Szokatlan dolog történt a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) márciusi 13. miniszteri konferenciáján Abu Dzabiban. Kína most az egyszer az Egyesült Államok és az Európai Unió oldalára állt a kereskedelmi témákban, és egy közös ellenfél, India ellen egyesítették erőiket. Újdelhi álláspontja ugyanis finoman szólva is keményvonalas volt a találkozón. Az indiai küldöttek a legtöbb kulcsfontosságú tárgyalást akadályozták, többek között: 

• a halászati támogatások reformját; 
• a moratórium meghosszabbítását a digitális szolgáltatásokra kivetett vámok elkerülésére ; 
• és a fejlődő gazdaságokba történő közvetlen külföldi befektetések fellendítését célzó megállapodás megkötésének ügyét. 

A makacs ellenkezésre adott hivatalos magyarázat meglehetősen egyszerű:  

India nem akarja, hogy nem kereskedelmi jellegű kérdések – kezdve a túlhalászás elleni küzdelemtől a globális befektetések megkönnyítéséig – felmerüljenek a többoldalú tárgyalásokon.  

Ez furcsa… A találkozón India „ajánlata a világnak” az Egységesített Fizetési Platform (Unified Payments Interface) volt, amelyet az ázsiai országban fejlesztettek ki a pénzügyi átutalások lebonyolítására. Ez alapvető kereskedelmi kérdés lenne? – veti fel a kérdést az European Council on Foreign Relations cikke. Ha egy kissé megkapargatjuk a felszínt, kiderül, hogy Európának van némi aggódnivalója a feltörekvő gazdaságokkal fenntartott kapcsolatait tekintve. Az Abu-Dzabiban tanúsított, önérdekeket követő indiai fellépés az EU kereskedelmi politikájával szembeni globális neheztelés felerősödését jelzi. Más fejlődő gazdaságok, amelyek ugyancsak frusztráltak az unióval kapcsolatosan, hamarosan beállhatnak a sorba, felerősítve az Európa és a globális dél közötti kereskedelmi háború veszélyét.  

 

Greenwashing és diszkrimináció 

Az első legfontosabb megegyezés, amelyet Újdelhi elutasított, a halászati támogatások reformjáról szólt, és célja a túlhalászás megakadályozása lett volna. Az ellenállás részben belföldi érdekekből fakadt (az indiai halászati vállalkozások nem meglepő módon szeretnének támogatásokat). Azt viszont nem mondhatni, hogy az indiai halászok dagonyáznának az állami forrásokban, vagyis az indiai ellenállás talán nem is igazán a hazai halászat támogatásáról szólt. Ha olvasunk a sorok között, arra lehet következtetni, hogy  

India célja az EU jelenlegi zöldkereskedelmi intézkedéseivel – ilyenek például a szén-dioxid-igényes importokra kivetett vámok vagy az erdők pusztításának megelőzését célzó kereskedelmi szabályozások – szembeni elégedetlenség kifejezése volt. 

Nem India az egyetlen feltörekvő állam, amelynek fenntartásai vannak a szén-dioxid-vámokkal és más, a klímaváltozás elleni küzdelem jegyében belengetett kereskedelmi intézkedésekkel szemben. Számos fejlődő ország véli úgy, hogy csupán „greenwashingról” van szó, amikor az EU protekcionista vámokat fogad el környezetvédelmi intézkedésnek álcázva azokat. A WTO-találkozón az indiai küldöttek világos üzenetet küldtek: a közeljövőben Újdelhi ellenezni fogja a többoldalú környezetvédelem érdekében javasolt kereskedelmi intézkedéseket, számukra ugyanis az ilyen szabályozások csak „előítéleteket, diszkriminációt és méltánytalanságot” jelentenek. Szerintük a kereskedelem, illetve a környezetvédelem „két különálló kérdés”. Amellett, hogy ez az álláspont a természetre is negatív hatással lehet, az EU számára is gondot okoz: mivel Brüsszel klímaharcos eszköztárában egyre fontosabb szerepet kapnak a zöldkereskedelmi intézkedések, a feltörekvő államokkal való viták ennek szabályozásával kapcsolatban csak növekedni fognak a következő években. 

 

Mi a probléma a digitális szolgáltatások terén felfüggesztett vámokkal? 

India a digitális szolgáltatásokra kivetett vámok globális moratóriumának kérdésében is szembe ment a Nyugattal. Egy Indiából, Indonéziából és Dél-Afrikából kovácsolódott ad hoc koalíció az utolsó pillanatig ellenezte a moratórium meghosszabbítását. Végül megkegyelmeztek neki, de nem voltak túl nagyvonalúak: a vámok feloldása csak 2026-ig fog tartani – a WTO következő miniszteri találkozójának évéig.  

Amennyiben a megegyezés lejár, egy külföldi Zoom-hívás vagy akár egy film megnézése a Netflixen komoly összegekbe kerülhet, amelyet kereskedelmi tarifák formájában fognak megfizettetni a fogyasztókkal. 

India digitális szolgáltatásokkal kapcsolatos álláspontja egy másik, Európa számára kényelmetlen igazságot hozott felszínre. Ezen termékek köre a kereskedelem új csataterét fogja jelenteni a következő években. Nem meglepő, hogy a piaci harcok a nem tárgyi árucikkek körül fognak zajlani. A digitális szolgáltatások ugyanis a világgazdaság körülbelül 15 százalékát teszik ki, és 2030-ra akár annak harmadára is kiterjedhetnek. Tekintve, hogy az EU (az Egyesült Királysággal együtt) a világ legnagyobb digitális szolgáltatásexportőre,  

a zöldintézkedések megtorlására erős fegyver lehet a digitális kereskedelem kisiklatásával fenyegetőzni, nem csak India, hanem más feltörekvő ország kezében is.  

 

A globális befektetéseket segítő megegyezés is elbukott 

A zöldkereskedelmi szabályozások visszaütésétől és a digitális szolgáltatások körüli új kereskedelmi háborútól tartva az EU talán megpróbálja azt a kézenfekvő megoldást választani, hogy együttműködik a feltörekvő gazdaságokkal. Újdelhi egy harmadik ütőkártyát is felmutatott Európának a találkozón. Elutasították a globális befektetésekről szóló megegyezést, amely a bürokrácia csökkentésével segítette volna a közvetlen invesztíciók áramlását. Pedig ebből a megállapodásból hatalmas, körülbelül 1,7 ezermilliárd dollár körüli jóléti bevétel származhatott volna – ez az összeg Ausztrália vagy Dél-Korea gazdaságának felel meg. A javaslatot 125 WTO-tagállam fogadta el, és szinte biztosan előnyös lett volna a fejlődő gazdaságok számára, amelyek jellemzően nehezebb gazdasági körülményekkel rendelkeznek. India – amely pedig a globális dél vezetője lehetne – még így is ellenezte a megegyezést, vitatva, hogy a téma kereskedelmi jellegű lenne. 

A befektetési megállapodás kapcsán tanúsított bizarr álláspont egy harmadik tanulságot vázolt fel Európa számára: a fejlődő államok rendkívül megosztottak kereskedelmi kérdésekben. Ez új jelenség: pár évvel ezelőttig a WTO találkozóin a „fejlődő gazdaságok a fejlettekkel szemben” felállás volt a jellemző. Ezt átkeretezte, hogy a feltörekvő országok egyre inkább saját érdekeikben lépnek fel. Ez nem rossz, de az unió számára ezek a folyamatok egyben azt is jelentik, hogy a globális déllel való együttműködési tárgyalások már nem lesznek elegendők a kereskedelmi feszültségek feloldásához. A tanulság világos:  

az EU stratégiájának a feltörekvő gazdaságokkal szemben jóval részletesebbé és országspecifikusabbá kell válnia, mivel egyetlen fejlődő partner hozzájárulása már nem garantálja a többiek egyetértését a többoldalú megegyezések kérdéseiben. 

A brüsszeli hangulat az Egyesült Államokkal való kapcsolatok biztosításáról szól Donald Trump 2025-ös esetleges visszatérése előtt, mivel tartanak attól, hogy az Atlanti-óceán két partja közötti kereskedelmi viták kiéleződhetnek. Ez a kockázat azonban egyelőre csak feltételes. Ezzel szemben India WTO-ban tanúsított álláspontja azt sugallja, hogy Európa és a feltörekvő gazdaságok közötti kereskedelmi feszültségek szinte biztosan növekedni fognak az elkövetkező években. Újdelhi kemény álláspontja Abu-Dzabiban még csak ízelítő a közelgő piaci csatározásokból. Lehet, hogy Brüsszelben egy esetleges második Trump-érára való felkészülés a prioritás, de ez nem vonhatja el az európai döntéshozók figyelmét a feltörekvő gazdaságokkal folytatott közelgő – és nehezen csillapítható – kereskedelmi vitákról.   

(Forrás: European Council on Foreign Relations) 

Kapcsolódó:  

 

Címlapfotó: Shutterstock