A BDI elnöke irreálisnak nevezte a német szén-dioxid-csökkentési terveket, és egyetért azzal, hogy a szénerőműveket nem szabad leállítani, amíg nincs megoldva az energiaátmenet biztosítása.

A Német Iparszövetség (BDI) elnöke szerint erősen sanszos, hogy a kormány nem tudja időben leállítani a széntüzelésű erőműveket, mert megfeledkezett azokról az ösztönző eszközökről, amelyekkel a magánvállalatokat rá tudná venni a tartalékkapacitások kiépítésére.

Siegfried Russwurm úgy fogalmazott: „bosszantó helyzetbe került” a német ipar, mert miközben a szereplői is a megújuló energiára fogadnak, nem látják biztosítottnak az átálláshoz szükséges megnyugtató mennyiséget, különösen úgy, hogy a kormány egyelőre nem mutatott be semmilyen stratégiát arra az esetre, ha a megújulók nem fedeznék az ipari szükségleteket.

Ha nincs, akkor ne erőltessük

Az ügy előzménye karácsony előtt pár nappal került nyilvánosságra. Míg a kormány a tervezettnél nyolc évvel korábban, 2030-ra akar szakítani a szénnel, és áttérni a szél-, illetve napenergia szolgáltatta villamosságra, a német energiaszabályozó hatóság megtiltotta a két gigásznak, az Unipernek és az EnBW Energienek, hogy 2031 márciusa előtt bezárják a szénerőműveiket.

Az átállási lázban égő Habeck gazdasági miniszter nagyívű programja ugyanis éppen az energiabiztonsági lényeget nem tartalmazza, vagyis nincs ötlete arra, mi történne, ha a megújulók nem termelnék meg a szükséges energiát.

Azaz ötlet lenne, csak fedezet nincs mögötte. Habeck elképzelése szerint a szénerőműveket felváltanák a földgázzal, a későbbiekben pedig hidrogénnel működő erőművek, így ezek segítenék ki a megújuló energiákat, ha azok szintje a vártnál alacsonyabban maradna.

Ehhez a magánvállalatoknak kellene elkezdeni építkezni, amibe azonban – a kormány támogatási garanciái nélkül – haboznak belevágni. Éppen ezen akadt ki Russwurm, aki szerint magánbefektetést csak úgy lehet erőltetni, ha azt vagy a nyereség, vagy az állami háttér miatt megéri majd működtetni – még akkor is (vagy pláne úgy), ha évente csupán néhány alkalommal kell kisegíteni a megújulókat előállító erőműveket. „Mindenki egyetért a megújuló kapacitások növelésével. De azt is ki kell mondani, hogy szükség van tartalékokra. Ugyanis nagyon messze vagyunk még attól, hogy elegendő tárolókapacitásunk legyen” – mondta a BDI elnöke.

Kapkodó döntések koncepció nélkül

A Habeck-féle elképzeléseknek egyelőre jobban látszanak a hátrányai, mint az előnyei. A kritikusok gyakran hozzák fel példaként az orosz energiától való függetlenedés és az atomerőművek leállításának kapkodó tempóját, mivel azóta Németország sokkal nagyobb mértékben támaszkodik a szénre.

Németországban már 2022-ben a villamosenergia 30,9 százalékát állították elő szénből, ezzel az energiatermelés során 458,7 tonna szén-dioxid került a levegőbe percenként. Az extra magas kibocsátás annak is köszönhető, hogy az elégetett szén 64 százaléka gyenge minőségű lignit volt. A szénerőművek összesen 19 GW átlagos kapacitással működtek, a bezárt erőművek viszont 16,2 GW-t tudtak volna biztosítani, azaz a német szénerőművek karbonkibocsátásának 85 százalékát tudnák kiváltani.

A németek tehát az atomerőművek bezárásával – a megújulókra való átállás fedezékében – Európa egyik legkeményebb klímarombolóivá váltak. Biztonságos megoldás azonban még mindig nem létezik, nem csak a gyakorlatban, hanem (legalábbis az energiaszabályozó döntése alapján) elméletben sem…

***

Kapcsolódó:

Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan