Az USA le akarta lassítani a kínai fejlődést, de exporttilalmával gyakorlatilag csak felpörgeti azt, ráadásul egy csomó pénztől esik el.

Tavaly októberben az USA és Kína között zajló technológiai háború szintet lépett. Az Egyesült Államok nemzetbiztonsági okokra hivatkozva megtiltotta a legfejlettebb félvezetők exportját Kínába. A valódi cél elég nyilvánvaló: saját iparának felfuttatása érdekében Washington ahol lehet, ott gátolja Kína ugrásszerű fejlődését a csúcstechnológiai szegmensben, minden befolyását bevetve annak érdekében, hogy tilalmához hozzáigazítsa az általa vezérelt globális nyugat országait.

Kína nem maradt adós a válasszal. Miután majdnem két hónapos ellenőrzés alá vetette az amerikai Micron Technologiest, szintén biztonsági kockázatokra hivatkozva megtiltotta termékeinek alkalmazását a kritikus infrastruktúrában, vagyis szankciót vetett ki a vállalatra.

A jelzés – amelynek bejelentését a hirosimai G7-csúcs végére időzítette – egyértelmű volt: egyrészt válaszolt a csúcs záróközleményére, amely megerősíti a „kockázatmentesítést” a kínai kereskedelmi dominanciával kapcsolatban, másrészt csattanós választ adott a Fehér Ház azon elképzelésére, hogy egy háborút kizárólag az ő szabályai szerint lehet megvívni.

Kína azonban nem csak a dafke-diplomáciát hívta segítségül. Nem sokkal azután, hogy Biden bejelentette a korlátozó intézkedéseket, Peking habozás nélkül belekezdett óriási szabású saját chipgyártási programjának megerősítésébe. Első lépésként

mintegy 2 milliárd dollárt zúdított legnagyobb gyártójának, az YMTC-nek költségvetésébe,

amely ezzel az összeggel óriási felzárkózási lépést tesz a régiós versenytársak, elsősorban a dél-koreai cégek (Samsung, SK) felé. Az amerikai tiltó rendelkezések tulajdonképpen katalizátorként hatottak a projektek azonnali felpörgetésére.

Kontraproduktív intézkedés

Kína vitathatatlan előnye, hogy a globális chipgyártás első számú piaca. Tisztában vannak ezzel az amerikai vállalatok is, amelyek egyáltalán nem lelkesednek amiatt, hogy csúcskategóriás termékeiket pont ott nem tudják eladni, ahonnan a legnagyobb bevétel érkezne. A napokban éppen az Nvidia vezérigazgatója adott hangot nyers szavakkal felháborodásának, mondván: az exporttilalommal az USA elsősorban nem Kínával, hanem a saját vállalataival tolt ki.

A Micron mindenképpen rosszul járt Biden politikájának a következményeivel. Az óriáscég bevételeinek mintegy negyedét a kínai eladásokból zsebelte be, az oda-vissza pofozkodás így jobban fáj az Államoknak, mint Kínának. Ami Pekinget illeti: jól választotta ki a célpontot, a Micron-termékeket ugyanis könnyedén fogja pótolni a dél-koreai gyárakból, amelyek boldogan fogják kereskedelmüket növelni az ajándékként ölükbe pottyant piaci rést kitöltve. Kína tehát a Micron-tiltással egy olyan diverzifikációs folyamatot is beindított, amellyel régiós kereskedelmi kapcsolatait fűzi szorosabbra, mellette pedig óriási lökést ad saját iparának.

Szerva ott

Az amerikai vállalat termékeinek pótlása Pekingnek nem okoz neki nehézséget, azonban – miután saját chipgyártása jelenleg még a régebbi technológiára összpontosít – a legújabb csúcstechnológiában utazó vállalatokkal már sokkal óvatosabb. Nem véletlenül fogalmazott úgy Peking, hogy a Micron-rendelet egyedi eset, és piaca továbbra is mindenki előtt nyitva áll, aki kereskedni szeretne.

Most úgy tűnik, Kína inkább azokon a területeken izmozik a riválisokkal, ahol az esetlegesen fellépő hiányt gyorsan el tudja tüntetni saját gyártás és a regionális import segítségével.

A határozott válasz azonban a technológiai háború előszelének is felfogható. A pekingi stratégia hosszú távú folytatása jobban megpofozza majd az amerikai piacot, mint egy konfliktusok nélküli kapcsolat. A mostani lépés még csak figyelmeztetés volt az USA kormányának: a játszma már nem úgy működik, hogy Washington pár lépésből mattot ad anélkül, hogy Kína egyet is lépett volna.

A cikk eredetileg a makronom.mandiner.hu oldalon jelent meg
Fotó: 123RF