti.
Görögország a stratégiai helyzete és a Törökországgal fennálló feszültségei miatt jelentős védelmi beruházásokat hajt végre. Tavaly a GDP 3,08 százalékát költötte védelemre, és a legújabb tervek szerint négy pillérre építve 12 év alatt 28 milliárd eurót fektetnek a hadsereg modernizálásába.
Hiába egyezne bele Putyin, hogy Nyugat-Ukrajna területén az európai csapatok és repülőgépek járőrözésre és bevetésre induljanak: Oroszország ezért cserébe semmit sem várhat az EU-tól – állítja Andrew Korybko lengyel gyökerű, Moszkvában élő amerikai politikai elemző.
A Krím orosz területként való elismerése kulcsfontosságúvá vált az orosz–ukrán béketervezet elutasításában, mivel Ukrajna alkotmánya tiltja a területek átadását. A javaslat Moszkva számára kedvező lett volna, de Zelenszkij nem fogadta el a félsziget elvesztését – ezáltal megakadályozva a megállapodást.
A Lengyelország és Litvánia közötti keskeny földsáv ismét a katonai stratégák és a média figyelmének középpontjába került mint a potenciális orosz agresszió célpontja. Bár a régió stratégiai jelentősége vitathatatlan, és a NATO védelmi tervezésének egyik kulcsfontosságú eleme, alaposabb elemzés után több nyomós érv is szól az ellen, hogy Moszkva valóban inváziót fontolgatna ezen a területen.
Az USA földrajzi elszigeteltsége lehetővé tenné, hogy a globális hatalmi státusza elvesztése nélkül visszavonuljon Eurázsiából, de azzal kockáztatná egy új eurázsiai hegemón felemelkedését. A dilemmát feloldhatná egy tengeri-légi gát kiépítése a szövetségesei révén, ami illeszkedik az amerikai geostratégiai prioritásokhoz.
