Bácsi Attila és Santo Martin, a Makronóm Intézet elemzőinek írása  

A geopolitikai blokkok fogják meghatározni a világkereskedelem következő évtizedét 

A globális blokkosodás folyamata egyre erősebben kihat a világkereskedelemre, amelynek lassú, 2,8 százalékos éves bővülése elmarad a globális GDP-nek a 2032-ig várható 3,1 százalékos éves átlagos növekedésétől – mutatja ki a Boston Consulting Group (BCG) éves elemzése a világkereskedelem jövőjéről. Ez azt jelenti, hogy  

a világ gazdasági növekedését többé már nem a globalizáció fogja hajtani.  

Ezt az ún. slowbalizációs jelenséget alátámasztja az is, hogy míg 2019-ben 1100 új kereskedelmi korlátozás lépett életbe, a számuk 2023-ban már meghaladta a 3 ezret. A blokkok kialakulásának hatására a korábban gyorsan növekvő kereskedelmi kapcsolatok meggyengülnek, a keletkezett űrt pedig az országok úgy töltik ki, hogy a baráti, saját blokkjukon belüli államokkal építenek ki szorosabb kereskedelmi kapcsolatot (1. ábra).  

Az évtized eddig eltelt része, valamint a jelenlegi világgazdasági és geopolitikai dinamika nem sok jelét mutatja annak, hogy ez a blokkosodási folyamat visszafordulna. Ezt tükrözi az is, hogy  

a BCG előrejelzései az előző évi becslésekhez képest jóval kedvezőtlenebb képet festenek, különösen az amerikai–kínai kapcsolat viszonylatában.  

Az ellátási láncokat jelenleg már nemcsak a Washington és Peking közötti élesedő, de mindeddig diplomáciai síkon maradó ellentétek akadályozzák, hanem már konkrét fegyveres konfliktusok is veszélyeztetik: az Oroszországból az EU-ba irányuló kereskedelem az ukrajnai háború kitörése óta 81 százalékkal csökkent. A jemeni húszi lázadók teherhajók elleni támadásai a Vörös-tengeren pedig azzal fenyegetnek, hogy az Európát Ázsiával összekötő legfontosabb (a két kontinens közötti kereskedelem 40 százalékát átengedő) hajózási útvonal járhatatlanná válik, de a szállítás a kevésbé drasztikus esetben is a korábbi díjak többszörösére drágulhat. 

Az USA leválik Kínáról, az EU pedig Oroszországról 

A következő évtized világkereskedelmének legfontosabb trendje azt rajzolja ki, hogy a nyugati és a formálódó keleti gazdasági-politikai blokk bizonyos szintig leválik egymásról. Érdemes megjegyezni, hogy a kereskedelem visszaesése elsősorban a két blokk vezető (az USA és Kína, 197 milliárd dolláros csökkenés), illetve másodrendű hatalmai (az EU és Oroszország, 222 milliárdos visszaesés) között várható, az amerikai–orosz, illetve a kínai–európai kereskedelem nem csökken ilyen drámai mértékben – sőt, utóbbi növekszik is, bár a globális átlagot nem fogja elérni. 

Jelentős csökkenésre számíthatunk az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelem mértékében: az előrejelzések szerint 2032-re 197 milliárd dollárral lesz kisebb a forgalom, mint 2022-ben – ez a bilaterális kereskedelem 2022-es értékének majdnem 30 százalékát jelenti. A szétkapcsolódási folyamat sebességét mutatja, hogy egy évvel ezelőtt még csak 63 milliárd dolláros csökkenést prognosztizáltak a következő tíz évre. Az Egyesült Államok a kieső kínai kereskedelmet észak-amerikai szabadkereskedelmi partnereivel, Mexikóval és Kanadával pótolja, amit a regionális gyártást támogató iparpolitikával segít elő.  

Az észak-amerikai régió ezzel egyfajta erőddé válhat, amelyen belül a kereskedelem a következő tíz évben 466 milliárd dollárral, vagyis a 2022-es volumenhez képest közel harmadával nő.  

Az átrendeződésből főleg Mexikó profitál: 2023 közepére már megelőzte Kínát és Kanadát mint az USA első számú kereskedelmi partnere. Az Egyesült Államok EU-val folytatott kereskedelme is várhatóan számottevő mértékben, 318 milliárd dollárral emelkedik a következő tíz évben, leginkább az amerikai energiahordozók európai importjának köszönhetően. 

A világ legnagyobb exportőreként Kína viszonylag rugalmasan tudja kezelni az átrendeződést, a Nyugattal való csökkenő kereskedelmi hányadot képes átcsoportosítani máshová – elsősorban Délkelet-Ázsiába, de 100 milliárd dollár feletti értékben fog növekedni a kereskedelme Oroszországgal, Indiával és Dél-Amerikával is. Oroszország kereskedelmének az irányát ezzel szemben elsősorban a háború és a nyugati szankciók formálják újra. Különösen az Európával folytatott kereskedelme esik vissza, amely 2032-re 222 milliárd dollárral csökken 2022-höz képest. Az EU-val folytatott kereskedelem nagy része a BRICS tagállamaiba irányul át, míg Oroszország kereskedelme Kínával és Indiával 134, illetve 26 milliárd dollárral fog növekedni. Ugyanakkor, ahogy Kína és az USA között az ASEAN-országok, úgy Oroszország és a Nyugat között a közép-ázsiai mosodaországok játszanak fontos közvetítő szerepet. 

A globális középhatalmak lehetnek a nagy nyertesek 

A Nyugat és Kína, illetve Oroszország közötti kapcsolatok megromlása, és ennek nyomán a kereskedelem csökkenése ahhoz vezet, hogy  

felértékelődik a konfliktusban oldalt nem választó országok, köztük a nagyhatalmi erőterek között egyensúlyozó középhatalmak, az ingaállamok (idetartozik többek között India, Indonézia vagy Brazília) szerepe, amelyek így előnyös pozíciókat vívhatnak ki maguknak.  

Az egyik legnagyobb nyertesek az ASEAN-országok lehetnek, mivel a délkelet-ázsiai régió fiatal és lendületes munkaerővel, sokoldalú és dinamikusan növekvő gazdasággal és belső piaccal, valamint bejáratott neutrális politikával büszkélkedhet. Ennek köszönhetően ezen országok kulcsfontosságú célpontokká váltak a Kínától való függőségüket csökkenteni kívánó nyugati vállalatok és a Nyugattal fennálló kereskedelmi kapcsolataikat megőrizni kívánó kínai cégek számára. Ehhez nagyban hozzájárul, hogy a kínai kereskedelem egy része a Nyugat felől Délkelet-Ázsiába irányul át, és várhatóan 616 milliárd dollárral nő a következő tíz évben, és abszolút értékben ez lesz a leginkább bővülő kereskedelmi kapcsolat a világgazdaságban. Azonban ez nem jelenti azt, hogy az ASEAN elköteleződne Kína mellett. A régió kereskedelme az USA-val, illetve Japánnal és Dél-Koreával több mint 200-200 milliárd dollárral fog nőni, ami arra utal, hogy közvetítői szerepet is vállalnak Kína, illetve az USA és szövetségesei között. 

Az ASEAN mellett India lehet a másik nagy haszonélvező az alacsony költségei, valamint nagy számú és hatékony munkaereje révén. Ezeknek köszönhetően a globális gyártás egyik fő felvevőpiacává és a diverzifikációra törekvő vállalatok kiemelt célpontjává válik, különösen a vegyiparban, a fogyasztóielektronika-gyártásban és a gyógyszeriparban. India külkereskedelme a már megkötött és a várható kereskedelmi megállapodásai eredményeként 2032-re 390 milliárd dollárral növekszik, amelyből az Egyesült Államok és az unió 180 milliárdot, Kína pedig 124 milliárdot fog kitenni. 

A deglobalizációs folyamatok felerősítik a reshoringot és a friendshoringot  

A kereskedelmi átrendeződésben egyre inkább felélénkülnek a protekcionista és deglobalizációs törekvések. A geopolitikai feszültségek mellett a növekvő kínai bérek következményeként egyre több ország munkaerőköltsége válik versenyképessé, több lehetőséget biztosítva arra, hogy a nemzetközi vállalatok haza (reshoring) vagy baráti országba (friendshoring) költöztessék a gyártási műveleteiket. A reshoring folyamatában a munkaerőköltség csökkentésén túl egyre fontosabbá válik az ellátási láncok stabilizálása, valamint a karbonsemlegesség. 

Már a korábban a szabadkereskedelem bajnokainak számító nyugati országokban is az egyes kormányok a nemzeti érdekeket részesítik előnyben a multilaterális, szabályokon alapuló szervezetekkel, mint a Kereskedelmi Világszervezettel (WTO) szemben. Talán Washington tette meg az egyik legerőteljesebb iparpolitikai lépést 2022-ben, amikor a 394 milliárd dollár felett rendelkező Inflation Reduction Act (IRA), valamint a 278 milliárd dolláros CHIPS Act keretében a stratégiai ágazatok belföldre telepítését és a munkahelyteremtés támogatását tűzte ki célul. 

Látható tehát, hogy a geopolitikai blokkok, valamint az egyre növekvő a protekcionista és deglobalizációs tendenciák meghatározó szerepet játszanak a világkereskedelem alakulásában a következő évtizedben. Az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelem várhatóan jelentősen csökken, míg az EU és az USA kereskedelmi kapcsolatai erősödnek.  

A Nyugat és Kína, illetve Oroszország közötti kereskedelmi kapcsolatok gyengülése hozzájárul a regionális hatalmak, mint India és az ASEAN-országok megerősödéséhez, amelyek közvetítő szerepet tölthetnek be a globális kereskedelemben. 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Shutterstock