Mégis felépíti az Intel a magdeburgi gigagyárát, amelynek kivitelezése finanszírozási okokból el sem kezdődött.

A befagyott amerikai–német projekt újraindítása mindkét fél részéről kompromisszumos megoldásokat követelt, a második világháború utáni német történelem legnagyobb külföldi beruházásának végeredménye azonban Scholz kancellár szerint világraszóló lesz.

Ketyegett az óra

Nagy volt az öröm tavaly tavasszal a Scholz-kabinetben. A kancellár mosolyának jó oka volt: bejelenthette, hogy az Intel Németországban építi fel első európai chipgyárát, ezzel pedig az EU óriási lépést tehet a megálmodott cél felé, és 2030-ra már a globális chipgyártás 20 százalékáért felelhet.

Derűre ború. Az előzetes tervek szerint a magdeburgi félvezetőgyár 17 milliárd eurós beruházás lett volna, 6,8 milliárdos német beruházási támogatással. A belső finanszírozási hozzájárulás Európa csattanós válasza is egyben a Biden-féle protekcionista törvényre, amely az amerikai félvezetőgyártást támogatja több mint 50 milliárd dollárral. Ami azt illeti, az Intel maradéktalanul ki is használta Európa sarokba szorulását: az energiaárak drágulására, az inflációra és a háborús helyzetre hivatkozva finoman megzsarolta Berlint, mondván,

miután csak a kezdő költségei 3 milliárd euróval nőnének, elvárja Németországtól, hogy legyen bőkezűbb, és immár minimum 10 milliárd eurós támogatást adjon a beruházásra.

Hagyott gondolkodási időt Scholzéknak, de azt is közölte: addig egyetlen kapavágást sem végez a gyár tervezett helyszínén, ameddig nem kap biztosítékot.

Scholz kancellár azonban felülírta tárcavezetőjének szavait, és kompromisszumos megoldásként kiszivárogtatta: az állami támogatásokkal szemben eleve bizalmatlan, ám a Biden-törvényt hasonló chiptörvénnyel ellensúlyozni kívánó Európai Unió áldásával Németország megadná a kért összeget, cserébe azonban az eredeti beruházás kiterjesztett változatát kéri az Inteltől.

Lindner pusztába kiáltott szavai

A patthelyzetben a brutálisan megdrágult projekt ellenzői és támogatói is folyamatosan érvekkel és ellenérvekkel bombázták a kancelláriát és a gazdasági minisztériumot. Az Intel vezére, Pat Gelsinger arra mutatott rá, hogy vállalata a beruházással innovációs központot is létrehoz, és a 3000 eredetileg tervezett álláshely mindegyike mellé további ötöt teremt. Vezető német közgazdászoknak azonban sehogy nem jött ki a matek, ők azzal érveltek, hogy a tervezett gyár régiójában hagyományosan alacsony a munkanélküliség, sőt még a helyi cégeknek is gondja van a munkaerő-toborzással, így az Intel által kalkulált ötszörös szorzó a valóságban maximum 1,5 lehet. Lindner és a szigorú költségvetés hívei végül arra mutattak rá, hogy Németország sokkal olcsóbban kijön, ha az USA-ból vásárol félvezetőket a saját gyártás helyett.

Azt természetesen még nem tudni, hogy a 2027-ben nyíló Intel-gyár pontosan mekkora lökést fog adni a német, ezzel az európai gazdaságnak, az azonban bizonyos, hogy a jövőben esetlegesen előforduló, a tavalyihoz hasonló chiphiány esetén óriási biztosíték lesz az ellátási láncok tekintetében. Különösen igaz ez a németeknek létfontosságú autóiparra (az Intel máris tárgyal a nagy gyártókkal), amely a legjobban megsínylette a Covid-járványt követő összeomlásból fakadó félvezető-hiányt, így időnként képtelen volt teljesíteni a határidős gyártást és szállítást. (A jelenség annak idején Kecskeméten, a Mercedes-Benz gyárban is felütötte a fejét.) Amennyiben az Intel képes lesz a német gyártóknak megfelelő félvezetőket nagy tömegben gyártani, az komoly garanciát jelent majd a jövőre nézve.

Habeck gazdasági miniszter és Scholz kancellár azonban már döntöttek: Németország prioritásként kezeli, hogy megszabaduljon az ázsiai beszállítóktól való függőségétől, ezért mindent elkövetnek, hogy az Intel felépítse magdeburgi gyárát. Semmi nem akadályozhatta Scholz és Pat Gelsinger hétfői berlini találkozóját és egymásba borulását.

A most aláírt szerződés szerint az Intel szinte megduplázta a befektetési összeget, vagyis 30 milliárd eurót fektet be, Németország pedig nagyvonalúan 10 milliárd eurós állami támogatással segíti a finanszírozást. A napokban 65. születésnapját ünneplő kancellár méltó ajándékot kapott: történelmi beruházást hozott tető alá.

A cikk eredetileg a makronom.mandiner.hu oldalon jelent meg.
Fotó: Olaf Scholz német kancellár és Christian Lindner pénzügyminiszter
MTI/EPA/Hannibal Hanschke