Azonnali állami beavatkozást és versenyképes energiaárakat szeretnének látni a szakértők és az ágazati vezetők a német autóiparban eluralkodó káosz kapcsán.

Németország gazdasági és morális értelemben politikai mélyrepülésben van a háború kezdete óta. Az ad hoc intézkedések, az orosz gáz oda-vissza szankciózása, az egekben járó energiaárak, az infláció mind-mind olyan durván rázza az autóipart, mint gazdasági húzóágazatot, hogy annak szereplői egyre hangosabban és kétségbeesettebben fújnak ébresztőt Olaf Scholznak és kormányának. „Lassan kezd a németeknek leesni, hogy levágták az ágat, amin ültek” – írja Várkonyi Gábor autópiaci szakértő, utalva az Európai Unióban 2035-re tervezett belsőégésű motorok tilalmára és az átállásra az elektromos járművek gyártására, amelynek feltételei egyelőre igencsak hiányosak Európa gazdasági központjában.

A német autóipar óriási bajban van, márpedig ha az autóipar összeomlik, rántja magával az egész német gazdaságot, ami aztán az egész európait is a mélybe húzza, köztük természetesen a magyart is, amely acélerősen kötődik a német iparhoz. Éppen ezért senkinek nem mellékes, hogy éppen mi játszódik le a berlini agyakban, mire készül vagy mire nem készül a német kormány, hogy megmentse az országot.

Mindenhol a gondok

Egy interjúban Hildegard Müller, a Német Autóipari Szövetség elnöke egészen gyászos képet fest a jelenlegi helyzetről. Mint mondta, mind a hagyományos, mind az elektromos járművek ágazatában folyamatos termelési fennakadásokat okoz az ellátási láncok bizonytalansága: utóbbiban elsősorban a speciális alapanyagok és a chiphiány a probléma forrása, amely azt eredményezi, hogy a gyártók igyekeznek utolérni magukat a már folyamatban lévő megrendelésekkel, ám tervezni egyre nehezebben tudnak, mivel az újak száma erősen megcsappant, az eladási mutatók pedig kezdenek visszafogottá válni.

A hanyatlás oka elsősorban az energiaköltségek soha nem látott szintű emelkedése.

A Német Autóipari Szövetség tagvállalatainak 10 százaléka jelenleg is likviditási gondokkal küzd, további egyharmaduk pedig jelentős fizetőképességi problémákat prognosztizál az elkövetkezendő hónapokra. „Németország ipari versenyképessége drámai mértékben romlik” – mutatott rá Müller, aki a válságkezelés első és legfontosabb lépéseként az energiaköltségek csökkentését nevezte meg.

Müller kitért az EU-s országok 2035-ig nulla kibocsátású járműhasználatra áttérésének kötelezettségére is. Hiányolja az uniós, precízen kidolgozott infrastrukturális terveket, a pontosan tervezett költségvetést és az egyes tagországok konkrét elképzeléseit. Példaként említette, hogy csak Hamburgban kétszer annyi elektromos töltőállomás van, mint egész Görögországban együttvéve, ez pedig világosan jelzi az emissziós célok gyenge pontját: a dátum vészesen közel, a megvalósítás azonban ilyen tempóban nem lesz egyszerű feladat.

Tönkremegyünk

A német ipari fejlődés és az elektromos átállás eredményei kapcsán a világ egyik legnagyobb haszongépgyártó-gyártója, a Daimler Truck üzemi tanácsának vezetője is súlyos aggályait fogalmazta meg. Michael Brecht úgy fogalmazott: ilyen tempóval nem fognak teljesülni az emissziós célok, hiszen úgy tűnik, a politikusok, a gyártók és az infrastruktúráért felelősek egymástól független utakon járnak ahelyett, hogy egyetlen átfogó, stratégiai tervet valósítanának meg.

A következő két-három évben – mondta Brecht – minden stratégiai döntést meg kell hozni az elektromos átállással kapcsolatban, ellenkező esetben a német és az európai ipar veszélyesen meggyengül. Az átalakítás kulcsmozzanata szerinte a német haszongépjármű-ágazatban az akkumulátorgyártás beindítása lenne, amely nélkülözhetetlen lenne ahhoz, hogy a belsőégésű motorok kivezetésével egy időben megőrizzék a munkahelyeket. „Óriási beruházások ezek, ezzel mindenki tisztában van, de ha mi nem csináljuk meg, akkor majd megvalósulnak máshol” – figyelmeztetett, hozzátéve: az akkumulátorgyártás beindításához, az iparág kiszámíthatóságához és biztonságához első lépésben versenyképes energiaárakra lenne szükség Németországban, ez azonban jelenleg álomnak tűnik. „Az államnak ideje lenne beavatkoznia” – mondta Brecht.

Fotó: MTI/PAP/Jakub Kaczmarczyk
A cikk eredetileg a makronom.mandiner.hu oldalon jelent meg.