Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet elemzőjének írása 

Immár 12 éve, hogy felfedezték a szigetország területén az első és egyben legnagyobb tengeri földgázmezőt – az Aphroditét –, ám azóta sem kezdték meg a kitermelést. Tették mindezt annak ellenére, hogy Ciprus gázexport-potenciálja egyébként bőséges lenne, mivel a belföldi piac továbbra is korlátozott. Annak, hogy 12 éven át nem történt előrelépés az ügyben, a legnagyobb akadálya Törökország, a Földközi-tenger keleti részén fennálló kizárólagos gazdasági övezetre vonatkozó igényei okán. Ráadásul négy másik felfedezés is volt 2018 és 2022 között, a világ legnagyobb energetikai vállalatai által. Ciprus azonban mindeddig nem termelt és nem is fogyasztott földgázt. 

Ezen tervez a szigetország változtatni. A tervek szerint 2024 közepére integrálja a gázt a kőolaj dominálta energiamixébe. A földgáz felhasználásával az ország jelentősen csökkentheti mind az energiaimport-számláját, mind a szén-dioxid-kibocsátását, és jobban összhangba hozhatja az energiastratégiáját az Európai Unió előírásaival. Ciprusnak azonban a hazai gáz helyett importhoz kellett fordulnia. 

1. ábra. Adatok forrása: IEA Készítette: Mihálovics Zoltán 

A Ciprusi Köztársaság a Földközi-tenger harmadik legnagyobb és harmadik legnépesebb szigete. Az 1974-es török invázió óta a Ciprusi Köztársaság nem ellenőrzi a sziget északkeleti, török ciprusiak által lakott területének egyharmadát, amelyet 1983 óta a nemzetközileg vitatott Észak-ciprusi Állam (hivatalosan Észak-ciprusi Török Köztársaság, TRNC) irányít, (Dél-Cipruson görög ciprusiak élnek). A szigetország 2004-ben csatlakozott az EU-hoz, és 2008-ban lett az euróövezet tagja. Az ottani piac az előrejelzések szerint 2030-ra évente kevesebb mint 1 milliárd köbméter földgázt fog fogyasztani, ami lényegesen kevesebb, mint amennyi Izraelé és Egyiptomé lesz. A Levantine-medence mintegy 83 ezer négyzetkilométernyi területet foglal magában a Földközi-tenger legkeletibb részén, Izraeltől Szíriáig, Libanont és Ciprust is beleértve. Ciprus és Izrael 2010-ben békés tárgyalásokat követően kijelölte a kizárólagos gazdasági övezetét, és a koordinátákat benyújtotta az ENSZ-nek. A tengeri határról szóló megállapodás azonban nem terjedt ki arra a keretre, amelyben a határokon átnyúló erőforrásokat fejleszteni kellene. Ciprus főként Görögországból, Izraelből, Törökországból, Olaszországból és Hollandiából importál finomított kőolajat. 

Az Európai Unió érdekelt a ciprusi gáz kitermelésben 

Ciprus 2020-ban bejelentette, hogy LNG-importáló létesítményt épít a vaszilikói kikötőben. Az importált gázt az ország energiahálózatához kapcsolódó szárazföldi infrastruktúrába vezetik majd, elsősorban áramtermelés céljából. A projektet részben az EU finanszírozza, és várhatóan 2023 folyamán fejeződik be. 

Ez átmeneti megoldásnak tekinthető addig, amíg a hazai felfedezésekből történő kitermelés meg nem kezdődik, segítve az ottani igények kielégítését és ösztönözve az exportot. Még ha Ciprus teljes egészében gázosítja is a gazdaságát, és nem fedeznek fel további gázmezőket, akkor is maradna elegendő forrás az exportra, tekintettel a hazai piac kis méretére. A szigetországgal szemben a szomszédos Egyiptom, Afrika és a Földközi-tenger keleti medencéjének legnagyobb gázpiaca a nagy belföldi fogyasztás miatt időnként felfüggeszti a gázexportot. 

Az EU jelentős reményeket fűz a ciprusi gázexporthoz, amely az Izraelből – igaz, hogy a Hamász támadásával nem kalkuláltak – és Egyiptomból származó gázzal együtt stratégiai partnerré teszi a kelet-mediterrán térséget az unió számára a gázellátás útvonalak diverzifikálására irányuló erőfeszítéseiben. Ezt az az Európai Bizottság 2021 szeptemberében jelentette ki, tehát még jóval az orosz–ukrán háború kezdete előtt. 

Ciprus azonban számos monetizációs lehetőséget mérlegelt, köztük több exportútvonalat, de csak korlátozott előrelépést ért el. A kelet-mediterrán térségre jellemző technikai, kereskedelmi és különösen politikai kihívások kombinációja továbbra is akadályozza a sziget terveit. Az EU támogatása és a nemzetközi energiaipari vállalatok folyamatos érdeklődése közelebb hozhatja Ciprust gázambícióinak megvalósításához, de az előttük álló út még így is bonyolult és számos érdeket sért. 

A kezdetek 2011-ben 

2007-ben – még mielőtt a Levantine-medencében jelentős szénhidrogén-felfedezésekre került volna sor – a ciprusi kormány elindította első engedélyezési körét, és a 13 tengeri blokkból 11-et felajánlott a nemzetközi befektetőknek. Ez korlátozott érdeklődést váltott ki. Csak három ajánlatot nyújtottak be, részben a szomszédos Törökország tiltakozása miatt az engedélyezési forduló jogszerűségét illetően, részben pedig azért, mert akkoriban nagy volt a geológiai kockázat, mivel korábban nem történt felfedezés a medencében. Viszont a földrajz alapjaiban korlátozza Ciprus lehetőségeit a Földközi-tengeren keresztüli gázszállítás tekintetében. 

Az egyik engedélyt 2008-ban ítélték oda a Noble Energynek, egy kis, houstoni székhelyű (2020-ban a Chevron által felvásárolt) vállalatnak, amely Izraelben tevékenykedett, és gyanította, hogy a zsidó állam tengeri részén található szénhidrogén-felhalmozódások északra, Ciprusig terjedhetnek. A vállalatnak igaza lett: 2011-ben megtalálták az Aphroditét, a szigetország első gázlelőhelyét. A becsült mennyiségének közel 90 százaléka ciprusi vizekre esik, a többi izraeli vizekre, ahol Yishai-mező néven ismert. 

A Ciprusi Köztársaság, tengeri feltárási és kitermelési engedélyei. Megjegyzés: 2015 júniusában az Aphrodité földgázlelőhelyet (12. blokk) kereskedelmi célú mezővé nyilvánították. A kitermelési engedélyt 2019 novemberében adták ki. A fennmaradó blokkok mindegyike 2013 és 2021 között kiadott kutatási engedélyekkel rendelkezik Forrás: GIS 

A felfedezésből való lelkesedés nyomán a kormány további négy engedélyezési fordulót indított (2012, 2016, 2018, 2021), amelyek eredményeképpen a világ legnagyobb energetikai vállalatai közül néhánynak – köztük a francia TotalEnergies, az olasz Eni, a koreai KOGAS, az amerikai ExxonMobil és a Qatar Energy – ítéltek oda blokkokat. 

Az Eni azonban csak 2018-ban tett újabb felfedezést, a Calypsót a 6-os blokkban, amelyet további három követett: a Glaucus 2019-ben, majd 2022-ben a Cronos és a Zeus. Ezek becsült mérete azonban az Aphroditénál jóval kisebb mezőkre utal.

2. ábra. Adatok forrása: GIS Készítette: Mihálovics Zoltán 

Ciprus földrajzi elhelyezkedése korlátozza a Földközi-tengeren keresztüli gázszállítás lehetőségeit, akár hajóval (LNG), akár tenger alatti csővezetéken keresztül, mivel mindkét megoldás jelentős tőkebefektetést igényel. Ezenkívül a sziget legtöbb felfedezett földgázlelőhelye nagyon mélyen van a víz alatt, földrajzilag szétszórtan helyezkedik el, és összetett a geológiájuk, így összességében ezek a tényezők növelik a fejlesztés költségeit. Azonban továbbra is a politikai szempont a legnagyobb akadály. 

A fejlesztések gátjai 

Az Aphrodité mező fejlesztésének késedelmét eddig kereskedelmi és politikai okok egyaránt jelentették. Kezdettől fogva a mezőből származó gáz exportja volt a legéletképesebb monetizációs lehetőség, különösen, mivel Ciprusnak nincs hazai gázpiaca. Kezdetben az Aphrodité konzorciuma egy vaszilikói LNG-exportlétesítményt fontolgatott. Azonban 2013-ban további felmérések során kiderült, hogy a kitermelhető földgáz mennyisége az előzetes becslések egyharmada, és nem lenne elegendő egy LNG-üzembe való beruházáshoz, ha nem lenne további betáplálási készlet más ciprusi vagy szomszédos mezőkről. Egy LNG-terminálnak hosszú távon minden évben minimális mennyiségű gázellátásra van szüksége ahhoz, hogy a kezdeti tőkeköltséget indokolttá tegye. 

Ciprus kockázatos partnernek tarthatja Egyiptomot, tekintettel az ország politikai és gazdasági stabilitásával kapcsolatos aggodalmakra, valamint a hazai gázárakra, amelyek alacsonyabbak a nemzetközi piacokon az exportőrök által elért áraknál. 

Azt a lehetőséget részesítik előnyben, hogy a mezőről a gázt egy tenger alatti csővezetéken keresztül a Shell kihasználatlanul álló, Egyiptom partjainál lévő West Delta Deep Marine létesítményeibe szállítják, ahol a gázt feldolgoznák. Ezzel a lehetőséggel a partnerek megspórolnák egy új, külön erre a célra szolgáló feldolgozó és termelő létesítmény építésének költségeit Cipruson. A kezelt gázt ez után a szintén a Shell által üzemeltetett egyiptomi Idku LNG-üzembe szállítanák cseppfolyósításra és exportra, vagy belföldön használnák fel a növekvő gázigény kielégítésére. Mivel a Shell partner az Aphroditében, üzletileg ez a legvonzóbb lehetőség. 

A politika más utat fontolgat 

Ez a lehetőség azonban nem vonzó a ciprusi kormány számára, amely előbb a szigeten szeretné látni a gázt, mielőtt exportálnák azt. Az ottani energiaügyi, kereskedelmi és ipari miniszter, Jórgosz Papanasztaszíu (Giorgos Papanastasiou) a jelentések szerint azt mondta, hogy „Ciprus mindenekelőtt a saját érdekeit fogja előtérbe helyezni”. Ha maradna felesleg, a kormány megfontolhatja annak exportálását, de a tisztviselő hangsúlyozta, hogy a nemzeti érdekek mindig elsőbbséget élveznek. Ezenkívül a szigetország kockázatos partnernek tekintheti Egyiptomot, mivel aggályok merülnek fel a politikai és gazdasági stabilitásával, valamint a hazai gázárakkal kapcsolatban, amelyek alacsonyabbak, mint azok, amelyeket az exportőrök a nemzetközi piacokon elérnek.  

A mező fejlesztését akadályozó másik probléma, hogy az részben izraeli vizekre nyúlik, ami azt jelenti, hogy csak akkor lehet fejleszteni, ha a két ország megegyezik. Az orosz–ukrán háború és az EU nyomását követően Ciprus és Izrael megígérte, hogy felgyorsítja a kompromisszumot a folyamatban lévő Aphrodité-vitában – igaz, közben az Izraelt érő támadás lehet, hogy átalakítja a helyzetet. 

Törökország közbeszól 

Ahhoz, hogy Ciprus megkerülje Egyiptomot, és közvetlenül Európába, a legkívánatosabb célpiacára exportálhasson, csővezetéken vagy cseppfolyósított földgázon keresztül kellene azt megoldania. A vezető lehetőségként a kelet-mediterrán csővezetéket (EastMed) javasolták, amely izraeli és ciprusi gázt szállítana Görögországba, majd csatlakozna a meglévő Poszeidon csővezetékhez a Jón-tengeren keresztül Olaszországba. Az Európai Bizottság 2013-ban a javaslatot közös érdekű projektnek minősítette, amely összeköti az uniós országok energiarendszereit, és gyorsított engedélyezési eljárásokban, valamint finanszírozásban részesülhet. Azóta az érdekelt kormányok egy sor megállapodást írtak alá a projektről. Mindeddig azonban nem sikerült előteremteni a 6 milliárd eurós projekthez szükséges finanszírozást. 

A szakértők azonban mindezt végig vágyálomnak nevezték, tekintettel a műszaki és kereskedelmi kihívásokra. A gázvezeték a megvalósíthatósági tanulmányok szakaszában megrekedt, és az Egyesült Államok 2022 elején visszavonta támogatását. Bár Washington hivatalosan nem tett közzé semmilyen nyilatkozatot a döntésével kapcsolatban, az elhatározásukat részben az motiválta, hogy el akarta kerülni a régió további destabilizálódását, tekintettel a projekttel szembeni kemény török ellenállásra. Ráadásul a javasolt útvonal olyan tengeri területen halad keresztül, amelyet Törökország vitat. Az eurázsiai államnak ugyanis átfedő területi követelései vannak Ciprussal, és vitatja a sziget összes állítólagos tengeri határát. 

Az idén májusban egy olaszországi parlamenti meghallgatáson Claudio Descalzi, az Eni vezérigazgatója, akinek 2018-ban Ciprus partjainál végzett fúrási tevékenységei során összeütközésbe került a török haditengerészettel, egyenesen kijelentette, hogy bármilyen ilyen jellegű megállapodást (az EastMed gáz Európába történő exportjáról) Törökországgal kell megkötni, és ne gondoljuk, hogy Izrael, Ciprus és Görögország Törökország részvétele nélkül megállapodást köthet. 

Kizárólagos gazdasági övezetek (EEZ) Törökország szempontjából. Megjegyzés: Ankara ragaszkodik ahhoz, hogy állításai és igényei megfelelően tükrözik Törökország és az Észak-ciprusi Török Köztársaság földrajzi helyzetét és törvényes tengerészeti jogait. Forrás: GIS 

A Ciprus és Törökország közötti politikai patthelyzet Észak-Ciprus ügyében továbbra is jelentős akadálya annak, hogy a két ország ilyen kereskedelmi kapcsolatot alakítson ki. Bár a ciprusi görög és török közösségek közötti konfliktus továbbra is be van fagyasztva, és a helyzet romlására kevés az esély, Törökországnak egymást átfedő területi követelései vannak Ciprussal, és vitatja a sziget összes állítólagos tengeri határát. 

Összességében Egyiptom partner lehet, Törökország kevésbé 

Jelen állás szerint nem valószínű, hogy a szigetország meg tudja kerülni Törökországot és Egyiptomot. Bár ez ügyben különböző LNG-opciókat javasoltak, a kapcsolódó technikai és kereskedelmi kihívások, valamint a finanszírozás hiánya miatt egyik sem jutott túl a vitafázison. A javaslatok általában egy másik szereplő – jellemzően Izrael – bevonását foglalják magukban annak ellensúlyozására, hogy Cipruson nem áll rendelkezésre elegendő mennyiség, ami szükséges lenne ahhoz, hogy a szigetnek önálló exportlétesítményei legyenek. Az egyik elképzelés egy olyan csővezetéket irányozna elő, amely Izrael és Ciprus tengeri gázmezőiről egy ciprusi úszó LNG-terminálba szállítaná a gázt, ahol a gázt exportra cseppfolyósítanák. Egy ilyen projekt árát nem hozták nyilvánosságra, de nem valószínű, hogy versenyképes lenne. 

Valószínűbb, hogy Egyiptom marad a legpraktikusabb partner. A legközelebbi felfedezés a termelés beindításához Cipruson valószínűleg az Aphrodité. Egyelőre a mezőről Egyiptomba történő gázszállítás lehet a legpraktikusabb és leggyorsabb út a szigetország számára, hogy megvalósítsa gázkiviteli álmát. Nem meglepő, hogy ezt a lehetőséget Kairó is üdvözli, hiszen az észak-afrikai ország regionális gázközpontra törekszik. Egyesek szerint ez messze nem a legjobb megoldás Ciprusnak, de az európai sziget számára a legjobb exportlehetőséget még ki kell találni.

Borítókép: Shutterstock