Múlt pénteken az iráni Iszfahán melletti repülőteret izraeli csapás érte, válaszul Teheránnak a zsidó állam ellen a múlt hétvégén elkövetett példátlan támadására – jelentette a The New York Times. Az amerikai napilap szerint „robbanások hallatszottak az iszfaháni polgári repülőtér közelében”.  

Konfliktusok veszélye 

A Ha’Aretz izraeli napilap a maga részéről az iráni tisztviselők hivatalos verzióját közvetítette, akik szerint „semmi szokatlan nem történt az Iszfahán feletti égbolton, és a csapásról szóló jelentések nem mások, mint izraeli és amerikai médiapropaganda termékei”. Akkor történt valami vagy nem?

Mindenesetre furcsa támadás volt, amelyet még a megtámadott is tagad. 

De hasonló a helyzet az Izrael elleni iráni akcióval is. A múlt hétvégén Irán drónok és rakéták százait indította a zsidó állam irányába, megtorlásul az iráni nagykövetség damaszkuszi konzuli melléképületét április 1-jén ért, Izraelnek tulajdonított csapásra. Ám az iráni területről indított háromszáz drón és néhány rakéta közül csak elenyésző számú érte el a zsidó államot. A két ország közötti nagy távolság miatt a drónoknak legalább két órát kellett a levegőben tölteniük, amelyeket nagyrészt már Izrael határa előtt semlegesítettek.  

De akkor mire volt jó a két akció? Mindkét fél elmondhatja, hogy ő nem tűri a területe ellen elkövetett agressziót, ugyanis a damaszkuszi konzulátus is iráni területnek minősül, ráadásul diplomáciai mentességet élvez. Izrael is „bosszút állt” az iráni akcióért, amellyel 33 év után először érte külföldi támadás az országát.    

Példátlan stratégiai lehetőség 

Mi volt az új fejlemény? Amikor Teherán elindította a Becsületes ígéret hadműveletet a zsidó állam ellen, Izrael számíthatott az arab szomszédai segítségére. Az izraeli Ha’Aretz újságírója ebben példátlan stratégiai lehetőséget lát a zsidó állam számára, hogy erősebb frontot építsen ki Iránnal szemben. 

Izrael közel négy évtizede fektetett be olyan rakétaelhárító rendszerekbe, amelyek most megvédték az országot az Irán és a vele szövetséges milíciák által indított rakéták 99 százaléka ellen. Teherán félelmetes arzenálját nemcsak az izraeli technológia, hanem a nyugati hatalmak – az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Franciaország – Jeruzsálemmel és a baráti arab nemzetekkel együttműködő szövetsége is megfékezte. Legyőzték nézeteltéréseiket, hogy egy közös ellenség ellen harcoljanak, és Izrael elrettentő ereje helyreállt – így a Ha’Aretz elemzése.  

Irán viszont megmutatta, hogy többé nem habozik közvetlenül Izraelre csapást mérni. Az elmúlt harminchárom évben egyetlen állam sem támadta meg közvetlenül a zsidó országot, amióta az 1991-es Öböl-háború idején Szaddám Huszein Irakja Scud rakétákkal lőtte Izraelt.  

Ez a tabu többé már nem létezik. A zsidó állam úgy vélte, hogy az iráni damaszkuszi nagykövetség ellen április 1-jén elkövetett támadás ellenére, amelyben meghalt az Iszlám Forradalmi Gárda egyik magas rangú tagja és hat másik ember, Irán nem fog változtatni a szövetséges milíciák mögé bújó politikáján. Ez pedig újból az izraeli hírszerző szolgálatok hibája volt. 

Fordulópont 

Izraelnek, amely büszke arra, hogy rendelkezik az önvédelem eszközeivel, mégis szüksége volt az Egyesült Államok és más országok segítségére. Ez a példátlan iráni támadás fordulópontot jelent – szögezte le a I’Orient-Le Jour libanoni napilap. A zsidó állam a nyugati hatalmakkal és arab szomszédaival együtt bebizonyította, hogy a radarok, többféle elfogó rakéta és vadászrepülőgépek hálózatán alapuló összehangolt lépés képes megvédeni az országot a ballisztikus rakéták, robotrepülőgépek, valamint a kamikaze drónok egyidejű támadásától.  

Védelmi képességek 

Az izraeli vezetők most a védelmi rendszereik képességeit hangsúlyozták, míg az amerikaiak a zsidó állam védelmében végzett munkájukat emelték ki. Mindkét tényező kulcsfontosságú. Még eltarthat egy ideig, amíg megtudjuk, hogy a szunnita arab rezsimek milyen mértékben segítettek megvédeni az országot a rakéta- és dróncsapásoktól, amivel izraeli életeket mentettek meg.  

Az izraeli sajtó szerint ez történelmi fordulópont. Akár Jitzhak Rabinnak és Bill Clintonnak tulajdonítjuk az 1994-es, Jordániával kötött békemegállapodást, akár Benjámín Netanjáhúnak és Donald Trumpnak a közelmúltbeli Ábrahám-egyezményeket, az eredmény ugyanaz. Benny Gantznak, a háborús kabinet ellenzéki tagjának érdeme, hogy 2022-ben előmozdította a Közel-keleti Légvédelmi Szövetséget (MEAD), amely életképesnek bizonyult. Az Izrael–Irán- és az Izrael–Palesztina-konfliktus ellenére az arab országok – vagy legalábbis a vezetőik – együttműködtek a zsidó állammal. 

A zsidó állam arzenálja 

Szigorúan katonai szempontból Izraelnek megvannak az eszközei ahhoz, hogy a péntekinél sokkal keményebb csapást mérjen Iránra. Arzenáljába tartozik egy századnyi F–35-ös amerikai repülőgép, amely a legmodernebb technológiával felszerelve képes elérni Irán területét. 

Izraelnek több tengeralattjárója van, amelyek közül néhányról úgy vélik, hogy az iráni partoknál cirkál, és nagy hatótávolságú, Jericho típusú rakétákkal szerelték fel őket, amelyek akár nukleáris robbanófejjel is elláthatók, emellett öngyilkos drónok raját is Iránra küldheti.  

Ez utóbbi eszközök 2022-ben a gyakorlatban is bizonyítottak, amikor egy iráni drónoknak otthont adó bázist támadtak meg. Azonban nem biztos, hogy az olyan szélsőjobboldali miniszterek, mint Bezalel Smotrich (pénzügy) vagy Itamar Ben Gvir (belügy), akiknek a támogatása létfontosság Netanjáhú kormánytöbbségéhez, különösebben elégedettek lettek volna a mérsékelt válasszal. 

Stratégiai kudarc Teherán számára? 

A Gázában az elmúlt hat hónap során elkövetett pusztítás és vérengzés ellenére az iráni támadással szembeni arab együttműködés azt bizonyítja, hogy a térségben a tendencia továbbra is az Irán és szövetségesei elleni amerikai–izraeli–arab szövetség irányába mutat – írta az izraeli lap.   

Irán több mint négy évtizede mind regionális befolyási terveit, mind elrettentő erejét az arab világban türelmesen kiépített milícia- és rakétahálózatára alapozza. Ez a stratégia azonban október 7-e óta elérte a csúcspontját és a határait. Ezt a hálózatot még soha nem mozgósították ennyire, egyszerre több fronton az iráni hatalom szolgálatában – vélte a Ha’Aretz. 

A perzsa államnak történelme során először kellett nyíltan fellépnie izraeli ellenségével szemben. Ez azon politikának az eredménye, amelyet október 7-e óta folytat.

Irán nem akar távol maradni az Izrael és a Hamász közötti háborútól, de nem is szeretne közvetlenül belekeveredni. Nem akar sem békét, sem háborút.

És végül a saját csapdájába esett, amikor megpróbált a tűzzel játszani, miközben mindenáron el akarta kerülni, hogy megégesse magát.  

Izrael megragadta az alkalmat, hogy lecsapjon rá és szövetségeseire, hogy tesztelje a határait és az elrettentő képességét. A Hamász katonai szárnyát részben megsemmisítették Gázában, a Hezbollah az elmúlt hat hónapban találatot találat után kapott, a húszik és az iraki milíciák amerikai csapásoknak voltak kitéve, és Izrael még ahhoz is vette a bátorságot, hogy megtizedelje a szíriai és a libanoni al–Kudsz Brigádok felső vezetését.  

Bár Irán úgy is tekintheti, hogy stratégiailag még mindig nyerésre áll, amíg a Hamász jelen van Gázában. Mindenesetre ez arra kényszerítette, hogy reagáljon, és megpróbálja megváltoztatni a játékszabályokat. Abban a hitben, hogy az ő területét érte az április 1-jén a damaszkuszi iráni konzulátus egyik melléképülete ellen intézett izraeli csapás, Irán úgy döntött, hogy irányt változtat.  

Netanjáhú fejfájása 

Az iráni támadás látványos és nagy horderejű volt, ugyanakkor úgy kalibrálták, hogy elkerüljék az eszkalációt. Szimbolikus értelemben az Iszlám Köztársaság megtette a magáét. Az al-Aksza kupolája felett repülő iráni rakéták és drónok képeit nem fogják egyhamar elfelejteni – ez volt a CNN amerikai hírtévé véleménye. 

Ám katonai szempontból az irániaknak nem sikerült komolyabb károkat okozniuk Izraelnek. Ráadásul több felet előre figyelmeztettek a művelet időpontjáról és mértékéről. Hogy miért nem a libanoni Hezbollahot, Teherán fő fegyverét használták Izrael ellen? Mert Irán sem akar egy háborút a nyakába. 

Politikai szempontból viszont a perzsa ország ajándékot adott Benjámin Netanjáhúnak. Izrael ismét széles körű nyugati támogatást élvez, és végre elterelődött a figyelem Gázáról. Az április 13-i éjszaka próbatétel volt az Iszlám Köztársaság számára is, az ehhez az eseményhez illő színpadiasságot tökéletesen elsajátították. Az biztos, hogy Irán nem papírtigris: regionális hatalom, amelynek páratlan a destabilizációs képessége, de a hatalma még mindig korlátozottnak tűnik fő ellenfeleihez képest.  

A térség beleremeghet 

Noha már a kezdetekben látszott, hogy Izrael nem hagyhatja megtorlás nélkül a támadást, végül felülkerekedett a józan mérlegelés: odavágtak, de mértékkel. Iránnak – a maga értékelésében – sikerült helyreállítania elrettentő képességét, ami korántsem magától értetődő, hiszen ellenkező esetben a teheráni rezsim azt kockáztatja, hogy közvetlen konfrontációba kerül Izraellel – és potenciálisan az Egyesült Államokkal –, ami veszélyeztetheti a perzsa vezetés túlélését. 

A legfőbb következtetés, amelyet Irán levonhat az elmúlt hat hónapból: amíg nincsenek atomfegyverei, addig szövetségesei a legszélsőségesebb forgatókönyv esetén sem biztos, hogy elegendők lesznek a túléléséhez. Minél közelebb kerül az atomfegyverekhez, annál nagyobb lesz a kísértés az izraeliek részéről, hogy nagyszabású műveletet hajtsanak végre a területe ellen. Az Iszlám Köztársaság mindig is rendkívül ellenálló volt – szögezte le az izraeli Ha’Aretz –, de ugyanilyen törékeny is. 

Most, hogy lezajlott az ütésváltás, a saját tábora előtt mindkét fél győztesnek kiálthatja ki magát. Irán megvédte a mundér becsületét, nem hagyta válasz nélkül a konzulátusa megtámadását, Izrael pedig megmutatta még egyszer, hogy képes iráni területekre csapást mérni. Tették ezt úgy, hogy a jelen állás szerint elkerülik egy Közel-Keletet lángba borító háború kirobbanását. Nem csekély ügyesség kell ahhoz, hogy tojásokon táncolva ilyen lépéseket mutassanak be. 

Amerika visszafogottsága most érvényesült 

Az iráni támadás után Joe Biden és az amerikai média visszafogottságra szólította fel Netanjáhú izraeli miniszterelnököt. Az amerikai elnök – a The Washington Post szerint – sürgette az izraeli kormányfőt, hogy „lassítson, és szánjon időt arra, hogy alaposan átgondolja, miként reagáljon”. Az izraeli politikus megtalálta annak a módját, hogy jelezze Iránnak eltökéltségét, de ne robbantson ki elvakult ellencsapást. Ezt a megoldást elfogadhatónak tekintik az amerikaiak is. 

Óvatosság és elrettentés 

Ez a hangnem jellemezte a legtöbb amerikai kolumnistát. Bret Stephens a The New York Timesban hangsúlyozta: az izraelieknek erkölcsi joguk van válaszolni az iráni rakéta- és dróncsapásokra. Ám Izraelnek valószínűleg nem lesz elég, ha demonstrálja a védelmi képességét, ahogyan a múlt hétvégén tette: helyre kell állítania elrettentő erejét is.  

Más szóval: meg kell mutatnia az iráni vezetésnek, hogy az izraeli földre irányuló támadási kísérlet nem ismétlődhet meg. De ha a megtorlás az egyik szempont, az óvatosság a másik – folytatta a cikkíró. A perzsa állam elleni támadás és a Biden-kormányzat dicséretes részvétele Izrael védelmében lehetőséget ad Netanjáhú számára, hogy „önmérsékletet tanúsítva helyrehozza a megszakadt kapcsolatokat az USA-val és más nyugati országokkal”. Ez azt is lehetővé teszi a zsidó állam számára, hogy időt nyerjen ahhoz, hogy megsemmisítse a Hamász gázai katonai erőinek maradékát.  

Pajzs és kard 

A The Washington Postban David Ignatius úgy látta, hogy az események „egyfajta nyitást jelentenek Izrael és Netanjáhú számára”. „Hat hónapnyi frusztráló gázai hadművelet után Izrael végre döntő győzelmet aratott ellenfelei felett azzal, hogy visszaverte az iráni támadást, köszönhetően annak, hogy lenyűgözően demonstrálta képességét a csúcstechnológiai katonai eszközök használatára” – jegyezte meg.  

Ezzel a zsidó állam megmutatta, hogy a harcban „a pajzs ugyanolyan hatékony lehet, mint a kard”. Mi több, a változatosság kedvéért úgy tűnt, hogy Izrael szinte az egész világot maga mellé állította az iszlám ország támadásának kivédéséhez. Nagy-Britannia és Franciaország csatlakozott az Egyesült Államokhoz az iráni rakéták röppályájának kiszámításában és megsemmisítésében – magyarázta a cikkíró, aki hozzáfűzte, hogy „Szaúd-Arábia, Jordánia és más arab országok is csendben felsorakoztak az integrált légvédelemhez”. 

Washington kinyilvánította azt is: nem akarja, hogy az országa belekeveredjen egy katasztrofális következményekkel járó regionális konfliktusba. Különösen nem az amerikai elnökválasztás évében, mivel ez újabb gondokat jelentene a hivatalban lévő elnöknek. 

Az amerikaiak ragaszkodnak ahhoz is, hogy előre figyelmeztessék őket minden esetleges izraeli katonai kezdeményezésről, már csak azért is, hogy ne érje őket meglepetés, és hogy legyen idejük megerősíteni a Közel-Keleten szétszórt amerikai bázisok védelmét. 

Kapcsolódó:

Címlapkép: Shutterstock