A nemzetközi részvénypiacokon uralkodó bizonytalanság közepette a befektetők egyre több jelét mutatják annak, hogy felülvizsgálják korábbi, a kínai piacot övező szkeptikus álláspontjukat. Az egyre súlyosabb amerikai–kínai kereskedelmi háború és az ország gazdasági lassulása ellenére a technológiai szektor áttörései újra az ázsiai óriás felé terelik a figyelmet.
Megkezdődött a kínai Országos Népi Kongresszus idei ülése, amelynek első napján Li Csang miniszterelnök ismertette a kormányzati munkatervet. Peking nagyszabású ösztönzőprogramokkal igyekszik fellendíteni a belső fogyasztást, ezzel a vámháború ellenére is biztosítva az idei 5 százalékos gazdasági növekedést.
Az elmúlt évtizedek során számos szakértő és befektető jósolta meg a kínai „csoda” hirtelen végét, és a szkeptikusok még most is temetik a világ második legnagyobb gazdaságát. A tapasztalat azonban ismét azt mutatja, hogy a lassulás ellenére Kína gazdasága még mindig nem omlott össze, csak épp strukturális átalakuláson megy keresztül.
Kína exportja 2024-ben látványos ütemben növekedett, miközben az import jelentősen lassult, tovább mélyítve a világgazdasági egyensúlytalanságokat. Az Európai Unió – különösen Németország – egyre nehezebben tudja tartani a lépést a kínai kivitel dübörgő növekedésével. Hogyan gyorsítja fel a kínai gazdasági modell az exportot, és milyen következményekkel számolhat Európa?
Peking merész lépésre szánta el magát: a 2025-ös évre a GDP 4 százalékát kitevő költségvetési hiányt irányoztak elő, ami példa nélküli a modern kínai történelemben. Miért is van erre szükség?
Kína egy 10 ezermilliárd jüan (1,40 ezermilliárd dollár) értékű adósságmentő csomagot mutatott be a helyi önkormányzatok finanszírozási feszültségeinek enyhítésére és a lanyhuló gazdasági növekedés stabilizálására. Peking fenntartja a költségvetési mozgásterét, hogy reagáljon Trump esetleges kereskedelmi háborújára
Az érem két oldala: miközben a kínai külföldi befektetések rekordot döntöttek, a külföldiek egyre inkább kivonják a pénzüket az országból.
A Covid-lezárások óta a legnagyobb utazási hullám robbanhat be Kínában az Aranyhéten – a Kínai Népköztársaság alapításának ünnepén. Az országból több száz millióan utaznak Európába és más népszerű távoli turistaparadicsomokba. Egyes úti célok esetében három számjegyű a százalékos növekedés a 2019-es foglalásokhoz képest.
Peking átfogó gazdasági mentőcsomagot jelentett be, hogy megállítsa a világgazdaság második legnagyobb motorjának lassulását. A tőzsdei fellendítéstől az ingatlanpiaci válság kezeléséig terjedő intézkedések rövid távon hatásosak lehetnek, de a nyugati elemzők szerint a hosszú távú sikerhez további lépések szükségesek.
Az ázsiai nagyhatalom ingatlanpiaci válsága és a hitelezés visszaesése Japán „elveszett évtizedeit” idézi, de a szakértők szerint ez inkább Dél-Korea ezredfordulós helyzetére hasonlít, így Szöul példája útmutatót adhat Pekingnek a kilábalásból.
Kínában 2025. január elsejétől a férfiak esetében 60-ról 63-ra, a nőknél pedig 50-ről 55-re, illetve vezető beosztásban 55-ről 58 évre emelik a nyugdíjkorhatárt. Hasonló döntésre 1978 óta nem került sor. A lépés főként az egyre növekvő nyugdíjteher enyítésének érdekében született.
Az elektromos járművek és az acél esetében valószínűleg továbbra is fennmarad a kínai túlkapacitás – írja a Goldman Sachs egy minapi jelentésben. Más területeken azonban elképzelhető, hogy a távol-keleti vállalatok lépéseket tesznek a kereslet-kínálat kiegyensúlyozásának érdekében.
A Fitch Ratings hitelminősítő cég a közelmúltban stabilról negatívra változtatta a kínai államadósság kilátásait. Peking növekvő költségvetési hiánya komoly aggodalomra ad okot, az úgynevezett rejtett adósságok, köztük a helyi önkormányzatok finanszírozási eszközei a kilátásokat csak tovább homályosítják. Kína viszont ezt kikérte magának, szerintük ők mindent kézben tartanak.
Miközben a globális színtér lélegzetvisszafojtva figyeli a kínai gazdaság relatív „lassulását”, az ázsiai nagyhatalom kulcsfontosságú átalakuláson megy keresztül, és a hagyományos növekedési pillérekről az innováció és a technológiai fölény által vezérelt jövő felé fordul.
Peking az technológiai önellátás erősítése jegyében több mint 27 milliárd dollárt gyűjtene össze ahhoz, hogy hatékonyabban finanszírozhassa chipgyártó vállalatait. Az alap főként önkormányzatoktól és állami vállalatoktól kap támogatást. A korábbi kettő mellett egy újabb forrás létrehozását az is motiválta, hogy az USA szigorítana a félvezető-technológiákkal kapcsolatos, Kínával szembeni szankciókon, és erre buzdítja szövetségeseit is.
A hongkongi legfelsőbb bíróság a városállamban tőzsdére bejegyzett Evergrande kínai ingatlanóriást felszámolás alá helyezte. A probléma ezzel az, hogy a kínai gazdaság egykori zászlóshajójának a vagyona főként az ország „szárazföldjén” található. A nemzetközi sajtó eltérően ítéli meg a hatást, amelyet az események a távol-keleti ország gazdasági helyzetére gyakorolhatnak.
Ukrajna nem áll le a listázással: tizennégy kínai vállalatot szerepeltet a szerinte az orosz hadigépezetet tápláló cégek szégyenlistáján. Pekingnél el is szakadt a cérna, és nyomatékosan közölte Kijevvel, hogy villámgyorsan törölje azokat, különben…
Kína első ránézésre pozitív mutatókat produkál, viszont a gazdasága néhány aggasztó problémával néz szembe, a központosított döntéshozataltól a gazdasági értelemben túlterhelt Egy övezet, egy út kezdeményezésig. A pénzügyi hatóságok manipulálták a piacokat és központosították a döntéshozatalt. Ezzel együtt az ázsiai nagyhatalom túlzottan nagy gazdasági jelenléte a globális dél országai számára sebezhetőséget jelent.
A kínai gazdaság olyan kihívásokkal néz szembe, mint a küszködő ingatlanpiac, a fokozódó eladósodás és az alacsony fogyasztói kedv. A döntéshozók által kitűzött 5 százalékos növekedési célok elérése teljesíthető lenne, de sok a negatívan ható tényező. Az IMF szerint az ázsiai nagyhatalom vártnál gyengébb teljesítménye csökkentené a világgazdaság Covid utáni visszapattanásának lendületét.
„Ahogy a mondás tartja: ha rózsát adsz valakinek, az illata a kezeden marad” – Hszi Csin-ping költői szavakkal nyitotta meg az Egy övezet, egy út kezdeményezés csúcstalálkozóját.
Az orosz vezető először látogat Kínába az ukrajnai háború kitörése óta. Célja az orosz energiaexport növelése – a többi már nem nyilvános.
A vállalati és a politikai érdekek élesen eltérnek egymástól Kína kapcsán, ami arra utal, hogy a kockázatmentesítés az üzleti világban nem örvend töretlen népszerűségnek. A politikai nyomásgyakorlás miatt az európai vállalatok egyre inkább arra kényszerülnek, hogy Kínán kívüli alternatívákat keressenek.
Két teljesen eltérő válasz ugyanarra a kérdésre. Magyarország és Kanada között nem is lehetne nagyobb a szemléletbeli különbség a kínai gazdasági együttműködésekkel kapcsolatban. De ki nevet a végén?
Az élelmiszerimport csökkenése miatti félelem Pekinget a saját növénytermesztésének felpörgetésére készteti, mégpedig óriási méretekben. Több százezer hektár földet vettek eddig vissza az élelmiszerbiztonság jegyében.
Az USA exporttilalma egyfelől hasonló intézkedések meghozatalára ösztönözte Kínát, másfelől arra, amire az amerikaiak előre figyelmeztették a saját kormányukat: berobbantotta fejlesztési programját a csúcstechnológiás chipgyártásban.
Sem Ursula von der Leyen, sem az EU kereskedelmi biztosa, sem más nem tud reagálni a kínai exportkorlátozások bejelentésére. A döbbenet akkora Brüsszelben, hogy napok óta „elemzik a helyzetet”. Harc, ahogyan Pekingben tanítják.
Az USA le akarta lassítani a kínai fejlődést, de exporttilalmával gyakorlatilag csak felpörgeti azt, ráadásul egy csomó pénztől esik el.
Peking évtizedek szorgalmas munkájával érte el a mostani kereskedelmi szintet. Mindez kártyavárként omolhat össze.
Giorgia Meloni bejelentette: Róma felmondja a Pekinggel kötött Egy övezet, egy út projektet.
Washington és Brüsszel még mindig nem értik az alapokat: kevesebb kioktatást, több befektetést! Kína évtizedes előnyre tett szert, mert tisztában van az afrikai helyzet kezelésének módszerével.
