Az oroszok is figyelik az EU-n belüli civódásokat, például a nemrég újjáalakult magyar–szlovák tandem küzdelmét az európai föderalista törekvések ellen. Szerintük a „jó úton” Budapest kapna valamiféle formai engedményt, ami esetleg módosítja az ukrajnai segélyek mechanizmusát, de a döntés lényegét nem. A „rossz” opcióban viszont megfoszthatják Orbánt a vétójogától az Európai Tanácsban. 

A Vzgljad portálon megjelent véleménycikk annak próbált utánajárni, vajon miért most, és miért Robert Fico szlovák miniszterelnök vetette fel az Európai Unió vezetésének Ukrajna legyőzhetetlenségének a kérdését.  Ukrajna támogatása révén kívánták ugyanis  elvéreztetni az orosz medvét, derül ki a portál kommentárjából. 

A szerző először  Robert Ficót idézi, hogy

nem működik, és nem fog működni a legnagyobb nyugati országok reménykedése, miszerint miután milliárdokat és fegyvereket öntöttek Ukrajnába, az majd tálcán hozza el számukra a sebesült orosz medvét.

Hozzáteszi azt is, hogy ezt nem egy orosz tisztségviselő vagy politológus mondta (akik már majdnem két éve ezt hangoztatják), hanem egy EU- és NATO-tag ország miniszterelnöke, konkrétan Szlovákia kormányfője. 

A mellette álló férfi, aki egyetértését fejezte ki azzal, amit Fico mondott, szintén nem orosz, és ugyancsak egy nyugati ország vezetője, Orbán Viktor magyar miniszterelnök. Ő annak idején karriert csinált az élénk oroszellenes és NATO-párti retorikából, de nem mint liberális „szopós malac”, hanem mint nemzeti hazafi – olvasható a véleménycikkben.  

A szerző azt is megállapítja, hogy Oroszország és a magyarok viszonya történelmileg nehéz, de néhány hasonló nemzeti érdek és a közös ellenségük, az eurobürokrácia Orbánt „az EU főoroszává” tette, ahogy az európai újságírók néha nevezik. Arra gondolnak, hogy ő a legrosszabb esetben egy orosz ügynök, jobb esetben egy lenini értelemben vett „hasznos bolond” – olyan, akinek a tettei a Kreml javát szolgálják. 

A cikk írója szerint a valóságban a magyar miniszterelnök meglehetősen unalmas realista. Unalmas abban az értelemben, hogy az Oroszországról, az ukrajnai konfliktus kilátásairól és Európa valódi érdekeiről, amelyeket az Egyesült Államok kedvéért feláldoz, szóló érvei minden igazi orosz számára nyilvánvalók. Három szóval leírhatók – Oroszország győzni fog. Minél hamarabb ismeri ezt fel Európa, annál olcsóbb lesz mindenkinek. 

Ezért ragasztják Orbánra az EU-ban a „főorosz” címkét, és most a szlovák Fico mondja ugyanezt, ráadásul ugyanazzal a szándékkal

– von konklúziót a szerző.  

A cikkben kitérnek azokra a hírekre is, miszerint az Európai Tanács és az Európai Bizottság közel áll ahhoz, hogy megtörje Orbán opponálását, és felszabadítson 50 milliárd eurót az uniós költségvetésből, amit a „makacs magyar” azonban nem hajlandó Ukrajna támogatására fordítani. 

Az orosz szerző szerint, a „jó úton” opcióban Budapest valamilyen formális engedményt tesz, amely megváltoztatja a tranzakció mechanizmusát, de a lényegen nem változtat, és kap majd némi jutalmat is.
A „rossz” opcióban pedig elindíthatják a folyamatot, hogy Orbánt megfosszák az Európai Tanácsban való vétójogától vagy akár a szavazati jogától is, bármilyen megfelelő indokkal, amire minden eszköz jó lesz. 

Az Európai Unió mainstream médiája nemegyszer fenyegette meg ezzel a magyar élharcost. De eddig minden ilyen irányú kísérletet Lengyelország meghiúsított. Az ottani kormány Cerberus-szerű dühvel védte Orbánt, annak ellenére, hogy az orosz és ukrán kérdésben feloldhatatlan ellentétek támadtak közöttük. A portál szerint a varsói konzervatív kormány ugyanis rájött, hogy ha az Európai Bizottság legyűri Orbánt, akkor Lengyelország lesz a következő a sorban. 

Csakhogy azóta a varsói kabinet Európa-párti kormányra váltott, Orbán pedig „egyedül maradt a harcok mezején” – kiszolgáltatottabban, mint valaha. A lengyel Cerberus helyét azonban hirtelen Pozsony vette át.  

Fico ünnepélyesen megerősítette, hogy kormánya blokkolni fogja az Európai Bizottság minden olyan kísérletét, amely a magyar hatáskörök korlátozására irányul.  

Sőt, nyíltan a magyar front mellé állt, és megígérte, hogy támogatjaa magyar miniszterelnök törekvését, aki 50 milliárd eurót akar megspórolni Európának. A szerző szerint ez már nem az „orosz medve” legyőzhetetlenségéről, hanem a pénzről szól, arról, hogy Ukrajna támogatása pénzszórás a semmibe.  

Emiatt, amennyiben csak a pénzről van szó, akkor van olyan összeg, amiért le lehet zárni a frontot. Az anyagi gazdagságért és a hazáért való egyéb preferenciákért folytatott küzdelem szintén a nemzeti érdekek közé tartozik. Magyarország és Szlovákia nem olyan nagy, hogy a nyugati koalíció ne engedhetné meg magának, hogy bizonyos igényeikről gondoskodjon. Az uniós költségvetéshez való hozzájárulásuk sem olyan jelentős, hogy azt ne lehetne levonni az általános részletből. A Zelenszkij családnak majd spórolnia kell a mandzsettagombokon – ez szégyen, de nem végzetes. 

A szerző szerint, mivel Budapest hivatalosan azt követeli, hogy a nagy támogatási csomagot osszák fel éves részletekre, minden további átutalás kötelező jóváhagyásával, az Európai Bizottság tökéletesen megérti, hogy így a játszma többe kerül majd, mert egy év múlva Magyarország és Szlovákia újra megkéri jóváhagyásának az árát. Ami még rosszabb, az is lehet, hogy több lesz a jelentkező, és lehetőség nyílik a kiugrásra azoknak, akik már nem akarják finanszírozni Ukrajnát, de továbbra is félnek ellentmondani az Európai Bizottságnak és Washingtonnak.  

A folyamatot úgy összegzi, hogy ez megint csak az üzlet nagyságáról szól. Nem arról, hogy Kijev ne kapna támogatást, vagy, hogy ne születne kompromisszum Orbánnal és Ficóval. 

Nyíltan megvallja:  

Oroszországnak azonban az az érdeke, hogy ez a kompromisszum ne következzen be, és az események Orbán és Fico számára a legrosszabb forgatókönyv szerint alakuljanak.  

Bár ez első pillantásra paradoxnak tűnik, hogy rosszat kívánna a „józan ész hangjainak”. Ezt azzal magyarázza, hogy az ukrán lobbisták így vagy úgy, de elérik majd a céljukat, mert a Nyugat nem fogja feladni. Nagyon valószínű, hogy a EU-támogatás Magyarország és Szlovákia általi blokkolása egy alternatív forgatókönyvet indít el – Ukrajna finanszírozását a végül lefoglalt (nem csak befagyasztott) orosz vagyon terhére az Európai Unióban.     

Az orosz gondolatmenet szerint a magyarok és jobb esetben a szlovákok szavazati jogának a megvonása komolyan erősíti az EU-n belüli centrifugális tendenciákat, egészen az unió széteséséig. 

Több tagállamnak vannak panaszai az Európai Bizottsággal szemben, amely sokat tett a nemzeti szuverenitás megsértéséért, amint azt bizonyítja az euroszkeptikus álláspontok megerősödése szinte az egész kontinensen. A brexit előtt azonban ez az európai konstrukció azon a szabályon alapult, hogy bármelyik uniós ország – legyen az nagy vagy kicsi – nemet mondhatott minden olyan javaslatra, amelyet elfogadhatatlannak talált.  

Ennek a szabálynak az eltemetésével az EU azt kockáztatja, hogy önmagát temeti el, méghozzá egy olyan időszakban, amikor az unió nagyjainak és az Európai Bizottságnak rengeteg kérdésre kell választ adnia, többek között arra, hogy vajon helyes politika 50 milliárdot beledobni az ukrán szélbe.  

Biztosan nem észszerű. A szerző szerint ezért nem zárható ki, hogy az EU mint egységes szervezet a magyarok “lemészárlása” miatt a szakadék felé trappoljon, már csak azért sem, mert az szintén nem bölcs dolog. 

Ha mégis bekövetkezik, akkor jobb, hogy megszabadultunk tőle  – von mérleget az orosz portál szerzője. 

(Forrás: Vzgljad) 

A fenti cikk nem képviseli a Makronóm Intézet álláspontját, célja csupán a tájékoztatás.