Egyre nagyobb az eszkaláció veszélye az indiai–kínai határ mentén. Élesedő infrastruktúra-építési verseny bontakozik ki a vitatott határ menti területeken, ami növeli a két atomhatalom közötti eszkaláció veszélyét. Kína az indo-csendes-óceáni térségben már jól bevált „szalámitaktikájához” nyúl.
Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet elemzőjének írása
A „modus vivendi” – azaz a kompromisszumok révén kialakított viszonylag békés együttélési mód – teljes hiánya jellemzi továbbra is az indiai–kínai határon folyó cselekményeket. 2022 decemberében jelentős összecsapás történt a 2100 mérföldes vitatott határszakasz mentén – ezt a szakaszt tényleges ellenőrzési vonalnak (LAC) is nevezik. A probléma az, hogy azóta sem csillapodott a konfliktus a világ két legnépesebb állama között, sőtmindkét fél tovább militarizálódott.
Magával az egész konfliktussal kapcsolatban egyelőre csupán annak örülhetünk, hogy az nem eszkalálódott, de a két, atomfegyverekkel ellátott hatalom között ennek továbbra is nagy a lehetősége. India és Kína jelenleg egy őrült infrastruktúra-építési versenyben áll egymással a vitatott határszakaszon.
A határ
A LAC kapcsán érdemes kitérni arra, hogy három határszakaszról beszélhetünk. A nyugati az indiai oldalon Ladakot, a kínain pedig Tibetet és Hszincsiangot foglalja magában. A középső szakasz az indiai Uttarakhand és Himácsal Prades állam, míg a kínai oldalon Tibet mentén húzódik. Végül, de nem utolsósorban a keleti szakasz Arunácsal Pradest – amit Kína egyébként Dél-Tibetnek nevez – és Tibetet foglalja magában.
India határait még a britek fektették le sokszor ad hoc módon, amelyeken az 1947-es függetlenedés sem változtatott. A brit kivonulás után váltak fontossá a határok, mivel Kína azokat a brit imperializmus termékének tekinti, ami miatt a mai napig nem ismeri el azt. A komolyabb problémák akkor kezdődtek, amikor Kína ellenőrzése alá vonta Tibetet és a dalai láma Indiába menekült. Utóbbit Kína a saját belügyeibe való beavatkozásnak értékelte, csakúgy, mint az autonóm Tibet elképzelését, ami szerintük a területi integritást is veszélyezteti. Ezzel párhuzamosan Kína olyan himalájai területeken kezdte kiépíteni az ellátási vonalait, amiket pedig India a saját területének tartott.
A nyugati határszakaszon, Tibetben a műholdfelvételek egyre határozottabb kínai jelenlétre utalnak. Itt a Kínai Kommunista Párt (KKP) még 2017-ben katonai létesítmények kiterjedt hálózatának kiépítését rendelte el. Azóta úgynevezett „jóléti falvakat” emeltek, hogy több mint 250 ezer tibetit telepítsenek át a határhoz közelebb eső részre, ezzel is állandóságot és hitelességet teremtve Peking követeléseinek. A falvak olyan kettős felhasználású infrastruktúrát tartalmaznak, mint lakások, utak, közszolgáltatási létesítmények, valamint internet- vagy 5G-kapcsolat.
Ezek a falvak azért fontosak, mert lehetővé teszik Peking számára a területi ellenőrzés érvényesítését.
A tibeti pásztorokat a PLA és a KKP biztonsági egységei mellett civil ruhás biztonsági ügynökökként is alkalmazzák, így együttesen „határőrcsapatokat” alkotnak, amelyek havi járőrözést végeznek.
Kína növekvő jelenlétének a LAC közelében más szempontból is van jelentősége: légi támaszpontokat, helikopterleszálló pályákat és légvédelmi létesítményeket is magában foglal. Ezek száma 2017 óta több mint megduplázódott.
A LAC nyugati szakaszán Kína egy nagy autópálya, a G695-ös építésébe is befektetett, amely Tibetet és Hszincsiangot fogja összekötni.
A 2035-re elkészülő útvonal körülbelül 20-50 kilométerre fekszik a LAC-tól. Az út a vitatott Akszaj Csin régió egészén átíveli majd, a Galwan-völgyön keresztül a Pangong Tsóig, ahol a KKP lefektetheti a jelentős és hosszú távú katonai jelenlétének alapjait.
A 2022 októberében készült műholdfelvételeken jól látszik a PLA új főhadiszállása és helyőrsége, amelyet árkok és bástyák szegélyeznek a felszerelés tárolására és biztosítására. A tótól északra egy hegycsúcson egy radarkupola épül. Mindössze 23 kilométerre pedig Kína sietve befejezi a Pangong Tsón átívelő híd építését, amely összeköti majd az északi partot – amelyet India Ladak régiónak nevez – a délivel Tibetben. Ez egyben egy olyan eszköz, amellyel Kína elő tudja mozdítani a területi ambícióit is.
Mit mond India?
India szintén infrastruktúra-építésbe kezdett, 2020 óta felgyorsította a kettős felhasználású, összeköttetést biztosító infrastruktúra kiépítését a LAC mentén. A keleti határszakasznál létesül az Arunachal Frontier Highway, egy 2000 kilométeres autópálya, amely a McMahon-vonalat követi. Maga a sztráda a Bhutánnal szomszédos Arunácsal Pradesben található Magónál kezdődik, Tawangon keresztül halad majd, és a Mianmarhoz közeli Vijayanagarnál ér véget. Az autópálya mindössze 20 kilométerre található a LAC-tól, és a tervek szerint 2027-re készül el.
1. ábra. Az Arunachal Frontier Highway Forrás: Shutterstock
Említésre méltó még, hogy Arunácsal Pradesben épül egy kelet–nyugati irányú sztráda, a Trans-Arunachal és több tucat kisebb út, híd, alagút, légibázis, valamint helikopterleszálló pálya. Ha ez elkészül, akkor a 12 kilométer hosszú Szálanf-alagút stratégiai, minden időjárási körülménynek megfelelő összeköttetést biztosít a LAC közelében fekvő Tawanggal.
Ez az indiai hadsereg számára kritikus fontosságú, mivel ez segít elrejteni a regionális mozgásokat, amelyek most a PLA számára láthatók a Sella-hágóról, 4000 méterrel a tengerszint felett.
Áprilisban az indiai kormány egy 600 millió dolláros „Vibráló falvak programot” indított, amelynek a célja 2967 falu fejlesztése a LAC mentén. A projekt, amely bizonyos tekintetben a KKP kezdeményezését tükrözi, utak, közszolgáltatások építését foglalja magában – beleértve a vízellátást, az áramszolgáltatást, az internetkapcsolatot és egészségügyi központokat. Az első szakaszban 662 falu építése várható.
Az indiai sereg rekonstrukciója
Az indiai infrastruktúra-építés azt tükrözi, hogy Újdelhi felismerte a kínai–indiai határ mentén megváltozott helyzetet. Az új határigazgatási struktúra mellett az általánosabb fenyegetés felismerése arra késztette Indiát, hogy katonai erőit Pakisztántól a legközelebbi térségbe helyezze át. Az indiai hadsereg 2021-ben az I. hadtestet átirányította egy hegyi csapásmérő alakulatba, amely Ladakból képes támadó csapásokat indítani a LAC-on keresztül.
Ez azt sugallja, hogy India katonai átcsoportosítása valószínűleg nem egy rövid távú projekt.
India 17. hegyi csapásmérő hadteste (MSC) szintén további 10 ezer katonát és felszerelést kapott. Emellett átirányították, hogy kizárólag a LAC keleti határszakaszára koncentráljon.
2. ábra. A kelet–nyugati irányú Trans-Arunachal Highway Forrás: Shutterstock
Kína jól bevált „szalámitaktikája”
Januárban indiai tisztviselők azt állították, hogy a PLA növelte csapatai jelenlétét a LAC keleti határszakaszán, Arunácsal Prades közelében. Bár a frissített adatok nem nyilvánosak, 2020 júliusában a PLA több mint 200 ezer katonát állomásoztatott a nyugati hadszíntér parancsnokságán (WTC), amely a teljes kínai–indiai határvidéket felügyeli. A csapatok hozzáadása az amúgy is komoly katonai jelenléthez arra utal, hogy a KKP prioritásként kezeli a WTC-t és a LAC-ot.
3. ábra. Háborús emlékmű Arunácsal Pradesben, ahol trikolórral jelzik, hogy a terület Indiát illeti Forrás: Shutterstock
A PLA stratégiája a LAC mentén hasonló a Dél-kínai-tengeren alkalmazotthoz, ahol Kína a hibrid és a szalámitaktika kombinációját alkalmazza. A LAC mentén például a kínai erők egészen az általuk követelt határig járőröztek, míg az indiai hadsereg általában a LAC közelében maradt, és csak egy 65 járőrpontból álló vonalat (PP) közelített meg néhány kilométerre a jelenlegi határtól.
Úgy tűnik, hogy a PLA kihasználta ezt a nem őrzött rést, hogy a LAC-ot visszatolja a PP vonalához India területén. Így januárban India a 65 PP-je közül 26-hoz már nem férhetett hozzá.
Ez azt jelenti, hogy India de facto átengedte az ellenőrzése alatt álló területet Kínának.
Mik a lehetséges forgatókönyvek?
Az India és Kína közötti diplomáciai erőfeszítések mindeddig nem sok eredményt hoztak. Ez azonban nem meglepő, és bár a folyamatos diplomáciai eszmecsere üdvözlendő, elfedik a valóságot – vagyis azt, hogy India és Kína egyaránt gyorsan militarizálódik a LAC-övezetben. Újdelhi politikailag a határvitát helyezte a kínai–indiai kapcsolatok középpontjába.
Hacsak a két fél nem állapodik meg egy új „modus vivendiben”, a versengés változatlanul fennmarad.
A KKP valószínűleg folytatja a LAC műveleti hatósugarában lévő új katonai képességek és szalámitaktikájának fejlesztését. A katonai és infrastrukturális fejlesztések a LAC mindkét oldalán valószínűleg további beruházásokat ösztönöznek – és mivel mindkét helyen több csapat van viszonylag szorosabb kapcsolatban, megnőtt a destabilizáló zavarok kockázata. A legvalószínűbb forgatókönyv a további eszkaláció.
Az India és Kína közötti egyéb súrlódási pontok tovább bonyolítják a helyzetet. A dél-kínai-tengeri ütközetek lehetősége, a dalai láma utódlásával kapcsolatos tibeti fejlemények, a gazdasági szankciók, a KKP által Pakisztán stratégiai felkarolása, valamint a kibertámadások mind fokozódó nyomást gyakorolnak Pekingre és Újdelhire.
A kevésbé valószínű forgatókönyv egyfelől az, hogy Peking vagy Újdelhi a deeszkaláció mellett dönt, másfelől az, hogy bármelyik fél a LAC-ból való széles körű kivonulás mellett foglal állást. Az erőszak kiújulása esetén Peking és Újdelhi arra kényszerülhet, hogy kijelölje és elhatárolja a LAC-ot. A KKP szuverenitásra helyezett hangsúlya és a növekvő indiai magabiztosság azonban valószínűtlenné teszi ezt.
Borítókép: 123rf
Eredetileg megjelent a mandiner.hu/rovat/makronom oldalán.
