A hazai hidrogéntermelés még vár a megújuló energia árának csökkentésére

Szerző: | 2023. május. 8. | Zöldenergia

Az Európai Unió energiapolitikájában központi helyet kap a zöldhidrogéngyártás. A környezetbarát hidrogéntermelés legnagyobb gondja, hogy drága. A Makronóm Intézet alábbi tanulmányában azt vizsgálta, hogy hazánknak milyen lehetőségei vannak a hidrogéntermelésben.

Brüsszel nagy reményekkel tekint a hidrogéntermelésre, amely majd – fokozatosan, de nem a távoli jövőben – kiválthatja a fosszilis, környezetszennyező energiahordozókat. Ráadásul eltárolható benne a megújuló energia.

A górcső alatt a hazai hidrogéntermelés

„Magyarországnak nincsenek a legideálisabb lehetőségei a megújuló villamos energia területén, ezért a versenyképes hidrogéntermelés csak később, a vízbontás beruházási költségének csökkenése után terjedhet el nagyobb mértékben” – szögezte le A hazai hidrogénszektor fejlesztési lehetőségei és a zöldacél kérdésköre című tanulmányában a Makronóm Intézet. Az elemzés megállapította, hogy az Európai Unió fontos lehetőségként tekint a zöldhidrogénre, amely a széntelenítési program egyik elengedhetetlen sarkköve.
Az elemzés szerint a vízbontás útján előállított hidrogén versenyképessége attól függ, hogy milyen az elérhető megújuló energiaforrás típusa. A németek elképzelése jó, ugyanis a tengeri szélenergiának a kihasználtsága meghaladja az 50 százalékot is, magyarán, amikor a szél áramot termel. Utána jönnek a hasonló adottságokkal büszkélkedő, szárazföldön telepített szélerőművek, amelyeknél 40 százalék körüli a kihasználtság.

Az egyik nagy előnyünk a kiterjedt földgázhálózatunk

„Ezzel szemben a napenergia-termelés kihasználtsága Magyarországon éves átlagban 12–13 százalék között mozog, így amennyiben az ország továbbra is leginkább a napelemes kapacitásokra támaszkodik a villamosenergia-termelésben, a vízbontási kapacitások beruházási költségének legalább a felére-harmadára kellene csökkenniük, hogy versenyképes legyen hazánk megújulóhidrogén-termelése” – állapította meg a Makronóm Intézet tanulmánya.
A hidrogénipar szereplői természetesen abban bíznak, hogy csökkenni fog a napelemek beruházási költsége, és technológiai áttörésre is számítani lehet. Ám az elemzés szerint Magyarországnak a hidrogéntermelés területén még érdemes kivárnia.
Van viszont egy előnyünk a környező országokkal szemben. Hazánk büszkélkedhet – Hollandia után – Európában a legkiterjedtebb földgázhálózattal. Így a fogyasztók bekapcsolása a gázszállításba adott. Most már csak az a kérdés, hogy a jelenlegi gázinfrastruktúra vajon milyen mértékben alkalmas a hidrogén szállítására. A tanulmány leszögezte, hogy a hidrogéntermelésben Magyarország nem feltétlenül versenyképes, viszont a földgázrendszer fejlettsége révén akár a környező országokba irányuló importhidrogén tranzitországaként is szóba jöhet. Németország már puhatolja is e lehetőségeket.

A két szállítási folyosóból az egyik bizonytalan

Két szállítási folyosóról lehet szó. Az egyik Ukrajnából, a jelentős megújulóenergia-termelési potenciállal büszkélkedő országból vezet nyugat felé. Azonban nyilvánvalóan a háború közbeszólt, senki sem tudja, hogy meddig tartanak a harcok. A másik útvonal a délkeleti, amely Törökországon keresztül szállíthat a közép-ázsiai térségben megtermelt zöldenergiát. Ez viszont él, már szerződések is létrejöttek.
Hazánknak ráadásul jelentős a földgáztároló kapacitása. Csak azt kellene tudni, hogy ezek megfelelnek-e a hidrogén tárolására. Hogy a lefejtett gázmezőkben kialakított tározók kőzetrétegeinek átereszthetősége megfelel-e a hidrogénnek. A kutatások azt igazolják, hogy az ilyen tározók kevésbé alkalmasak a tiszta hidrogén elraktározására.
A Makronóm Intézet tanulmánya külön kitér a hidrogén sok vonzereje közül a legfontosabbra, hogy hosszabb távon is jelentősebb veszteségek nélkül tárolható, így alkalmas lehet a téli-nyári fogyasztási különbségek kiegyenlítésére. Ám a termelés, a tárolás és az újrafelhasználás során – más technológiákkal összehasonlítva – a hidrogén lemarad. A lítiumion-akkumulátorok 92-96 százalékban tudják visszaadni a bennük eltárolt energiát, míg a hidrogén ennek a felére sem képes. Igen ám, de az akkumulátorok az önkisülés miatt nem alkalmasak a hosszú idejű tárolásra, míg a hidrogén igen.

Az EU megszabja, hogy mennyi hidrogént kell felhasználnunk

A közeljövőben a zöldhidrogénnek különösen az iparban lesz jelentősége – ezt megerősítette a tanulmány is. Az Európai Unió figyelme az úgynevezett nem biológiai megújuló üzemanyagokra (röviden RFNBO) irányul. A tervezetek szerint 2030-ra a közlekedésienergia-felhasználás 5,7 százalékának kell RFNBO-nak lennie, míg az ipar hidrogénfelhasználásának 50 százaléka kell, hogy megújuló forrásból származzon, 2035-re pedig már el kell érnie a 75 százalékot – idézte az EU elvárását a tanulmány.
A közlekedésben elsősorban az áruszállítás területén jelenhet meg a hidrogénfelhasználás, míg a már hidrogént használó iparban a kőolaj-finomítás, a műtrágyagyártás és a vegyipar a legnagyobb felhasználó jelenleg is, így Magyarországon a Mol, a Nitrogénművek és a BorsodChem a három legnagyobb érintett ipari szereplő.
Ezeken a területeken kívül a hidrogén elsősorban fosszilis gázt és szenet szoríthat ki olyan ipari folyamatokból, ahol a magas hőigények miatt a villamos energia nem jelenthet hatékony megoldást. Utóbbi szektor lehet az üveg-, a cementgyártás, a vas- és acélipar.

A zöldacél előállítása a cél

Miért fontos az EU-nak ennyire a fémgyártás? Az acélipar felelős az összes szén-dioxid-kibocsátás 4 százalékáért, míg az ipari szennyezés 22 százaléka köthető hozzá. Tehát cél a zöldacél előállítása. Hazánkban ez elsősorban a Dunai Vasművet érinti, amely a 48 millió tonnás magyarországi szén-dioxid-kibocsátásból mintegy egymillióért felelős. Az integrált nagyolvasztó-technológiával dolgozó vállalatoknál – ilyen a dunaújvárosi cég is – van lehetőség a hidrogén redukáló szerként való felhasználására. Ám jelenleg a zöldacélgyártás termelési költsége közel duplája a hagyományos nagyolvasztós technológiáénak, miközben a hidrogén használata tovább növelné az elektromosáram-igényeket.
A Makronóm Intézet tanulmánya összegzésében megállapította, hogy Magyarországon még nem a legkedvezőbbek a feltételek a hidrogéntermelésre. Különösen a hazai megújulóenergia-adottságok akadályozzák a versenyképes előállítást. De ez az ipar is óriás léptekkel fejlődik, és bízunk abban, hogy egy ponton fordulat áll be a hidrogéntermelésben.

(Az eredeti cikk megjelent a makronóm.mandiner oldalon)

Címlapfotó:123rf.com

Ezek is érdekelhetnek

trend

Promóció

Hazai válogatás

Promóció

Kövess minket

Facebook

Instagram

LinkedIn