Az Európai Központi Bank 19 európai ország adatai alapján vizsgálta, hogy a bankok önkéntes klímavédelmi szerepvállalása milyen hatást gyakorolt a hitelezési tevékenységükre. A fenntarthatóságra való törekvés utolérte a bankokat is, a klímavédelmi vállalások javítják a pénzintézetek ESG-besorolását, és elvileg át kellene csoportosítaniuk a hitelezésüket az alacsonyabb károsanyag-kibocsátású ágazatokba. Úgy tűnik, a nyereség képzésének kényszere felülírja mindezt.  

A pénzügyi intézményekre egyre nagyobb nyomás nehezedik, hogy támogassák a gazdaság átállását a nagy szén-dioxid-kibocsátású tevékenységekről. A hitelpiacok a 2015-ös párizsi klímaegyezményt követően új fókuszt kaptak. Az éghajlatváltozással kapcsolatos aggodalmakra válaszul a bankok világszerte csatlakoztak számos fenntarthatósági kezdeményezéshez. Ezek jellemzően önkéntesek, és különböznek egymástól a kitűzött célokban vagy a tagságban.  

Sokak szerint ezek a kezdeményezések is jelzik, hogy a pénzintézetek kezdik komolyan beépíteni az éghajlatváltozással kapcsolatos aggodalmakat a hitelezési és befektetési döntéseikbe, sőt a bankok gyorsabban lépnek, mint a politikai döntéshozók. Mások viszont azt sugallják, hogy ezek a korlátozott végrehajtású, önkéntes kezdeményezések csak porhintések, greenwashingok (zöldre festés), anélkül, hogy jelentős változásokat hoznának a vállalati szén-dioxid-kibocsátásban. A bankok szerepvállalása pedig csupán arról szól, hogy magasabb ESG-minősítést kapjanak.  

Az Európai Központi Bank által kiadott tanulmány azt próbálta értékelni, hogy a pénzintézetek önkéntes klímavédelmi kötelezettségvállalásai milyen hatást gyakorolnak a hitelezési magatartásukra és a kölcsönfelvevő cégek viszonyulására a klímaváltozáshoz.   

A vizsgálat során a Net Zero Banking Alliance (NZBA) szövetséghez csatlakozókra összpontosítottak, mivel úgy vélik, hogy a számos hasonló kezdeményezés mellett ez a legnagyobb és legszigorúbb. A szervezethez 44 országból 138 pénzintézet társult, amelyek a globális banki eszközök több mint 40 százalékát képviselik.  

A tanulmány készítői kifejezetten a portfólióhitelezést és a kibocsátási célok meghatározását vizsgálták, ugyanis az NZBA-t aláíró bankok kötelezettséget vállaltak arra, hogy „2050-re összehangolják a hitelezési és befektetési portfóliójukat a nettó nulla kibocsátással” a „2030-ra vagy annál korábbra” vonatkozó köztes célokkal. A pénzintézeteknek átállási tervet kellett közzétenniük, ami áttekintést nyújt arról, hogy miképp fogják elérni ágazati céljaikat.  

Mit tehetnek a bankok?

A bankoknak vélhetően három stratégiájuk lehet. Egyrészt megválhatnak a környezetszennyező cégektől, és átcsoportosíthatják tőkéjüket a kevésbé kibocsátásintenzív vállalkozásokba, másrészt kapcsolatba maradnak/léphetnek a rendkívül szennyező cégekkel, hogy kibocsátásuk csökkentésére ösztönözzék őket. Harmadrészt a zöldkötelezettségek vállalásai korlátozott hatást gyakorolnak a finanszírozott kibocsátásokra, és csak sima greenwashingot (zöldre festést) jelentenek. 

A tanulmány szerzői megállapítják, hogy erős szelekció zajlik a zöldkezdeményezések irányába. De az is tény, hogy az ezekhez csatlakozó bankok nagyobbak, és többet hiteleznek „barnaágazatoknak”, például a bányászatnak. Az euróövezetben az NZBA szövetség tagjai hasonló arányban nyújtanak bányászati kölcsönöket, mint a nem tagok, de a globális portfóliójukban lényegesen nagyobb arányban teszik ezt.  

A kezdeményezéshez csatlakozó bankok az energiatermelésre, az olajra, a gázra, valamint a közlekedésre koncentráló célokat is kitűztek. Ezen túlmenően olyan ágazatokban határoznak meg célokat, amelyekben előzetesen nagyobb volt a hitelezési kitettségük.  

Azt is megállapították, hogy az éghajlatpárti hitelezők mintegy 20 százalékkal csökkentették a célzott ágazatoknak nyújtott kölcsönöket. Ez akár alá is támaszthatná azt a hipotézist, hogy a hitelezők kivonulnak a barnaágazatokból, viszont erre mégsem találtak bizonyítékot.  

De a bankok fenntartják a kapcsolatukat ezekkel a vállalatokkal, sőt azt is kimutatták, hogy az éghajlatpárti hitelezők valamivel nagyobb arányban lépnek kapcsolatba a nagy kibocsátású, célzott ágazatokban működő vállalatokkal.

Ez igaz az euróövezeti cégekre és a világ minden tájára, ahol az európai bankok barnahitelezésének nagy része zajlik.  

Azért látni kell azt is, hogy az NZBA szövetség javarészt megabankokból áll. Ezeknek átlagosan több mint 446 milliárd eurós eszközeik vannak, míg egy átlagos, ám nem NZBA-tag hitelintézetnek körülbelül 30 milliárdos. Ezek valamivel alacsonyabb nettó kamatmarzsokkal működnek, kevésbé támaszkodnak a betétfinanszírozásra, és hagyományosan partnerei a nagyobb vállalatoknak, így nem csoda, hogy inkább hiteleznek a barnacégeknek.  

Mindenesetre a tanulmány szerzői arra sem találtak bizonyítékot, hogy az éghajlatpárti bankok által a nagy kibocsátású vállalatoknak felszámított kamatlábak megváltoztak volna. Bár kimutattak minimális különbséget a kamatlábnál, ez nem tekinthető valós hatásnak.  

Az eredményeik alapján azt sem feltételezik, hogy az NZBA-bankoktól kölcsönt felvevő vállalatok nagyobb valószínűséggel tűztek ki maguknak szén-dioxid-mentesítési célokat.  

Így összességében kétségbe vonják az önkéntes éghajlatvállalások hatékonyságát a finanszírozott kibocsátás csökkentésében akár a kivonulás, akár a kötelezettségvállalás révén.  

A tanulmány szerzői a zárszóban figyelmeztetnek, hogy az eredményeik jelentős hatással lehetnek a greenwashingról folyó vitákra és arra, hogy a bankok általi hiteladagolás segíthet-e a globális gazdaságnak elérni a nettó nullára vonatkozó célkitűzéseit.  

Bár a bizonyítékaik arra utalnak, hogy az NZBA-bankok nem különböznek azoktól a hitelintézetektől, amelyek nem kötelezték el magukat az éghajlatváltozással kapcsolatban, a szerzők úgy vélik, hogy a szövetség még a működésének korai szakaszában van, és talán ezek a tendenciák az elkövetkező években megváltoznak. 

Persze mi azért lehetünk optimisták, és akár mondhatjuk azt is, hogy a klímaváltozás elleni harcban el nem kötelezett bankok a jól mutató szövetségi tagság nélkül is figyelembe veszik a fenntarthatóság irányelveit, és ezért nem mutatható ki a különbség.  

 Kapcsolódó: