A Royal United Services Institute (RUSI), a világ legrégebbi és az Egyesült Királyság vezető védelmi és biztonsági agytrösztje tett közzé egy jelentést az urándúsítás területén várható változásokról. A világ egyre jobban ráfanyalodik az atomenergiára, miközben az ehhez szükséges fűtőanyag előállításában az oroszok a világelsők. A jelentés több lehetséges forgatókönyvet mutat be, amely újabb eszköz lehet az Egyesült Államok és Európa évtizedekig tartó túszul ejtéséhez.

A zöldátállás nehézségei rámutatnak, hogy a nukleáris energia nélkül nem nagyon valósítható meg a fosszilisekről való leválás. Az urán ára már most is magas, és csak most fogják igazán felpörgetni az energiafogyasztást a mesterséges intelligencia adatközpontjai és az elektromosjármű-átállás. 

Az atomenergiához dúsított uránra van szükség, az egész folyamat pedig az U–235 uránizotóp atomreaktorban történő hasadásán alapul. Ehhez a természetes uránban lévő 0,7 százaléknyi izotóp arányát kell 3-5 százalékosra növelni, hogy alacsony dúsítású uránt hozzunk létre. Ebben vezető a Roszatom, a China Atomic Energy Corporation, a francia Orano és az Egyesült Királyság urándúsító vállalata (Urenco).  

A Roszatom kétségkívül világelső, biztosítja a dúsítás globális kapacitásának 44 százalékát, és ők adták 2022-ben Európa uránszükségletének 30 míg az USA 24 százalékát. Az ukránok mellett álló atlanti tömbben sokan bezárnák az Moszkvával szembeni szankciók összes kiskapuját, de úgy tűnik, hogy ennek egyelőre nincs hatása az orosz nukleáris iparra. 

Az ENSZ adatai szerint az Oroszországból származó dúsított urán globális behozatala a 2021-es 1,29 milliárdhoz képest 2022-ben elérte a 2,03 milliárd dollárt, és ez 2023-ban 2,7 milliárdra nőtt.  

Bár az EU nem vezetett be szankciókat az ország atomenergia-iparával szemben, egyes európai országok és vállalatok erőfeszítéseket tettek az orosz importtól való függőség diverzifikálására és csökkentésére. Az Egyesült Királyság 2022-ben 35 százalékos vámot vetett ki az Oroszországból származó radioaktív elemek és izotópok behozatalára. A Roszatom vezetésének legtöbb tagját angol–amerikai szankciók sújtják, mivel állítólag technikai támogatást nyújtottak az orosz hadseregnek, és fontos szerepet játszottak Csernobil, illetve Európa legnagyobb, a zaporizzsjai atomerőmű elfoglalásában. 

Bár a svéd kormány még nem adott ki országos szintű tilalmat, a skandináv energiaóriás, a Vattenfall felfüggesztette az összes nukleáris üzemanyag átvételét Oroszországtól, beleértve a dúsított uránt is. A Västeråsban található dúsító nemcsak a vattenfalli atomerőművet látja el, hanem Európa-szerte üzemanyagot is biztosít a reaktorok számára. Képes a Szovjetunió/Oroszország által épített VVER-típusú reaktorok fűtőanyagának előállítására is. Az általuk gyártott üzemanyagot szállították az ukrajnai reaktorokba, és a tervek szerint 2024-ben a bulgáriai erőművekbe is visznek.  

Az Egyesült Államok képviselőháza 2023-ban az orosz dúsított urán behozatalát korlátozó törvényjavaslatot fogadott el, amely jelenleg a szenátus elbírálására vár. A javaslat 2040-től betiltaná az Oroszországban előállított alacsony dúsítású urán importját.  

Elemzők azonban arra figyelmeztettek, hogy az orosz uránkivitel leállítása veszélyezteti az amerikai közművek működését. 

Ennek ellenére a Roszatom arra számít, hogy a bevételeik az elkövetkező években is emelkedni fognak. Ez a bizakodás abból fakadhat, hogy a vállalat folyamatosan törekszik az új termékek fejlesztésére és az új piacokon való terjeszkedésre, különös tekintettel az atomerőművek építésére. Továbbra is folyamatosan együttműködik a hagyományos ügyfeleivel, ám más utakat is biztosíthat a piacra jutáshoz. A jelentés szerzői szerint az elkövetkező években ezen a területen megerősödhet Franciaország és Kína, amelyek első lépésben jelentősen megnövelték a dúsítotturán-importjukat Oroszországból. 

Kína új lehetőségei 

Oroszország ugyanis Kína fontos atomenergia-partnere, számos reaktort épített a nagy fal mögött, emellett szállítottak oda dúsított uránt és más nukleáris üzemanyagot. 2022 után az ország kereskedelme e téren megváltozott, ideértve az Oroszországból származó anyagok importját és az Egyesült Államokba irányuló exportot.  

A jelentés szerint Kína igyekezhet nagyobb szeletet kihasítani a dúsított nyersanyag globális piacából, amiben segíthet az orosz dúsított urán megnövekedett importja.  

Az elmúlt két évben Peking nagy mennyiségű fűtőanyagot hozott be Moszkvától, valószínűleg azért, hogy növelje stratégiai készleteit, és azzal kielégítse nukleárisüzemanyag-szükségletét. A China Atomic Energy Corporation (CNEIC) szerint bővíteniük kell a dúsított urán stratégiai készleteit, hogy megbirkózzanak az áringadozásokkal és az ellátási lánc kockázataival. Kínában már most is 55 atomreaktor működik, és további 22 épül.  

Bár az ázsiai nagyhatalom a dúsítási kapacitását nem hozza nyilvánosságra, a szakértők azt jósolják, hogy a kereslet kielégítése érdekében növekedni fog. Kína az elmúlt években dúsított uránt exportált Kazahsztánba, az Egyesült Államokba, (a közelmúltig) Dél-Koreába és Ausztráliába, míg Pakisztánba nukleáris fűtőanyag-kazettákat szállított.  

Tavaly közel egy évtized után először nyújtott dúsítási szolgáltatásokat azon ügyfelek számára, akik máshonnan szerezték be az uránércet. Úgy tűnik, ennek az újraindítása része a CNEIC új stratégiájának, egyben felkészülés az orosz–ukrán konfliktus keltette lehetőségek kihasználására. Az orosz nyersanyagok megnövekedett behozatala segíthet Pekingnek megfelelni a hazai urándúsításnak és az exportigények várható növekedésének.  

Az Oroszországból Kínába importált dúsított urán mennyisége azonban lényegesen nagyobb, mint a kínaiak által az Egyesült Államokba exportált nyersanyagé (ami figyelemre méltó módon növekedett). Ez arra utal, hogy a behozott urán legalább egy részét otthon használják fel, vagy felhalmozzák a jövőbeli export reményében.  

Az USA próbálna elhatárolódni az orosz uránszállítástól és korlátozná az orosz bevételeket, de Moszkva a kínai piacra irányuló megnövekedett exportjával kikerülheti ezeket az erőfeszítéseket. Mivel Kína urándúsítási tevékenységéről korlátozottan érhető el információ, így nehéz meghatározni, hogy az Egyesült Államokba irányuló kivitel gyarapodása a megnövekedett belföldi tevékenységeknek vagy az Oroszországból érkező bővülő importnak köszönhető-e. Amerika korlátozná az orosz exportot, de az üzemanyag-ellátási lánc összetett, és Peking megszerezné Moszkva pozícióit az USA atomenergia-ellátási láncában, amit az oroszországi import növelésével tudna elérni. 

Franciaország az európai nukleáris üzemanyag-kereskedelem új központja?  

Franciaország nemcsak az atomenergia jelentős termelője és fogyasztója, hanem az olyan kapcsolódó tevékenységek fontos központja is, mint az átalakítás, a dúsítás, az üzemanyaggyártás és az újrafeldolgozás. Jelenleg az országnak 56 működő reaktora van, összesen 61,37 GW nettó teljesítménnyel, ami az erőművek számát és kapacitását tekintve a második az Egyesült Államok után.  

A Roszatom az 1970-es évek óta aktív az ottani piacon. Franciaország Oroszországból származó dúsított uránimportja jelentősen megnőtt 2022-ben, és tavaly is magas szinten marad. 

A francia atomreaktor-flottát az EDF üzemelteti, az uránkonverziót pedig két hazai vállalat, az Orano és a Framatom végzi. Ez utóbbi üzemeltet dúsítókat a németországi Lingenben és Washington államban. A francia erőművek vásárolnak üzemanyagot külföldről is a svéd Västeråsból, a spanyol Juzbadóból és a brit Springfieldsből. Ez az összetett ellátási lánc is mutatja az ország stratégiai pozícióját a globális atomenergia-szektorban.  

Mindezek fényében a RUSI jelentésében feltételezik, hogy  

Párizs atomenergia-ipara elkezdte felhalmozni az orosz nyersanyagokat, hogy ezzel elejét vegye az esetleges későbbi importtilalom okozta károknak.  

Az EDF, akárcsak a dúsítást végző Orano, ezt visszautasította. A nyilvános adatokból pedig nem lehet megállapítani, hogy egyes külföldi cégek tárolnak-e orosz fűtőanyagot Franciaországban.  

A kereskedelmi érzékenység és az összetett ellátási láncokkal kapcsolatos nehézségek miatt nehéz meghatározni, hogy Franciaország miért növelte az orosz dúsított urán importját. Mindez rávilágít az egyoldalú szankciós erőfeszítések eredménytelenségére.  

Az Egyesült Államok folyamatos kihívása 

Az orosz–ukrán háború előtt és után is egyértelműen az USA volt az orosz nukleáris üzemanyagok legnagyobb importőre. Emellett az Egyesült Államok is gyárt és exportál nukleáris üzemanyag-kazettákat.  

Amerika Oroszországtól való függése az urándúsítás terén részben az 1995 és 2013 között zajló Megatons to Megawatts programból ered. Ennek során átalakították a leszerelt orosz nukleáris fegyverekből származó 500 tonna erősen dúsított uránt több mint 14 ezer tonna alacsony dúsításúvá, amely eddig az Egyesült Államok villamosenergia-termelésének mintegy 10 százalékát adta. 

Mivel Oroszország nagy mennyiségű dúsított uránt szállított az USA-ba, és az árak sokáig alacsonyak maradtak, nehéz volt ezzel az importtal versenyre kelni, ami az Egyesült Államok dúsítóiparának hanyatlásához vezetett. 

Jelenleg az USA-ban működő egyetlen kereskedelmi dúsítóüzem az új-mexikói Eunice városában található, és az Urenco tulajdonában van, amely most bővítené üzemének kapacitását. Emellett számos amerikai vállalat kínál ilyen technológiát, és megpróbálhat belépni vagy újra csatlakozni ehhez a piachoz. 

Tavaly decemberben az Egyesült Államok Kanada, Franciaország, Japán és az Egyesült Királyság kormányával együtt bejelentette, hogy a következő három évben legalább 4,2 milliárd dollárt fektet be kollektív dúsítási és átalakítási képességeibe. Az idén februárban a washingtoni szenátus 2,7 milliárd dolláros finanszírozást hagyott jóvá az ország alacsony dúsítású (LEU), illetve az erősen dúsított urán (HALEU) termelési kapacitásának bővítésére. 

Oroszország kulcspozícióját nehéz megingatni 

Míg Oroszországnak korlátozásokkal kell szembenézni, Kína megpróbálhatja kiterjeszteni a radioaktív nyersanyag globális exportőreként betöltött szerepét, amit az orosz behozatal növelésével tudna legkönnyebben elérni. Erre a tendenciára utal az Oroszországból származó áru kínai importjának 2022 óta tartó növekedése, valamint Kína dúsított uránexportjának bővülése. 

A Franciaországba irányuló dúsított urán megnövekedett orosz exportja és a Németországba irányuló folyamatos szállítás szintén megkérdőjelezi az európai ellátási lánc többi szereplője által megfogalmazott, az orosz nyersanyagfüggés csökkentésére tett erőfeszítések hatékonyságát. Míg a Párizsnak címzett nukleáris termék pontos áramlását és felhasználását nehéz megállapítani, úgy tűnik, hogy ebből Franciaország olyan kiutat kínálhat, amelyet más országokban már nem fogadnak el. Ez pedig megkönnyítheti az orosz készletek átcsoportosítását az európai közművek ellátási láncai között, lehetővé téve Moszkva számára, hogy továbbra is hozzáférjen a kontinens nukleáris üzemanyagának piacához. 

Míg a dúsított urán Oroszországból történő behozatalának tilalma kizárhatja az országot az Egyesült Államok ellátási láncából, továbbra is vitatott, hogy egy ilyen korlátozás milyen kihívásokat jelenthet az amerikai ellátásra. Előfordulhat, hogy egyes orosz nyersanyagokat, amelyek már nem elfogadhatók az Atlanti-óceán nyugati partján, át kell irányítani más ügyfelekhez, akiknél ez nem okoz problémát. 

A jelentés szerzője leszögezi, hogy a leírt tevékenységek többsége teljesen legális, és azok a vállalatok logikus erőfeszítései arra, hogy alkalmazkodjanak a változó kereskedelmi és geopolitikai környezethez, miközben továbbra is teljesítik a szerződéses kötelezettségeiket az orosz nyersanyagok folyamatos vásárlására és importjára vonatkozóan. 

A végkövetkeztetés tehát az, hogy a szankciós politika az Oroszországtól való függőséget csupán áthelyezi az ellátási lánc más részeire, bár korlátozott hatással lehet a Roszatom nyereségének tényleges csökkentésére. A nukleáris szektor ugyan stratégiai jelentőségű Moszkva számára, az ország egészének ez nem jelent annyira nélkülözhetetlen bevételi forrást, mint más áruk, például az olaj vagy a gáz.