Kína 2015 óta törekszik arra, hogy tengeri hatalom is legyen. A stratégia fókuszában az Egy Övezet, Egy Út Kezdeményezéssel szinkronban az Indiai-óceán állt, amire a térség másik feltörekvő hatalma, India meghirdette a Figyelj Keletre stratégiáját. Mindeközben Európa aggódva figyeli ahogy az Indiai-óceán a hidegháború 2.0 legfontosabb hadszínterévé válik, mivel az európai export 35 százaléka ma is ezen keresztül jut el rendeltetési helyére.  

Kerekes György, a Makronóm Intézet alapítójának írása 

Kína tengeri hatalommá válik 

A történelem folyamán Kína mindig az első számú példa volt a szárazföldi hatalmakra: még a partjainál hullámzó Kelet- és Dél-Kínai-tengert sem tudta soha kizárólagosan uralni, sosem tartott fenn elrettentő erejű flottát. 2015-ben azonban a Kínai Kommunista Párt elérkezettnek látta az időt ennek megváltoztatására, és meghirdette a tengeri hatalommá válást: Kína nagyszabású flottafejlesztésbe és -modernizálásba kezdett. Emellett szakított azzal az 1998-ban kimondott doktrínával, hogy a Kínai Népköztársaság nem állomásoztat katonákat idegen földön, és katonai bázist sem létesít más országban: a legutóbbi 2019-es védelmi fehér könyvben kijelentették, hogy Kína megvédi gazdasági és kereskedelmi érdekeit a tengereken, és nyíltan említik a Dzsibutiban lévő katonai bázist. 

Közben 2015-ban elkészült az első kínai repülőgép-hordozó anyahajó, majd hagyományos és nukleáris meghajtású tengeralattjárókat is hadrendbe állítottak. A kínai flotta irányítóinak fókuszában az Indiai-óceán áll, nem függetlenül az Egy Övezet, Egy Út Kezdeményezéstől (Belt and Road Initiative, BRI). Az Indiai-óceánra vonatkozó stratégiát String of Pearlsnek, gyöngysornak nevezik a kínai stratégák (a kínai nyelv nagyon szeret képekben és szimbólumokban gondolkodni), az India körül láncot alkotó kínai érdekeltségekre, kikötőkre és támaszpontokra utalva. Ez klasszikus bekerítési stratégiának látszik, és India így is reagál rá. 

A String of Pearls azonban nemcsak katonai célokat szolgál: Kína gazdasági érdekeit hivatott biztosítani, a tengeri selyemút modern megfelelőjeként. 

Az alábbi térkép jól mutatja a kínai kikötők és támaszpontok gyöngysorát: 

Egy Joshua T. White nevű amerikai katonai tanácsadó szerint a String of Pearls stratégia további céljai: 

• a kínai állampolgárok és befektetések védelme, 
• információgyűjtés a legfontosabb versenytársakról,  
• a régió kisebb államaival való diplomáciai kapcsolatépítés támogatása, 

• esetleges konfliktusok esetén biztos háttér megteremtése a kínai flotta számára, 
• egy esetleges kereskedelmi blokád kivédése vagy felállítása a helyzettől függően. 

A kínai tengeri haderőt víz alatti drónok és kémhajók egészítik ki, hivatalosan abból a célból, hogy a tengeri ökoszisztémáról gyűjtsenek több adatot. 

India válaszul „keletre néz” 

A kínai bekerítési stratégiára természetesen hamar felfigyeltek Újdelhiben is, és sokkal kevésbé költőien a Figyelj Keletre (Look East) névre keresztelték a saját stratégiájukat. India magát a régió biztonságát szavatoló hatalomnak látja, az óceánt pedig saját közvetlen szomszédságának. Bár eredetileg főleg gazdasági együttműködést jelentett a Look East, 2014 óta kiegészült egy tengeri, védelmi célú résszel.  

A Look East céljai: 

• a régió kisebb országaival való kapcsolat és katonai együttműködés erősítése, hogy azok ne „essenek” Kína csapdájába, 
• a hadiipar (és az indiai gazdaság stratégiai szektorainak) ellátásához szükséges nyersanyagok biztosítása, 
• Pakisztán (és az ottani növekvő kínai jelenlét, pl. gwadari katonai bázis) szemmel tartása, 
• a mianmari Kyaukpyu mint fontos mélytengeri (és kínai érdekeltségbe tartozó) kikötő megfigyelése. 

India a flottafejlesztésre is komoly összegeket költ, márciusban 6,34 milliárd eurót különített el erre a célra, amelyből 16 hagyományos és 2 helyi gyártású atomtengeralattjárót szerel fel. Az indai flotta amúgy olyan, mint egy hindu falfestmény a Mahábhárata egy csatajelenetével: elképesztően tarka, a világ minden tájáról származó technológiát kombinálnak. Orosz és izraeli fegyverek, francia–spanyol Scorpene-ek, oroszoktól lízingelt K–152 Nyerpa tengeralattjárók és a britek által több mint 50 éve épített Viraat repülőgép-hordozó is vízen van még.  Hadrendben vannak még a szovjet építésű Project 61 ME tengaralattjáró-elhárító hajók, a legendás Varsavjanka tengeralattjárók és a német 209-es dízel-elektromos tengeralattjárók indiai változatai is. Ez a vegyes technológiai háttér nem ér fel az amerikai vagy a kínai flottával, de nem lebecsülendő erőt jelent a „hazai” vizeken, mert India nemcsak a hardverben fejleszt, hanem a hozzá tartozó elektronikai és informatikai hátteret is igyekszik megteremteni. 

Európa nem akarja elveszíteni minden befolyását a térségben 

Európa a középkor óta úgy tekint az Indiai-óceánra mint átjáróra az ígéretes ázsiai piacokra – az európai export 35 százaléka még ma is ezen az útvonalon jut el a vevőihez, és a 10 legnagyobb vevő közül négy ezen az óceánon található. Vagyis Európa nagyon is függ az Indiai-óceán biztonságától, nemcsak az áruszállítás, de a kommunikációs infrastruktúra (tenger alatti kábelek) miatt is. 2021-ben az Európai Tanács kiadott egy stratégiát az indopacifikus térséggel való együttműködésről, amely felméri, hogy a kínai–indiai vetélkedés az Indiai-óceánon mekkora fenyegetés az európai kereskedelem biztonságára és az ellátási láncokra nézve. Ebben az unió deklarálja az Indiával való együttműködés prioritását, és egy közös EU–indiai haditengerészeti kapacitásfejlesztő programot javasol, amibe a kisebb indiai-óceáni államok és szigetek bevonását javasolja. 

Az európai hadiipar számára az indiai ambíció kiváló exportlehetőséget és némi geopolitikai befolyásszerzést jelent. A franciák és a németek nemcsak kész eszközöket adnak el, hanem hajlandók vegyesvállalatokat alapítani, hogy az indiaiak a saját földjükön szerelhessék össze a hadi járműveket. A ThyssenKrupp és az indiai Mazagon együttműködése már hosszú évekre nyúlik vissza. 

A kis szigetországok és az Indiai-óceán fojtópontjai 

Az Indiai-óceánon néhány nagyobb (Madagaszkár, Srí Lanka) és több kisebb szigetország osztozik. Srí Lanka és a Maldív-szigetek a legegyenesebb Európa–Ázsia, míg a Seychelle-szigetek és Mauritius a legrövidebb Afrika–Ázsia útvonalon fekszik, a stratégiai értékük ezért rendkívül nagy Kína, India és az európai hatalmak szemében is. Kína már régóta próbál megvásárolni egyet a Maldív-szigetek tagjai közül, és minden bizonnyal nem a kommunista pártelit számára keresnek kellemes téli üdülőhelyet. India viszont a kulturális-történelmi kapcsolatokra hivatkozva hevesen ellenzi az ötletet, és anyagilag is támogatja a maldív kormányzatot a katonai mellett. A közeljövő legnagyobb fenyegetése azonban Maléban nem geopolitikai, hanem természeti: az emelkedő tengerszint minden más országnál korábban sújtja majd a Maldív-szigeteket. Kína az egyetlen hatalom, amely mind a hat szigetországban tart fenn nagykövetséget, és partnerként vesz részt az Indian Ocean Rim Associationben, a Srí Lanka, Mauritius, a Seychelle- és a Maldív-szigetek által alkotott regionális szervezetben. Létezik az Indian Ocean Commission is, amelyben a Mozambiki-csatorna államai vesznek részt, Kína, India és az Európai Unió pedig megfigyelői státuszban van. Érdemes megemlíteni, hogy Franciaország Réunion révén saját jogon is részt vesz az Indiai-óceánon való együttműködésekben, mivel ez a sziget a nyugati-európai ország tengerentúli megyéje. 

Az Indiai-óceán sajátos topográfiája miatt be lehet rajzolni azokat a szűkületeket vagy fojtópontokat, amelyek fölött az ellenőrzés megszerzése stratégiai kérdés minden nagyhatalomnak: 

• Hormuzi-szoros, a Perzsa-öböl kijárata: Irán itt tud beleszólni az interkontinentális kereskedelembe, de az Egyesült Arab Emírségeknek és Szaúd-Arábiának mint feltörekvő középhatalmaknak is életbevágóan fontos útvonal. 
• Bab-el-Mandeb, az Ádeni-öböl: a Vörös-tenger kijárata, az Európa és Ázsia közötti kereskedelem kikerülhetetlen kapuja, Szomália és Jemen miatt a régió politikailag legkevésbé stabil pontja. 

• Malaka-szoros: ma már jórészt kalózmentes tengerszoros Malajzia és Indonézia között, a legszűkebb pontján csak 2,8 km széles, napi 15 millió hordónyi olaj és áruk tonnamilliói haladnak át rajta. A britek katonai támaszpontot tartanak fenn a malajziai Penang szigetén. 
• Mozambiki-csatorna: Madagaszkár és az afrikai kontinens közötti tengerszoros, Afrikát megkerülve az Amerika és Ázsia közötti teherforgalom használja. 

Apró szurkálások, de egyelőre nincs forró helyzet 

Az idén májusban India az ASEAN-országokkal tartott közös hadgyakorlatot, amelyet kínai tengeri milíciák zavartak meg. Az ilyenek kereskedelmi halászhajóknak titulált járművekből állnak, és hivatalosan Peking a létezésüket is tagadja, de a gyakorlatban megfélemlítésre és a hasonló haditengerészeti gyakorlatok megzavarására alkalmasak. 

Hidegháború 2.0: a történelem mintha megismételné önmagát a világ vezető két nagyhatalmának szembenállása kapcsán, de az alaphelyzet mégis más. A második világháború lezárásával az Egyesült Államok és a Szovjetunió között hidegháború alakult, amely egészen az utóbbi 1991-es bukásáig tartott. Most hasonló elhidegülésnek lehetünk szemtanúi a jelenlegi hegemón szuperhatalom, az USA és a második vonalból felemelkedő új kihívó, Kína között. Mi, a Makronóm Intézetben a hidegháború 2.0 alatt többek között a Kína és az Egyesült Államok közötti fegyverkezési, technológiai és űrversenyt, a befolyási övezetek és szövetséges blokkok létrejöttét, a kulturális és ideológiai szembenállást, a proxyháborúkat, valamint a kereskedelmi korlátok és a protekcionizmus új korszakát értjük. Ezeken a diemnziókon keresztül fog eldőlni az USA hegemón szerepének fennmaradása vagy bukása. 

Európa számára Dél- és Délkelet-Ázsia jelentheti azt a kitörési pontot, amely Kína szuperhatalommá válása után is stabil gazdasági és katonai partner, felvevő- és gyártópiac lehet. Így az Indiai-óceán biztonsága Európa számára is húsbavágó kérdés. Szerencsére egyelőre a vázolt konfliktusok nem fenyegetnek azonnali robbanással vagy katonai akciókkal, de a hidegháború 2.0. intenzívebbé válásával Európának is világos stratégiai elképzeléssel kellene mozognia a régióban. Magyarország közvetlenül nem érintett az Indiai-óceán hatalmi harcaiban, de a geopolitikai helyzet a mi kereskedelmünket és közvetetten a nálunk működő cégeket, valamint a tőkeáramlást is befolyásolja. 

Borítókép: shutterstock