A szerző Gulyás Szabolcs, a prodHost Zrt. alapítója, digitalizációs szakértő

Nagyon sok helyről és embertől hallom azt mostanában, hogy a digitalizáció fontos, különösen az ipari szegmensben. Tökéletesen igazunk van! De fontos megvizsgálni a miérteket. 

A digitalizáció önmagában nem lehet cél, mert ugyan vannak olyan mutatók, amelyekben ezt mérik (DESI), de összeségében csak attól, hogy valamely ipari folyamat digitális, nem lesz jobb is. Sőt, vannak olyan tapasztalatok is, hogy a megnövekvő és körülményesebb adminisztráció eredménye az, hogy ront a helyzeten. (Lásd keretes írásunkat.) 

A stratégiánkban ne a digitalizáció megléte legyen a célunk, hanem annak megfelelő alkalmazása. 

Attól nem leszünk jobbak, hogy kockás füzet helyett Excelben vezetjük a készleteteket a raktárban. Arról nem is beszélve, hogy Excel nem is valódi digitalizáció, az csak a „villanypapír”. Attól lesz mondjuk a raktárunk digitális, hogy készletkezelésre is alkalmas integrált rendszert használunk. Ami minimum a 2 dimenziós vonalkódot támogatja. Okés, van ilyen rendszerünk: „juhéééé, de jó”… Az, hogy van, még nem elég, használni és integrálni is kell. Mondok példákat: 

• A beérkező árut biztosan mi rendeltük meg, azaz a bevételezést lehet a „beszerzési rendelésre” bevételezni. Így pontosabb és gyorsabb lesz a bevétel.  

• Pontosan tudjuk, mihez érkezett az alapanyag, tehát később a nyomon követés gyerekjáték lesz (Traceability/HACCP). 
• Vonalkóddal tároljuk el a polcainkra az anyagot, tehát ha azt keressük, azonnal tudjuk majd, hol van. 
• Látható lesz, ki mikor mit csinált a készleteinkkel. 

Ebből a kis részletből is látszik, hogy a készletkezelésünk pontosságát és sebességét javítja a digitalizációs eszköz. Na ez hatékonyságnövekedés! Ez legyen a célunk, ne az eszköz megléte, hanem a helyes használata. 

A Gartner elemzése szerint az ERP (vállalat irányítási rendszer) bevezetések 75 százaléka (!) kudarccal végződik!
Ez az arány Magyarországon biztosan rosszabb, hiszen itt még jelen van az a trend is, hogy a vállalatok többnyire ár szerint választanak ilyen megoldásokat, az ár pedig természetesen egyenesen arányos a minőséggel. Vagy ami még rosszabb: maguknak fejlesztettnek egy egyedi szoftvert, ami biztosan a legrosszabb megoldás. A szoftveripar már olyan fejlett, mint az autóipar. Egy olyan komplex termék, mint egy ERP kifejlesztése dollármilliókba kerül. Gondoljuk bele: ez pont olyan mintha azt mondanánk, hogy a lakatos haverommal készíttetnék magamnak egy céges kocsit ahelyett, hogy egy nagy gyártótól vásárolnék. Nem nehéz belátni, hogy nem lesz az igényeimnek megfelelő a kocsi, továbbá a minősége is silány lesz. Pedig ERP terén is akad ma már pár világszínvonalú magyar szoftvertermék is. 

A magyar digitalizációs kultúrával az a baj, hogy nincs nagyon. Anélkül pedig nem lesz érdemi változás az ipari szegmensben sem. Ez összefügg a generációváltás problémájával is, hiszen a rendszerváltás utáni iparosodás egyik következménye, hogy mindenhol egyszerre jelentkezik a vállalatoknál az utódlás. Kevés kivételtől eltekintve pedig a Gen-1 nem elkötelezett híve a digitalizációnak. Halottam már olyat is, amikor egy nagy cég vezetője azt mondta: „aki nem ceruzával rajzol, az nem mérnök…”

Az ipari környezetet is eléri az elkerülhetetlen digitalizáció, ami azt jelenti, hogy csak azok a vállalatok maradnak talpon, amelyek időben meglépték azt. A digitalizációhoz köthető forgalom aránya minden iparágban folyamatosan növekszik, tehát a bevételek egyre inkább a digitális üzlet felé mozdulnak el. A becslések szerint egy iparág kritikus fordulópontja akkor következik be, ha ez az arány az ágazat teljes bevételének a 20 és a 40 százaléka közötti lesz. (Ez az arány iparáganként eltérő.)  

Tehát egyetlen iparág sem menekül a digitalizáció elől! 

Mit lehet tenni? Sok mindent tettünk már, és sok mindent kell is még… Támogatni kell a digitalizációs beruházásokat, de azt a korábbiaktól eltérő módon lenne jó. Mert nehéz idők jönnek a geopolitikai átrendeződések miatt, amiből Magyarországnak nyertesen kell kikerülnie. Kaotikus időkben nem a változás jelenti a legnagyobb veszélyt, hanem az, hogyha arra a tegnap logikájával reagálunk. És a lehetőségünk megvan, mert az emberi korlát lassan, de biztosan magától „elmúlik”. Hiszen 2024-ben világszerte a munkaerő többségét már a millenniumi generáció (az első digitális nemzedék) adja. 

Tehát akkor hogyan ösztönözzük a magyar kkv-kat, hogy digitalizáljanak? Mert láthatóan az, hogy megéri, nem elegendő. A keretes írásban összefoglalt mutatók a nemzetközi piacra igazak, és jól látható, hogy előnyt biztosítanak a digitalizáló vállalatok számára, de csak azokkal szemben, amelyek ezt nem lépik meg. Magyarországon valamiért – a legnagyobb jó szándék mellett sem – alakult ki ez a belső kényszer, nemzetközi összehasonlításban viszont egyre inkább lemaradunk. Tehát startuposan mondva kell jó pár „ipari unikornis”, amelyek rákényszerítik a versenytársaikat a digitalizációra. Ez lehet véleményem szerint a siker egyik kulcsa: nem kell mindenkit támogatni, csak azokat, akik tudnak élni a lehetőséggel. A többiek vagy követik a jó példát, vagy lemaradnak, és a helyüket átveszik a gyorsabban fejlődő cégek.  

Az ipari digitalizáció nagyon megéri
– A digitalizált vállalatok átlagosan közel 4 százalékkal több bevételt termelnek, mint a konkurenciájuk.
– A digitalizált vállalatoknak átlagosan akár +7,3 százalékkal nagyobb az EBIT-ja, és +11,2 százalékkal az árbevétele.
– Ha valóban befektetnek az innovációba (a digitalizáció egyik fő mozgatórugója), akkor a piaci részesedés +2,9-szer gyorsabban növekszik.

A másik fontos kérdés az innováció: nincs, vagy csak nagyon kevés olyan magyar ipari termék van, amit Magyarországon találtak fel, fejlesztenek tovább és gyártanak is. Azok a vállalatok, amelyek erre képesek úgy, hogy a termékük a nemzetközi piacon is megállja helyét, azokat nagyon kell támogatni. Azaz  

magát az innovációt kell támogatni anyagilag és adókedvezményekkel is. Érje meg egy magyar ipari gyártónak fejleszteni saját terméket!

Ehhez egyrészt az kell, hogy olcsóbb legyen a termékfejlesztés (kiadási oldal), másrészt pedig az, hogy gyorsabban térüljön meg a beruházás (bevételi oldal). A kiadások egyszerűen csökkenthetők K+F-támogatásokkal és/vagy a kutatásban részt vevő emberek bérének adókönnyítésével. A bevétel növekedését pedig piacra jutási támogatásokkal kell és lehet gyorsítani. 

Fontos észrevenni, hogy Magyarország az energia- és nyersanyagfüggősége miatt nem fog (pestiesen szólva) „nagyot durrantani” a gépiparban, és kis eséllyel lesz saját autómárkánk. Arra érdemes koncentrálni, amiben jók vagyunk, és még jobbak lehetünk: a feldolgozott élelmiszer és az informatika. Mindkettő esetén vagy rendelkezésre áll az alapanyag, vagy nem is kell hozzá.  

Csak kicsit vagyunk annál fejlettebbek, mint 150 éve, amikor lábon hajtották a magyar marhát Bécsbe. A magyar mezőgazdaság és a hazai ipar kapcsolata lényegesen alacsonyabb szinten van, mint az kívánatos lenne. Van egy pár hungarikum, de ezek kis része valódi, nemzetközileg elismert termék/márka. Az ír whisky 2 milliárd euró bevételt termel az ír gazdaságnak évente. Ezzel szemben nem a pálinka, hanem a teljes magyar feldolgozottélelmiszer-export 7 milliárd euró.   

A hazai szoftverfejlesztés jelentősen hozzájárul az ország gazdaságához, a GDP mintegy 6 százalékát teszi ki. Magyarországnak a régión belül is jelentős a részesedése az outsourcingban, az IT-szektorban 80 100 szakembert foglalkoztatnak.   

Ez azt jelenti, hogy sok olyan szakemberünk van, aki képes értéket teremteni, de ezt nem hazai vállalatoknak teszik és nem magyar terméket állítanak elő. Azaz kimondhatjuk, hogy rendelkezésre áll egy olyan szellemi tőke, ami lehetővé tenné, hogy Magyarország legyen Európa Szilícium-völgye… De mégsem vagyunk az.

A fentiekből jól látható, hogy az ipari digitalizáció, a magyar termékfejlesztés, de még közvetve a mezőgazdaság is összefügg egymással, annál sokkal jobban, mint azt elsőre gondolnánk!

Összefoglalva, mik lehetnek azok a lépések, amelyek új perspektívát nyithatnak: 

• Nem minden ipari gyártót, csak a kiemelkedőket támogatni, de azokat nagyon.  
• Nem a digitalizáció meglétét kell ösztönözni, hanem a támogatásoknál a digitalizációval elérhető és elérendő eredményeket kell figyelembe venni. 
• A saját terméket fejleszteni képes vállalatotokat kiemelten támogatni kell. Különösen azokat az élelmiszer-feldolgozókat, amelyek a magyar agrárium termékeit használják. 
• Hasonlóan az iparhoz, a magyar szoftvervállalatok közül a felhős és „dobozos” terméket előállító vállaltokat támogatni kell, és csak azokat. 

Tehát néhány éven belül elérhetjük azt, hogy lesz pár olyan modern magyar nagyvállalat, amely a saját termékét exportálja a világpiacra. Vannak már jó példák is, ilyen a Hell Energy, de a szoftveroldalon is vannak már olyan cégek, amelyek Európából is látszanak!

NÉVJEGY
Gulyás Szabolcs 
– 1975-ben született, Szolnokon nevelkedett, 2000 óta Budapesten és környékén él, és egy 1,5 éves kisfiú boldog édesapja. 
– Több sikeres magyar startup alapítója, az ipari digitalizáció elkötelezett híve. 
– Ipar 4.0- ás ERP-rendszerek a szakterülete már több mint 20 éve. 
– Középiskolai tanulmányai és a sorkatonai szolgálat után programozónak tanult, és a Danubisoft ERP rendszert fejlesztő német-magyar vegyesvállalatnál helyezkedett el. 
– Ezt a céget először részben, majd 2013-ban teljes egészében megvásárolta ikertestvérével együtt.   
– A Danubisoft részesedést testvérével értékesítették, és megalapították a prodHost Zrt. startupot 2019-ben, amelynek a közelmúltig vezérigazgatója volt. 
– Jelenleg pihenéssel tölti az idejét, de már keresi azt a kihívást, amelyben kamatoztathatja a tudását.

Címlapfotó: Shutterstock