Oroszország még mindig a világ második legnagyobb fegyverexportőre, de ha a háború tovább tart, le is kerülhet a dobogóról. Kína azonnal észrevette a piaci rést, és már meg is célozta Moszkva helyét a piacon.
Bár az Egyesült Államok után idén is Oroszország adta el globálisan a legtöbb fegyvert, az ezüstérmes pozíció erősen inog. Előrejelzések szerint év végéig az orosz fegyverexportból származó bevételek bő 25 százalékkal csökkennek a tavalyihoz képest. Az ok egyértelmű: a háború miatt Moszkva zömében saját piacra gyárt, a helyzetet pedig csak súlyosbítják a szankciók, amelyek a fegyverekre természetesen hatványozottan vonatkoznak.
Holló a hollónak
Némi képzavarral élve az USA és Oroszország eddig békésen megosztoztak a globális fegyverkereskedelem legnagyobb szeletén. Míg Washington a csúcstechnológiás és méregdrága fegyverei számára talált megfelelő vevőket, Moszkva a baráti és fejlődő országokat célozta meg megbízható, ám inkább középkategóriás hadiipari technikájával. Az orosz csomagban egyaránt akadnak régi és újabb fejlesztésű fegyverek, mint a T-72 és T-80-as páncélozott harcjárművek, a D-30-as tarack, az önjáró rakéta-sorozatvetők (BM-27 Uragan és BM-30 Szmercs), az S-300 rakétavédelmi rendszer vagy éppen a páncélozott csapatszállító járművek, például a BMP-3 és a BTR-70.
A piac mindenképpen hatalmas: az elsősorban afrikai, ázsiai és latin-amerikai országokból álló, orosz fegyverzet iránt érdeklődő tömb védelmi kiadásai az idén elérték a 246 milliárd dollárt.
A háborúval azonban ez a harmonikus piacmegosztás hamarosan az enyészeté lesz. Oroszország hadiipara most elsősorban önmagának termel, a szankciók és a háború okozta befektetői bizonytalanság pedig olyan űrt teremtenek a globális kereskedelemben, amelyet az USA – miután termelésének csaknem 100 százalékával a topkategóriás fegyverekre állt rá – nem tud betölteni. És ki bukkan fel ilyen esetben azonnal, hogy megoldja a problémát?
A tarolás összetevői
A világ 25 legnagyobb fegyvergyártó vállalata közül hat kínai. Nem rossz arány, de ismerve Peking gazdasági ambícióit, borítékolható, hogy az orosz-ukrán háborúból hasznot húzva növelni szeretné ezt a számot, ahogyan két számjegyűvé kívánja tenni a globális fegyverkereskedelmi piacon a jelenlegi 5 százalékos részesedését is.
Kína számos olyan előnnyel rendelkezik, amelyek segíthetnek neki átvenni Oroszországtól a középkategóriás fegyverek piacát. Fegyverexportja például eddig sem csak készpénz alapon működött. Számos esetben – például az afrikai, e-akkumulátorokhoz és modern védelmi rendszerekhez egyaránt nélkülözhetetlen alapanyagot bányászó országok esetében – a fegyverekért cserébe inkább kikötőhasználatot és kitermelési engedélyeket kér.
Javára szól az is, hogy a fegyvergyártás terén alapból létező orosz-kínai szerződést tud felmutatni. Kína az orosz hadsereg egyik nagy beszállítója (engedélye van például vadászrepülők gyártására is), így eleve birtokában van mindannak a tudásnak és technológiának, amely az új szemléletű kereskedelemhez szükséges. Az orosz-kínai kontraktusok tették lehetővé, hogy Peking eleve első számú szállítóvá vált néhány olyan országban (Angola, Uganda, Nigéria), ahol Moszkva kiemelt üzleti tevékenységet folytat.
A cél természetesen az, hogy a jelenlegi ázsiai kereskedelem mellé – amely az export 75 százalékát teszi ki – újabb kontinenseket csatoljon be, ráadásul úgy, hogy lépéseket tudjon tenni a topkategória irányába. Utóbbira ékes példa az idén Szerbiának leszállított FK-3 légvédelmi rakétarendszer első csomagja vagy az argentinok bejelentkezése a JF-17-es vadászgépekre.
De ami a legfontosabb: a legmodernebb védelmi berendezések gyártásához használt ritkaföldfémek területén Kínának szinte behozhatatlan előnye van. Ez a képessége Pekingnek olyan fegyvert ad a kezébe, ami senki másnak nincs meg: a ritkaföldfémek kereskedelmének korlátozásával revolverezni tud más államokat. Ironikus, de az amerikai védelmi ipar számos termékének gyártása (például az F-35-ös vadászrepülőé) egyszerűen leállna a kínai ásványexport nélkül.
Mit lépsz, Joe?
A kínai hadiipar felpörgetése és fegyverexportjának bővülése aláásná az Egyesült Államok geopolitikai befolyását. Az USA előtt egy lehetőség áll: nekiáll finanszírozni partnerei védelmi iparának felfuttatását, és vállalatai révén maga is belép az ottani termelésbe a nem csúcstechnológiás kategóriában. Ehhez azonban alapjaiban kell megváltoztatni fegyvergyártási és kereskedelmi filozófiáját. Talán ideje is: az USA védelmi vállalkozói kereskedelmi szövetsége, a National Defense Industrial Association idén először osztályozta nem megfelelőnek az Államok hadiipari tevékenységét. Ha Washington nem kapcsol nagyobb sebességre, és nem veszi figyelembe a globális fegyverpiaci igények átalakulását, Kína stratégiai előnye szinte utolérhetetlenné válik. Peking ugyanis változatlanul tartja magát az ősi kínai közmondáshoz: „akkor áss kutat, amikor még nem vagy szomjas!”.
Fotó: MTI/EPA/Jurij Kocsetkov
A cikk eredetileg a makronom.mandiner.hu oldalon jelent meg.
