Örömteli az európai gáztárolók töltöttségi szintje, ahogyan az árak viszonylagos mérséklődése is. Ám ez csak úgy volt lehetséges, hogy az ipari fogyasztás közben drasztikusan csökkent. Valamit valamiért.

Augusztus elején 40 százalékkal ugrott meg a holland energiatőzsde gázármutatója, ami a legnagyobb napi százalékos növekedést jelentette a háború kitörése óta. A kilengésnek egyetlen, egyébként földrajzilag igen távoli oka volt: Ausztráliában sztrájkkal kezdtek fenyegetőzni a Chevron és a Woodside munkásai, ez pedig önmagában elég volt ahhoz, hogy az elemzők komoly zavarokat prognosztizáljanak az LNG-export területén. A kereskedők szerint egy elhúzódó munkabeszüntetés januárra a duplájára is emelheti a cseppfolyósított földgáz árát, belekalkulálva azt is, hogy Kína elkezd majd licitálni az egyre szűkülő piacon az LNG-importra, így váltva ki a világpiacon az esetlegesen kieső ausztrál mennyiséget.

Több mint valószínű, hogy a bértárgyalások véglegesen rendeződnek Ausztráliában. Az árak csökkenni kezdtek, az elemzők pedig rámutattak: az európai tőzsde kicsit hisztérikusan reagált a történetre. A kockázat felhője persze mindig ott lebeg a piac felett, de ne feledjük az Európai Bizottság és Ursula von der Leyen diadalittas bejelentését, amelyben közölték: az európai gáztározók feltöltöttsége 90 százaléknál tart (azóta már 92), így semmi baj nem érhet bennünket, ez a tél is ki lesz pipálva, mint az előző.

Azt már senki nem tette hozzá, hogy milyen áron.

A gázfeltöltöttségi szint ugyanis nemcsak a zseniális gyorsasággal összehozott (és ennek megfelelően drága), az orosz gázt kiváltó importszerződéseket jelzi, hanem azt az egyszerű tényt is, hogy rendkívül gyenge a kereslet erre az energiahordozóra.

Vagyis a magas árak csökkentik a keresletet, ami viszont egy dolgot jelent: az ipar nem használ annyi energiát, amennyit kellene.

Az Energiaügyi Minisztérium legfrissebb adatai szerint a magyarországi gáztárolók töltöttsége az április óta folyamatos betárazásnak és a kormány diverzifikációs törekvéseinek köszönhetően meghaladta a 90 százalékot. A kiemelkedő tárolókapacitású Magyarország tehát már augusztusban teljesítette a fűtési szezonra (novemberre) elvárt szintet.

A hazai tárolókban jelenleg 5,7 milliárd köbméter földgáz áll rendelkezésre. Az eddig betárolt mennyiség mintegy másfélszerese az előző év azonos időszakában elérhető készletnek. A különböző tagállami tárolói kapacitások miatt a fogyasztásarányos adatok összevetése jobban tükrözi a valós helyzetet. Magyarország esetében az 56 százalék feletti fogyasztásarányos töltöttségi mutató a szűk európai élmezőnybe tartozik, kétszeresen múlja felül az uniós átlagot.

A létesítményekben június vége óta több földgáz érhető el, mint amennyit a háztartások a nemzetközi energiaválság előtti utolsó teljes évben, 2021-ben felhasználtak. A jelenlegi készlet több mint harmadával haladja meg a tavalyelőtti lakossági fogyasztás éves szintjét.

A háború és a szankciók okozta nehézségek ellenére a kormány az új rezsiévben, augusztus elsejétől is változatlan formában és feltételekkel tartja fenn a rezsivédelmet. Az egyedülálló intézkedéssel Európa legalacsonyabb áram- és gázárát biztosítja a magyar családok számára. A védett állami gáztartalék és a további betárolt készletek a következő télen is garantálják a háztartások biztonságos ellátását, nagyban hozzájárulnak a gazdaság zavartalan működéséhez – jelezte a tárca.

Egy válság százat csinál

Az energiaválság Európában ipari termelési válságot generált, amely természetesen a legnagyobb gyártót, Németországot sújtotta és sújtja a legjobban. Az ottani ipari tevékenység a 14. egymást követő hónapban esett vissza, a Scholz által kizártnak tartott recesszió ennek tükrében borítékolható volt.

Ha pedig az ipari termelés hanyatlik, csökken a gázigénye is – minden adott a gáztározók feltöltéséhez. Pofonegyszerű és tragikus képlet.

Ahhoz, hogy Európa túl tudjon lépni a tavaly hihetetlen erővel berobbant energiaválságon, „csupán” annyi kellett, hogy az energiaigényes iparágak szegmensében a számlák miatt egy csomó vállalat vagy csökkentse a termelést, vagy egyszerűen lehúzza a rolót. A leginkább érintett terület a nehéziparon kívül a műtrágyagyártás, a vegyipar, a kohászat, az üveg-, papír- és kerámiaipar volt.

Amint arra a Bloomberg is jogosan rámutat: a német Szövetségi Statisztikai Hivatal adatai szerint Németországban

az energiaigényes vállalatok termelése júniusban közel 18 százalékkal zuhant 2020 végéhez képest. Ugyanebben a hónapban az ipari gázigény is 18 százalékkal csökkent az egy évvel korábbihoz viszonyítva. Júliusban a gázkereslet még nagyobbat zuhant, 22,9 százalékkal esett vissza az egy évvel korábbihoz képest, ami az idén a legnagyobb csökkenés.

Az összefüggés egyértelmű: a kontinensen az iparigáz-fogyasztás mérséklődése nem a keresleti hiány, de nem is csak az energiahatékonysági intézkedések miatt következett be. A leszálló ág egyrészt az ipari termelés hanyatlásának, másrészt a viszonylag hűvös nyárnak, valamint annak köszönhető, hogy Németországgal az élen rengetegen izzították be a környezetszennyező szén- és olajalapú erőműveket.

A Morgan Stanley számításai alapján az ipari és a villamosenergia-szektorban bekövetkezett alacsony gázfogyasztás miatt Európa teljes gázigénye 15 százalékkal marad el az ötéves átlagtól, ezért (és az LNG viszonylagos ellátási biztonsága miatt) sikerült rekordmennyiségű gázt betáplálni a tározókba a tavasz és a nyár folyamán, illetve kiküszöbölni az orosz gázszállítás leállása miatt keletkező hiányt.

A gázpiac nyugodt, az ipar ideges

Amennyiben a jelenlegi betárolási ütem folytatódna, az európai földgázkészletek szeptember közepére elérnék a maximális szintet. A művelet akkor is sikerülne október végére vagy november elejére, ha az ausztrál LNG–balhé folytatódna.

Ez valóban okot ad az örömre, az érem másik oldala azonban a kontinens iparát mutatja, ahol már messze nem felhőtlen a hangulat.

Az európai gázárak valahol 35 euró körül mozognak, szemben a 2010–2020 közötti időszak 20 eurós átlagával. A nagykereskedelmi villamosenergia-árak megawattóránként 140 euró felett járnak, ami több mint háromszorosa a 2010–2020 közötti 38,5 eurós átlagnak.

A magas energiaár azonban nem önmagában jelenti a problémát. A félelmet épp az ausztrálhoz hasonló események utóhatásai adják. Az ipari szereplők azt látják, hogy a gáztőzsde tulajdonképpen mindentől a feje tetejére áll, akár valós, akár vélt indokok állnak mögötte. Az igaz, hogy Európának minden köbméter gázra szüksége van arra, hogy átvészelje a telet, ám az is, hogy az árakat befolyásoló tényezők és az elszabadulástól való félelem erősebb az üzemek újraindításának és a kapacitás növelésének a vágyánál. Ez pedig a tározóknak kedvez.

Az igazság az, hogy az európai gázkereslet és -kínálat továbbra is bizonytalan Európában. Az egyensúlyt jelenleg épp a gyenge ipari felhasználás teremti meg.

Amennyiben az ipar továbbra is teljes kapacitáson működne annak gázigényével együtt, ha a kereslet visszatérne a válság előtti szintre, a jelenlegi készletek sem lennének elegendők. Ez pedig nem mást jelent, mint hogy az energiaválságot Németország és Európa a feldolgozóipar recessziójával és a gazdasági növekedés beáldozásával kerüli el.

Valamit valamiért.

Fotó: 123RF