Több mint 12 éve megkerülhetetlen Ázsia és a csendes-óceáni térség energiapiaca 

Szerző: | 2023. december. 29. | Geopolitika, Kiemelt, Zöldenergia

Ázsia kulcsfontosságú piacnak számít minden energiaexportőr számára. A kontinens és a csendes-óceáni térség 2001 óta a világ legnagyobb energiapiacává vált, ugyanakkor még mindig a szén dominál a térség energiaszerkezetében. A regionális termelés ráadásul nem képes kielégíteni az egyre növekvő keresletet. A terület energiafogyasztása a jövőben is gyors ütemben növekszik, ami a vezető energiaexportőrök számára kedvező helyzetet teremt, ami hosszú évekre biztosítja számukra a piacot. Ennek előfeltételei a méretgazdaságosság, a tartalékok és az alacsony termelési költségek. 

Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet elemzőjének írása 

Nehéz lenne azzal vitába szállni, hogy az elmúlt két évtized leforgása alatt az ázsiai és csendes-óceáni térség a globális energiafogyasztás vezető térségévé vált, ezt támasztja alá a GISreports elemzése is. A régió 2001-ben megelőzte Észak-Amerikát mint a legjelentősebb energiapiac, és ezt a pozíciót azóta is tartja. 2022-ben a globális energiafogyasztás 46 százalékát adta, ami megfelel Észak-Amerika, Dél-Amerika, Afrika, Európa, Oroszország és a Független Államok Közössége (FÁK) fogyasztásának összesen. Globálisan a régió jelenleg a nyersolaj-kereskedelem 57, a gázkereskedelem 42, a szénkereskedelem 76 százalékát adja.  

2012 és 2022 között az ázsiai csendes-óceáni térség energiafogyasztása évente 2,6 százalékkal nőtt, ami a világon a leggyorsabb ütem, és csaknem kétszerese az 1,4 százalékos globális átlagnak. 

A régió energiafogyasztásában a szén dominál, amely a primerenergia-összetétel 47 százalékát adja (ezt követi a kőolaj 25 százalékkal) és a villamosenergia-összetétel 56 százalékát (ezt követi a földgáz 10 százalékkal). A szén dominanciája, amely továbbra is az iparosodást hajtó üzemanyag, különösen a fejlődő ázsiai gazdaságokban, például Kínában és Indiában szembetűnő. A térségben széles körben elérhető szén a kőolajhoz és a földgázhoz képest magas üvegházhatásúgáz-kibocsátásáról hírhedt. Valójában az ázsiai csendes-óceáni régió a világ legnagyobb szénfogyasztója, a globális szénfogyasztás 81 százalékát adja.  

Ez a nagymértékű függőség magyarázza a terület megemelkedett részesedését a globális szén-dioxid-kibocsátásban (több mint 52 százalék). Rávilágít továbbá az ázsiai csendes-óceáni térség létfontosságú szerepére az éghajlatváltozás elleni küzdelemben.  

Ennek azonban komolyabb következményei vannak a globális energiakereskedelemre nézve. A térségnek csökkentenie kell a szénfüggőségét, hogy mérsékelje a szénlábnyomát, ami jelentős keresletet teremt más tüzelőanyagok iránt. Kína például vállalta, hogy 2060-ra szén-dioxid-mentessé válik, és 2025-re eléri a szénfogyasztás csúcspontját. Pakisztán bejelentette, hogy nem engedélyez új szénerőműveket, a Fülöp-szigetek pedig moratóriumot vezetett be az ilyen létesítményekre. A szén által hagyott űrt más tüzelőanyagokkal kell betölteni. 

Az ázsiai csendes-óceáni térség a világ legnagyobb olajpiaca, napi 35,3 millió hordós (b/d) fogyasztással, ami 2022-ben a globális olajfogyasztás több mint 36 százaléka volt.  

Ez nem csak méretbeli kérdés. Míg Európa egy érett és stagnáló piac, addig Ázsia a leggyorsabban növekvők közé tartozik, 2012 és 2022 között évente átlagosan 1,8 százalékkal bővül (szemben az EU évi –0,3 százalékos növekedésével ugyanebben az időszakban). 

 

A helyi tartalékok rendelkezésre állása ellenére a hazai energiatermelés nem elégíti ki a gyorsan növekvő keresletet, így a régió a világ legnagyobb nettó energiaimportőre.  

A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) várakozásai szerint 2022 és 2028 között a globális olajkereslet-növekedés 90 százaléka az ázsiai csendes-óceáni térségből származik. A régió a következő évtizedben a cseppfolyósított földgáz (LNG) globális kereskedelmének a motorja is lesz, mivel az országok iparosodnak és elfordulnak a széntől. A keresletnövekedés mértéke és potenciális lehetőségei miatt a térség ezért minden energiaexportőr számára kulcsfontosságú célpont, különösen az olaj és a földgáz tekintetében. 

A régió olajfogyasztása négy vezető fogyasztó körül koncentrálódik: Kína (a regionális olajfogyasztás 40,5 százaléka), India (14,7), Japán (9,4) és Dél-Korea (8,1). Japán évtizedekig a régió legnagyobb olajfogyasztója volt; mivel azonban teljesen iparosodott, és átállt a kevésbé energiaigényes iparágakra, az olajkereslete 1996-ban érte el a csúcsot, napi 5,9 millió hordóval (b/d). A fogyasztás 2022-re csaknem a felére, 3,3 millió b/d-re csökkent.  

Ezzel szemben Kína és India olajfogyasztása gyorsan nőtt. Az előbbi 2003-ban került Japán elő mint a régió legnagyobb olajfogyasztója, India pedig 2015-ben előzte meg a szigetországot. 

 

Érdekes módon Kína a régió legnagyobb olajtermelője is (4,1 millió b/d), amely több olajat termel, mint több OPEC-tag, köztük az Egyesült Arab Emírségek, Irán és Kuvait. Az ázsiai csendes-óceáni térségben az ázsiai nagyhatalmat India (0,74 millió b/d), Indonézia (0,64), Malajzia (0,57) és Ausztrália (0,42) követi. 

Az ázsiai keresleti központok alakulása az olajkereskedelmi partnerek változásával is együtt járt. Két évtizeddel ezelőtt az ázsiai csendes-óceáni térséggel folytatott kereskedelem főként a közel-keleti termelők területe volt – ők adták a régió teljes olajimportjának több mint a 70 százalékát. Idővel azonban csökkent a közel-keleti olajszállításoktól való függés. 2022-re a terület olajimportjának már csak mintegy fele származott a Közel-Keletről. Főként a FÁK, Észak- és Dél-Amerika profitált a változásból: 2002 és 2022 között a FÁK 2-ről 10 százalékra növelte a piaci részesedését az ázsiai csendes-óceáni térségben, míg Észak- és Dél-Amerika részesedése 1-ről 8, illetve 4 százalékra nőtt. 

A FÁK-on belül Oroszország vezette a növekedést, mivel az ország fokozatosan kelet felé fordult, hogy megvédje jövedelmező ágazatát egy olyan időszakban, amikor az európai olajkereslet növekedése veszített a lendületéből (1979-ben érte el a csúcspontját). 

Az orosz–ukrán háború után Európa és a G7-ek szankciókat vetett ki az orosz olajra, így Moszkva fokozta az Ázsiával folytatott kereskedelmét, és 2022-ben megelőzte Szaúd-Arábiát Kína legnagyobb olajszállítójaként. Mindemellett Oroszország részesedése India olajimportjában (mosodaország) a 2021-es szerény 2,5 százalékról 2022-re 16-ra nőtt, és Irak után a második helyre ugrott. 

Az Egyesült Államokban a palaforradalom és az azt követő, 2015-ös exportmoratórium feloldása lehetővé tette, hogy az amerikai olajvállalatok viszonylag rövid idő alatt jelentősebb szerepet kezdjenek játszani Ázsiában: a 2016-os 1,6 millió hordóról 2022-re 497 millióra növelték a régióba irányuló exportot. 

Összességében, bár Ázsia és a csendes-óceáni térség olajellátása diverzifikált, hat ország uralja a régió olajforrásait, különösen a három legnagyobb energiapiacon (Kína, India és Japán). A négy OPEC-tagállam (Szaúd-Arábia, Egyesült Arab Emírségek, Irak, Kuvait), valamint Oroszország és az Egyesült Államok. 2022-ben a hat termelő ország együttesen Kína, India és Japán teljes olajimportjának 59, 76, illetve 79 százalékát adta. 

Mindemellett a régió Észak-Amerika után a második legnagyobb gázpiac a globális gázfelhasználás 23 százalékával. 

Ezek az országok arra összpontosítanak, hogy az elkövetkező évtizedekben elmélyítsék a jelenlétüket az ázsiai csendes-óceáni energiapiacon, és túllépjenek a hagyományos export-import kapcsolaton. A Saudi Aramco például nagy összegeket fektetett be kínai finomítókba és részesedést szerzett helyi petrolkémiai vállalatokban. Az ilyen ügyletek évekre biztosítják a szaúdi olajellátást Kínába. 

A teljes fogyasztást tekintve az ázsiai csendes-óceáni térség a második legnagyobb gázpiac (907,1 milliárd köbméter, a globális gázfelhasználás 23 százaléka) Észak-Amerika (1099,4milliárd köbméter, 27,9 százalék) után. A két piac azonban alapvetően eltérő lehetőségeket kínál az exportőrök számára:  

  • Ázsia és a csendes-óceáni térség 2012–2022 között gyorsabb ütemben (évi 3,2 százalékkal) növekedett, mint Észak-Amerika (2,5 százalék),  
  • míg Észak-Amerika nettó exportőr, addig az ázsiai csendes-óceáni térség a legnagyobb nettó importőr a világon,  
  • a régió primerenergia-összetételében a földgáz aránya jelenleg 12 százalék (szemben az észak-amerikai 33-mal).  
 

A földgáz azért népszerű, mert relatíve könnyen helyettesíti a szenet, különösen az energiatermelésben. A régióban a földgázfogyasztás négy országban koncentrálódik: Kína (a regionális fogyasztás 41,4 százaléka), Japán (11,1), Dél-Korea (6,8), India (6,4). 

A térség emellett fontos gáztermelő (2022-ben a globális termelés 17 százaléka), a legnagyobb termelő itt is Kína (222 milliárd köbméter), amelyet Ausztrália (153 milliárd), Malajzia (82 milliárd) és Indonézia (58 milliárd) követ. Mivel azonban a fogyasztás meghaladja a helyi termelést, a régió továbbra is nettó gázimportőr marad, Kína, Japán és Dél-Korea a legnagyobb mennyiséget vásárló ország. 

A legtöbb gázvezetékes import Oroszországból, Közép-Ázsiából, Mianmarból és Indonéziából származik. Oroszország csővezetékes gázexportja elsősorban Kínába irányul a Power of Siberia 1 gázvezetéken keresztül, amely a két államot összekötő első gázvezeték. Ezt 2019-ben indították el, és várhatóan 2024-re éri el az évi 38 milliárd köbméteres maximális kapacitását. Oroszország az ázsiai csendes-óceáni térség jelentős szállítójaként tovább kívánja szilárdítani a pozícióját egy újabb 50 milliárd köbméteres vezeték, a Power of Siberia 2 Kínába történő bevezetésével, miközben az LNG-kereskedelmet is bővíti.  

Felértékelődő LNG 

Húsz évvel ezelőtt az LNG-kereskedelem 71 százalékát Indonézia, Malajzia és Ausztrália biztosította, a többi a Közel-Keletről, elsősorban Katarból érkezett. 2002 óta azonban Indonéziában és Malajziában csökkent a termelés, míg a kapacitásbővítések lehetővé tették, hogy Ausztrália és Katar megszilárdítsa a pozícióját a régió két legnagyobb LNG-exportőreként: együttesen az ázsiai csendes-óceáni LNG-import 55 százalékát adják. Az Egyesült Államok is gyorsan behatolt a piacra, és a 2016-os kevesebb mint 0,5 százalékról 2022-re 7 százalékos részesedést biztosított magának. 

 

Az olajhoz hasonlóan a gázexportőrök is igyekeznek megszilárdítani jelenlétüket az ázsiai piacon az elkövetkező évtizedekre. A QatarEnergy, a dohai székhelyű állami energetikai vállalat 2023 júniusában LNG-ellátási és -vásárlási megállapodást írt alá a China National Petroleum Corporationnel (CNPC), amely szerint az 27 éven keresztül évi 5,44 milliárd köbméter LNG-t vásárol Katartól, ami az egyik leghosszabb ismert időtartamú ilyen szerződés. 

Mindent egybevetve Ázsia és a csendes-óceáni térség továbbra is gyors ütemben növekszik, ami a vezető energiaexportőrök számára kedvező helyzetet teremt, és valószínűleg hosszú évekre biztosítja a piacokat az olajnak és a gáznak. Ez azokra az exportőrökre igaz, amelyek méretgazdaságosak, vannak olyan jelentős tartalékaik, amelyek képesek támogatni a termelés és az export bővítését, valamint alacsonyak a termelési költségeik. Emellett a földrajzi közelség továbbra is előnyt jelent. Az egyre inkább klímatudatos Ázsiában a kínált tüzelőanyagok alacsonyabb szén-dioxid-intenzitása versenyelőnyt kínál egyes exportőrök számára. A közel-keleti exportőrök ezért a földrajzi közelség kivételével előnyben vannak az iparág többi szereplőjéhez képest mind az olaj, mind a gáz esetében. A kizárólag az ázsiai csendes-óceáni energiapiacra való támaszkodás még mindig jelentős kockázatokat rejt magában az exportőrök számára, beleértve azt is, hogy az olajkereslet Ázsiában (különösen egy olyan országban, mint Kína) tetőzik, mivel a térség gazdasága egyre inkább szolgáltatásalapúvá és kevésbé gyártásigényessé válik.

Borítókép: shutterstock

Ezek is érdekelhetnek

trend

Promóció

Hazai válogatás

Promóció

Kövess minket

Facebook

Instagram

LinkedIn