Bár Oroszország lépésről lépésre halad előre Ukrajnában, a Nyugat még mindig bízik az ukrán győzelemben. Nem csoda: a politikusok, a vezetők és a befektetők már most szemlélgetik a második világháború óta legnagyobb újjáépítési szerződéses kínálatot. Olyan újjáépítési tevékenység van kilátásban, amely az Európai Beruházási Bank becslései szerint több mint ezer milliárd dollárnyi állami és magántőkét fog megmozgatni.

A Bloombergen megjelent elemzés szerint ez a felújítás az inflációval kiigazítva több mint ötször akkora, mint az Egyesült Államok által finanszírozott Marshall-terv, amivel Németország 1945-ös vereségét követően újraélesztették az európai ipart. Lassan harmadik éve folynak a harcok, de mellette már működik némi újjáépítési tevékenység, ami képet adhat arról, hogyan nézhet ki a nagyszabású versenyfutás. 

A Bloomberg első példaként a török Aksa Power Generation céget hozza, amely reagált arra, hogy Ukrajnában megugrottak a tartalék áramtermelőire vonatkozó megrendelések. A vállalat képviselőjének nemcsak az a feladata, hogy felügyelje a háború sújtotta országban folyó üzletet, hanem feltérképezze, mi is történhet majd, amikor a harcok abbamaradnak.  

Bár a harcok a fronton még javában dúlnak, de a vállalatok már növelik a jelenlétüket Ukrajnában, keresik a második világháború óta mutatkozó legnagyobb befektetési lehetőségeket.   

Leginkább a török cégek nyomulnak, amelyek már hidakat és utakat állítanak helyre, miközben energiatermelőket és mobil kórházakat biztosítanak, remélve, hogy előnyhöz jutnak, amikor beindul a verseny a nagy szerződésekért. Egyelőre azonban kevés a hosszabb távú kontraktus, vagyis a nagy háborús rombolások helyreállítása. 

A német és osztrák vállalatok távolabbra tekintenek, tervezik a projekteket az infrastruktúra és a védelem területén. A JPMorgan Chase & Co. már várja a jelentkezőket a „projekt előtti tervezéshez”. Dánia eközben már 120 millió eurót adományozott Mikolajiv hajógyártó központjának újjáépítésére. 

Persze kérdéses, hogy hol is folyhat majd az újjáépítés, hiszen jelenleg Ukrajna mintegy 18-20 százalékát az orosz erők tartják megszállva, és ki tudja, hol áll meg az elszabadult harci henger.  

A Nyugatnak ugyan lehet hiú reménye, hogy Zelenszkij valamit visszahódít, de a lakosság több mint negyede eltűnt. Körülbelül 3,7 millió állampolgár továbbra is belső menekültként él, közel 6,5 millióan külföldre menekültek és több millióan élnek orosz megszállás alatt. Emellett 156 ezer négyzetkilométeren aknákat és más lőszereket telepítettek. 

Ha születik is valamiféle békemegállapodás, továbbra sem lehet garantálni, hogy az orosz agresszorok nem térnek vissza. Emellett az sem világos, hogy a korrupciótól sújtott ország hogyan dolgozza majd fel a beérkező segélyeket. 

Mindenesetre Mustafa Najjem, az ukrán Állami Infrastruktúra- és Újjáépítési Fejlesztési Ügynökség vezetője úgy nyilatkozott, hogy „Ukrajnának lehetősége van az újjáépítés során valami jobbat létrehozni, mint amit a Szovjetunióból örökölt”. Csak érkezzenek a források… 

Persze Ukrajna egyelőre azért küzdenek, hogy segélyt kapjanak a háborús erőfeszítéseinek támogatására. 

A terepen azonban már folynak a munkálatok az ország működésének fenntartása és az újjáépítésre való felkészülés érdekében. Az ukrán energiacégek befoltozták a megtépázott infrastruktúrát, a mezőgazdasági vállalatok pedig silókat és tranzitútvonalakat állítanak helyre. 

A legnagyobb ukrán (egyébként multi) acélgyártó, a Metinvest BV becslése szerint az elkövetkező 5-10 év alatt a nagyszabású rekonstrukció megkezdése után mintegy 3,5 millió tonna acélra lesz szükség a lakások és a szociális infrastruktúra helyreállításához. A cég állítja: kész megfelelni ennek az igénynek. 

A német vállalatok követik kormányukat, és támogatják Kijevet. A Rheinmetall AG védelmi óriáscég februárban jelentette be, hogy Ukrajnában vegyesvállalatot indít a harcokban kulcsfontosságú 155 mm-es tüzérségi lőszerek gyártására. 

Az építőanyag-gyártó Fixit tavaly új telepet hozott létre Nyugat-Ukrajnában, míg a Bayer AG vegyipari vállalat vetőmag-előállítási beruházásokat jelentett be. 

Az osztrák Waagner-Biro Bridge Systems, a folyókon és völgyeken átívelő moduláris acél felüljárókat gyártó cég már meg is kezdte a termelést egy nyugat-ukrajnai telephelyen. A vezérigazgatójuk egy tavalyi interjúban úgy mondta: „évtizedekre lesz bőven munka”. 

Tekintettel arra, hogy honnan származik a pénz, az amerikai és európai vállalatok valószínűleg megkapják a szerződések oroszlánrészét.  

Törökország nyomul előre  

Omer Bolat török kereskedelmi miniszter szerint a háború két éve alatt a török építési vállalkozók 70 projektet fejeztek be Ukrajnában, amelyek értéke körülbelül egymilliárd dollár volt. Közülük a legnagyobb, az Onur Group felrobbant hidakat javít, mint például a Kijev külvárosában található Irpinnél.  

A vállalat a dél-koreai Samsung C&T Corp.-pal együttműködve mobil kórházakat is épített Ukrajnában. A cég most szeretné folytatni a dnyiprói nemzetközi repülőtér átépítését is néhány autópálya-projekttel együtt.  

A török vállalat ukrajnai koordinátora úgy nyilatkozott, hogy  

több mint 4000 gépük van a helyszínen, és elkötelezettek a megtámadott ország mellett. A legégetőbb kihívásuk az, hogy elegendő munkaerőt találjanak a katonai sorozás miatt. 

Persze a szerződésekért folytatott verseny óriási lesz, de a török vállalatok azt remélik, hogy a konfliktusokkal és korrupcióval küzdő országokban szerzett tapasztalataik előnyt jelentenek számukra. (Ez egy meglehetősen szofisztikált megfogalmazás.) 

Az isztambuli székhelyű Dogus Construction, amely már évek óta Ukrajnában van, az Egyesült Királyság támogatásával három hidat épít újjá, és a cég képviselője szerint egy nap alatt „pár milliárd dollár” értékű szerződést vár az újjáépítési erőfeszítésekből.  

Oroszország előretör, a Nyugaton látszik a háborús fáradtság, és Zelenszkij helyzete egyre kilátástalanabb, hogy megszerezze a pozíciójában maradáshoz szükséges támogatásokat.  

A cégek azonban azt mondják, hogy bármi történjék is, az újjáépítésnek valamikor el kell jönnie. A vállalati hangulat inkább arra fókuszál, hogy miképp lehet meggyőzni mindenkit arról, hogy felkészültek az újjáépítésre. 

Bár számos projektet elindítanak, ezek közül több is bombacélpont lehet. Eközben egyre nehezebb beszerezni az engedélyeket a helyi hatóságoktól, mivel hivatalnokok nagy része már a frontvonalban teljesít szolgálatot. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, amely a háború kezdete óta 3,8 milliárd eurós finanszírozást nyújtott Ukrajnának, megjegyezte, hogy  

nemcsak a pénzre kell összpontosítani, hanem az emberekre is.  

Minden bizonytalan. Mikor is ér véget a háború? És ha véget is ér, mit tegyenek a nagy szomszéddal? 

Egy bizonyos:  

hosszú időre lesz szükség a felszabadított (megmaradt) vagy a frontvonalon lévő területek helyreállításához. 

Ki fizeti a révészt? 

A Bloomberg arra nem tér ki, hogy ki is fogja mindezt finanszírozni. Bár ott van az oroszok befagyasztott vagyona, de ennek a felhasználása jogilag eléggé kétséges. Persze fizethetnek az ukránok a természeti erőforrásaikkal is, amire igencsak fáj a Nyugat foga, ám ez elvenné az ukrán nép jövőjét. Gondolkozhatnak hitelben is, de ki lesz, aki visszafizeti azt, hiszen a munkaképes lakosság nagy része elmenekült az országból. Az is lehet, hogy az oroszokat kárpótlásra kötelezik, ehhez azonban le kellene győzni a nagy medvét.  

Persze lehetne hallgatni Ferenc pápára is, aki szerint a fehér zászló felmutatása és a tárgyalás is mutathatja egy nemzet erejét, amivel emberéleteket menthetnek meg és biztosíthatják egy ország túlélését.

Ez a gondolata ugyanis arra utal, hogy nem igazolható egy olyan háború fenntartása, amelyik a nemzet megsemmisülésével jár.

Ezt mi, magyarok megtanultuk Görgeivel: a kis népek sorsa, hogy a vereségeikből kell győzelmet kovácsolniuk. 

Esetleg megoldás lehet egy olyan béke, elismerése az orosz igényeknek, ahol viszont az oroszokra hárulna az ország helyreállításának erkölcsi kötelessége. Igaz, ebben az esetben az eddig nyomuló (nagyrészt nyugati) vállalatok nagy része hoppon maradna. Csak az a kérdés, hogy a jelenlegi ukrajnai vezetésnek valóban fontos-e az országuk és lakosság jövője.  

(Forrás: Bloomberg) 

Kapcsolódó: