20 milliárd eurós költségvetési hiány, csökkenő export és vásárlási kedv, koncepciótlan finanszírozási tervek, energiaár-válság, egymásnak keresztbe tevő kormánytagok. Minden adott a recesszióhoz.

Csütörtöki sajtótájékoztatóján Olaf Scholz kancellár kissé ideges mosollyal arcán nyugtatott meg mindenkit: a német gazdaság kilátásai nagyon jók, és a kormány meg fogja oldani az előtte álló kihívásokat.

Bizakodását nem mindenki osztja. A tegnapi hivatalos adatok szerint Európa legerősebb gazdaságának termelése az év első három hónapjában 0,3 százalékkal esett vissza, az azt megelőző negyedév 0,5 százalékos csökkenését követően, ez pedig azt jelenti, hogy

Németország hivatalosan is recesszióba került.

Scholz egyébként éppen a Bloombergnek januárban adott interjújában fejtette ki hasonlóan optimistán, hogy Németország elkerüli a recessziót, miután Berlin megtanulta, hogyan lehet azonnal és hatékonyan reagálni a váratlan helyzetekre. Nem a próféta szólt belőle.

Míg Németország vezető európai szerepkörének megfelelően a múltban válságról válságra rángatta át Európát, a rendkívül gyengén muzsikáló Scholz-kormány érezhetően nem tud megbirkózni a jelenlegi helyzettel. Működését és eredményességét a jelzőlámpa-koalíción belüli erős emberek folyamatos civakodása nehezíti, kezdve a hitelfelvételektől egészen Habeck gazdasági miniszter kazáncsere-programjának káoszba fulladó törvényjavaslatáig, amely az elmúlt hetek legnagyobb botrányát robbantotta ki kormányon belül.

Extrém költségvetési hiány

Az energiaválság hatásai a mai napig érezhetőek Németországban, és bár a földgázárak a 2021-es szint körülire estek vissza, a 7,2 százalékos inflációnak és a háztartási büdzsék összegeinek átcsoportosítása miatt a fogyasztói kiadások 1,2 százalékkal csökkentek az elmúlt negyedévben.

A Zöldek gazdasági minisztere, Robert Habeck a hét elején maga is arra figyelmeztetett, hogy Németország jövőre akár 20 milliárd eurós költségvetési hiánnyal is szembesülhet. A brutális lyuk eltüntetésének módjában azonban messze nincs egyetértés a három kormánypárt között. A Szabad Demokraták pénzügyminisztere, Lindner a szociális kiadásokon szeretne faragni, ám a Scholz-vezette szociáldemokraták hallani sem akarnak erről. Habeck a Zöldek részéről differenciált adóemeléseket (a gazdagabbak adózzanak többet) indítványozott, ezt viszont Lindner utasítja el élből.

Jó volt az olcsó orosz gáz

Miközben utólag túlzottan optimistának bizonyult januári interjújában Scholz a német gazdaság rezilienciájának mintapéldájaként mutatott rá az orosz energiától való függetlenedésre, mára kiderült, hogy gigászi ipari bázisát nem tudja megfelelően és megfizethető módon ellátni a szükséges mennyiséggel.

Lindner maga is óriási, 30 milliárd eurós adóbevétel-kiesést jósol az elkövetkezendő évekre, miután az ukrajnai háború következtében berobbant energiaválság miatt Berlin az energiaigényes iparágakban árkorlátozásokat vezetett be 2030-ig.

Az energetikai átállás mindennél égetőbb probléma most Berlinnek, ám Habeck nagyívű tervei nem a megfelelő ütemben haladnak. Többek szerint óriási hiba volt éppen egy válság közepén leállítani a még működő atomerőműveket és bejelenteni a szénerőművek kiszorítását, a szél- és napenergia projektek ugyanis még messze nem állnak megnyugtató szinten, a hidrogénre épülő beruházásokat pedig gyakorlatilag csak jövő időben lehet emlegetni.

Megtízszereződött kamatok

Súlyosbítja az amúgy is súlyos helyzetet a kamatlábak emelkedése, az adósságok kifizetése ugyanis a költségvetés jelentős részét terheli meg. 2021-ben Németország még csak 3,9 milliárd euró kamatot fizetett adósságaiért, ez az összeg az előrejelzések szerint idén eléri a 39,9 milliárd eurót, ami tízszeres növekedést jelent.

Ha már adósság: Scholz kormánya az utóbbi időben sportot űzött abból, hogy költségvetésen kívüli alapokat hozott létre hitelfelvételből. Ebbe beletartozott a német hadsereg felöltöztetésére szánt 100 milliárdos, a klímacélok elérése érdekében létrehozott 60 milliárdos, valamint a legdurvább, az energiaárak csökkentése érdekében kialakított 200 milliárd eurós zseb is.

Ha van valami, amelyben a három koalíciós partner egyetért a kormányban, az az, hogy ilyen adósságba még egyszer nem verik magukat, vagyis az alapok aranykorának egyszer és mindenkorra vége.

Már nem a legkelendőbb a piacon

A német technológiai előny évtizedeken keresztül meghatározó volt az autógyártás területén. Az elektromos átállás elutasítása, a fejlesztések elhanyagolása azonban oda vezetett, hogy jelenleg Kína már több autót ad el Németországnak, mint fordítva, az export folyamatosan csökken, ráadásul Scholz makacsul ragaszkodik a Pekingtől való távolodásra, amely miatt a német autógyártók vezetői egyfajta dacszövetségbe tömörültek, és igyekeznek fittyet hányni a kancellár iránymutatására.

A gyártási szektor hanyatlása egyértelműen erősíteni fogja a problémát, ha pedig egy esetleges kereskedelmi hidegháború alakul ki az EU és Kína között, az a megrendelések és a nyersanyagimport drasztikus visszaeséséhez fog vezetni.

Egymás torkának

A Scholz-féle kormánykoalíció egyre inkább tagjainak civakodásától visszhangzik, a recesszió azonban kényszerű választás elé állítja a kancellárt. Vagy rendet teremt a saját portáján, és igyekszik higgadt együttműködésre bírni a három pártot, vagy a gazdasági adatokkal párhuzamosan rápillant a közvélemény-kutatásokra, ahol egyre gyalázatosabban fest a kabinet népszerűségi mutatója, ellentétben az ellenzéki kereszténydemokratákkal és nem egy esetben a jobbnál kicsit még jobbra húzó pártokkal.

A három pártnak július első hetéig kell közzétennie költségvetési javaslatait, hogy legyen idő a részletek megvitatására. Lindner szerint „kihívásokkal tarkított” vita elé néznek, ami teljesen hihető annak fényében, hogy a pártok éppen azzal zsarolják egymást, hogy blokkolják egymás törvényjavaslatait.

Egész Európa számára üdvös lenne, hogy a német kormánykoalíció egy recesszió közepén magához térjen. Az EU legnagyobb gazdaságának minden kínja továbbgyűrűzik valamennyi tagországba, így kilábalása a bajból kulcsfontosságú nem csak a saját, de az egész európai gazdaság szempontjából.

A cikk eredetileg a makronom.mandiner.hu oldalon jelent meg.
Fotó: Robert Habeck német gazdasági és klímavédelmi miniszter, Olaf Scholz német kancellár és Christian Lindner német pénzügyminiszter
MTI/EPA/DDP pool