Folyamatosan költenek fejlesztésekre, de a szabályozásban nem járnak az élen. 

Amint megjelentek és egyre népszerűbbé váltak a mesterségesintelligencia-eszközök (MI), a törvényhozók rájöttek, nincsenek felkészülve ezek szabályozására. Az EU azonnal cselekedni kezdett. Az Európai Unió március 13-án véglegesítette az MI-törvényt, amit május 21-én a Tanács is jóváhagyott. 

Az USA azonban kissé le van maradva. Az amerikai kongresszus közzétett egy ütemtervet, ám az nem foglalkozik az új technológiákkal járó kihívásokkal. Chuck Schumer, a szenátus többségi vezetője szerint azonban „minél tovább várunk, annál nagyobb lesz a szakadék” az innováció és a szabályozás között. 

Ezt követően rögtön kiadtak egy a mesterséges intelligenciára vonatkozó politikai ütemtervet, amely a Foreign Policy szerint garantáltan tovább növeli ezt a szakadékot. Májusban a Schumer vezette kétpárti szenátusi mesterséges intelligenciával foglalkozó munkacsoportja  közel egyéves, oktatási tájékoztatókat, kilenc „betekintő fórumot” és több mint 150 szakértő bevonását követően olyan javaslatot készített, amely kevés konkrétumot tartalmazott, csupán sürgette a szövetségi kormányt, hogy évente 32 milliárd dollárt költsön (nem védelmi célú) mesterségesintelligencia-innovációra. Az MI iránti bizalom kiépítését célzó tényleges szabályozás és politika kidolgozását meg nem nevezett „illetékes bizottságokra” bízták. 

Ez az „útiterv” a nemzetbiztonsághoz hasonlóan fontos kérdésekben is összefüggéstelen tanácsok gyűjteményével zárult. Összességében úgy tűnik, hogy a kongresszus aggódik amiatt, hogy megfojtaná az innovációt, így nagyon körültekintően – és ezzel együtt lassan – hozza meg a szabályokat.  

Ez két aggályt vet fel. Először is, az Egyesült Államokat szöges ellentétbe helyezi a szabályozásbarát Európai Unióval, amely már törvényeket hozott a mesterséges intelligenciáról, valamint Kínával, amely az MI szabályozása terén konkrétabb politikai keretekkel rendelkezik. Másodszor, megerősíti a magánszektorra való durván aránytalan támaszkodást egy olyan technológia esetében, amely messzemenő közjogi következményekkel járhat. 

Tavaly a vállalkozások 67,2 milliárd dollárt költöttek mesterséges intelligenciára, míg a 2023 augusztusáig tartó időszakban az ezzel a technológiával kapcsolatos szövetségi szerződések értéke mindössze 4,6 milliárd dollárt tett ki, és ez gyakorlatilag mind a védelmi célú felhasználásra vonatkozott (bár a 32 milliárd dolláros állami beruházás segít csökkenteni az aszimmetriát). 

Túl nagy a szakadék 

A mesterséges intelligencia innovációjának állami támogatása nemcsak a társadalmi előnyök kiaknázásához és az USA vezető szerepének megőrzéséhez elengedhetetlen, hanem a technológia iránti bizalom kiépítéséhez is. Az MI iránti bizalom terén továbbra is hiányosságok mutatkoznak – többek között a dezinformáció, az elfogultság, valamint a környezeti és munkaerőpiaci hatások miatt –, és ez akadályozhatja a technológia produktív felhasználását. Ennek a bizalmi szakadéknak a szűkítése lett volna az ütemterv egyik fő célja, de elszalasztották a lehetőséget. 

Az ütemtervről 

A tervezet rámutat arra, hogy érdemes mérlegelni a mesterséges intelligencia munkaerőre gyakorolt hatását, és biztosítani, hogy az amerikai munkavállalók „ne maradjanak le” ezen a téren. De kevés útmutatást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy ez hogyan valósítható meg. A vezető ajánlás, miszerint „az összes érdekelt féllel konzultálni kell a mesterséges intelligencia kifejlesztése, majd a végfelhasználók általi alkalmazása során”, azonban úgy nehéz, hogy sokan hallani sem akarnak arról, hogy együtt dolgozzanak az MI-vel.   

Emellett a vállalatok gyakran nem egyértelműen nyilatkoznak arról, hogy ez az új technológia kiszorítja-e az embereket a munkahelyükről. A UPS 116 éves történetének legnagyobb létszámleépítése a közelmúltban részben az embereket helyettesítő mesterséges intelligencia miatt történt. Bár a cég szóvivője később tagadta, hogy ennek bármi köze lenne az MI-hez. 

Az ütemterv nem tesz említést arról, hogy meg kell védeni azokat a munkavállalókat, akiket aránytalanul nagy mértékben fenyeget a helyettesítés, például azokban a szakmákban, ahol a legnagyobb az automatizálás esélye. A nőknek például 79 százaléka dolgozik olyan szakmában, amelyet a generatív mesterséges intelligencia veszélyeztet, szemben a férfiak 58 százalékával. 

Az MI-re vonatkozó szövetségi jogszabályok hiányában az államok saját törvényeket próbálnak alkotni. Connecticut és Colorado tapasztalatai azonban rávilágítanak arra, hogy ezek a helyi kezdeményezések gyakran kudarcot vallanak. 

Connecticutban például törvényjavaslatokat nyújtottak be annak érdekében, hogy megakadályozzák a mesterséges intelligencia általi diszkriminációt az egészségügyben, a foglalkoztatásban és a lakhatásban. Azonban a kormányzó vétóval fenyegetőzött, mert attól tartott, hogy az iparág egyszerűen elhagyja az államot, és egy rugalmasabbat keres. Hasonló helyzet alakult ki Coloradóban is, ahol az iparági lobbizás sikeresen felvetette egy esetleges vétó lehetőségét, így megakadályozva a szigorúbb szabályozások bevezetését.