Felszámolta a „háborús szponzorok listáját” Kijev, amelyet a szerinte oroszbarát nyugati vállalatok, köztük az OTP megszégyenítésére használt. A lépés arra utal, hogy Ukrajna – megijedve a segélyek akadozásától – az agresszív kommunikáció helyett ismét a kérések korszakába lép. Amennyiben igaz.

Törölte a nyugati cégek ellen létrehozott feketelistáját (a hozzá tartozó oldallal együtt) Ukrajna. A szégyenfalon azok a vállalatok kaptak helyet, amelyek Kijev szerint oroszországi tevékenységük folytatásával a moszkvai hadigépezetet segítik anyagilag. Az eddig sem volt világos, hogy az ukrán vezetés milyen szubjektív módszerek alapján listázott, az azonban biztos, hogy kampányával olyan kellemetlen szituációt teremtett, amelyben azon országokat is megalázta, amelyek egyébként segítették, amiben csak tudták.

Magyar düh

A feketelista ugyan semmilyen jogi következményekkel nem járt, mégis rombolta a rajta szereplő cégek hírnevét. Több ország felháborodott az ukránok eljárásán, a legemlékezetesebben éppen Magyarország, amely az OTP szerepeltetése miatt került összetűzésbe Kijevvel.

A vádaskodást mind a magyar kormány, mind az OTP visszautasította (utóbbi tételesen cáfolta is Kijev mondvacsinált indoklását), ám az ukránok hajthatatlanok maradtak. Válaszul Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter bejelentette: ameddig a listán ott van a magyar pénzintézet, Magyarország blokkolni fogja az EU 500 millió eurós hadisegélyét. „Azért az mégiscsak nonszensz, hogy miközben Ukrajna az Európai Uniótól és benne Magyarországtól újabb és újabb anyagi áldozatvállalást vár a fegyverszállítás finanszírozására, addig a legnagyobb magyarországi bankot a háborús szponzorok listájára helyezi, és ott tartja” – fogalmazott akkor a külügyminiszter.

A szavakat tett követte: Magyarország valóban blokkolja a segély utalását, és bár Ukrajna a közelmúltban közölte, hogy „ideiglenesen” eltávolítja a listáról az OTP-t, a külügy nem elégedett meg ennyivel. A lista törlésében tehát Magyarország főszerepet játszott, de nem volt egyedül a küzdelemben. Ausztria tavaly év végén a szankciós vétó lehetőségét vetette fel, amennyiben a Raiffeisen nem kerül le a listáról.

Ám a lista talán még mindig lista lenne, ha Ukrajna nem vadul be, és nem kezd el éppen azzal az országgal kekeckedni, amellyel a legkevésbé sem kellene.

A sárkány bajsza

Kijev súlyos hibát követett el, amikor a csak hergelésre szolgáló papírfecnire felvéste „háborús szponzorként” egy tucatnyi kínai cég nevét, köztük több energiaóriásét, a China National Petroleum Corporationét, a Sinopecét és a China National Offshore Oil Corporationét is, amiért azok kereskedni mertek Moszkvával. A pekingi kormány érezhetően feldühödött a szerinte rendkívül antidiplomatikus gesztuson, így február elején arra szólította fel rendkívül nyomatékosan az ukránokat, hogy villámgyorsan távolítsák el az ázsiai cégeket a dokumentumról, különben mind a bizalom, mind a kétoldalú kapcsolatok erősen sérülhetnek a két ország között a jövőben.

Hogy a burkolt fenyegetés mit jelentett, nem nehéz kitalálni. Ukrajnának létfontosságú a mezőgazdasági export, amelyben az egyik leglelkesebb partnere a háború előtt éppen Kína volt. Az elmúlt két évben a kereskedelmi kapcsolatok nem szakadtak meg – Peking változatlanul importál Ukrajnából (ahogy és amennyit tud a kereskedelmi útvonalak káosza miatt), a szükségleteit azonban máshonnan is ki tudja elégíteni, ha arra kerülne sor. A listázással kapcsolatban tehát kínai kezekben voltak az ütőkártyák.

A lista hivatalos megszüntetésével Kína elérte a célját, de Ukrajna kövér fekete pontot szerzett magának, miközben minden diplomáciai fogást bevetett annak érdekében, hogy Pekinget megnyerje Zelenszkij elnök „béketervének”. Az ázsiai nagyhatalom valószínűleg még inkább kivonja magát a folyamatból. A számos, Ukrajna szervezte békefórum közül mindössze egyen vett részt, azóta elzárkózik a találkozóktól. A listázás pedig biztosan nem lendített azon, hogy az álláspontján változtasson.

Nem vész el, csak átalakul?

A kijevi vezetés egyébként a lista megszüntetésének hivatalos indoklásában is kiemelte: a dokumentum „negatív hatással volt az orosz agresszió leküzdésére irányuló fontos döntések meghozatalára”, a külföldi diplomáciai képviselők pedig a szabályozási kereteket hiányolták (vagyis senki nem értette, mi alapján kerül rá egy vállalat, egy másik pedig miért nem.)

A megszüntetés időzítéséhez az is hozzátartozik, hogy szerepelt rajta négy francia vállalat, ami miatt a most csillapíthatatlan háborús lázban égő Macron elnök többször is nemtetszését fejezte ki. Első blikkre úgy tűnik, Kijevben egyszerűen feladták ezt az apró, egyébként nevetségességig erőltetett csatát. Magyarország vétója, Kína felfortyanása és Franciaország „még katonákat is küldünk” szövege elég is volt ahhoz, hogy a szégyenfalat eltüntessék. A politikai nyomásgyakorlásban is inkább érdekességszámba menő eset mindenesetre jól megvilágítja: ahogyan az oroszok győzelmi esélyei nőnek, és csökkenek a nyugati segélyek, úgy változtat Ukrajna a nyugati szövetségesekkel is egyre nyilvánvalóbb agresszív kommunikációján: a követelések, valamint a szemrehányások után ismét a látványos kérések és a köszönömök kora jön.

A felszínen.

Mert a lista persze megmarad, láthatatlanul. Vagy lesz helyette egy másik. Soha nem vész el, csak átalakul. Több forrás szerint ugyanis csupán annyi történik, hogy minisztériumi hatáskörből átutalják a katonai hírszerzéshez. Ott eddig többnyire az oroszokat, „terroristákat, szélsőségeseket és az állam ellenségeit” listázták, ahogyan illik. Ha ebbe a sorba illeszkednek majd a nyugati vállalatok, köztük a magyar OTP is, legalább tiszta lesz a kép. Azt viszont már nem lehet majd elintézni egy kérem-köszönömmel.

***

Kapcsolódó:

Fotó: MTI/Nemes János