A 100 legnagyobb, még mindig Oroszországban működő, „barátságtalan” országból származó külföldi vállalat profitja 2022-ben 54 százalékkal, 1,1 ezer milliárd rubelre (13,3 milliárd dollár) emelkedett. Ennek a nyereségnek a felén három cég, a TotalEnergies, a BP és a Raiffeisen Bank osztozott.

Közvetlen az orosz invázió elindulása után a vállalatok sorra jelentették be, hogy elhagyják az orosz piacot. Tavaly augusztusban a Yale Egyetem jelentése azt állította, hogy több mint 1000 nemzetközi cég vonult ki Oroszországból, amelyek együttes forgalma megfelel a GDP 40 százalékának. Azóta számos írás árnyalta ezt az állítást, és a tényleges szám közelebb van a 9 százalékhoz. Ráadásul ebből csak egy kis hányad fejezte be ténylegesen és hivatalosan a kivonulást, a többség egyszerűen felfüggesztette üzleti tevékenységét, amíg a háború tart.

Simon Evenett és Niccolò Pisani professzorok tanulmánya szerint az ukrajnai háború kitörése után Oroszországból kivonulást ígérő nagy nyugati vállalatok közül csak minden tizedik távozott az országból. A maradást választók túlnyomó többsége német volt, amit magyaráz az, hogy Európából a németek jegyezték be a legtöbb céget Oroszországban, és a német cégek kevesebb mint 5 százaléka döntött úgy, hogy elhagyja azt.
Egy tanulmány szerint az Oroszországban tevékenykedő mintegy 1400 uniós és G7-országbeli clg kevesebb mint 9 százaléka adta el 2022 novemberéig legalább egy oroszországi leányvállalatát.
Sok nemzetközi társaság, különösen a kínaiak, a szokásos módon folytatták vagy akár növelték tevékenységüket Oroszországban.
A Moral Rating Agency (Erkölcsi Értékelő Ügynökség) azt állapította meg, hogy a világ 200 legnagyobb vállalata közül 122 még mindig működik Oroszországban. Ezeknek csupán a 28 százaléka ítélte el egyértelműen a háborút, 35 százalékuk hallgatott, 28 százalékuk pedig elítélendően nyilatkozott.
Nagy a zűrzavar azzal kapcsolatban, hogy pontosan mi számít kivonulásnak. Egy másik, a Kijevi Közgazdasági Iskola (KSE) által készített tanulmány még sötétebb képet fest. Az általuk nyomon követett 2407 vállalat közül 782 a szokásos módon folytatja tevékenységét, 172 csak szünetelteti a beruházásait, 298 csökkentette, 716 felfüggesztette a tevékenységét, 393 pedig azt állítja, hogy kivonul Oroszországból, de csak 46 fejezte be ténylegesen a kivonulást.
Még az amerikai székhelyű oroszországi cégeknek is csak kevesebb mint mint a 18 százaléka hagyta el az országot, de az uniós vállalatoknak is csak a 8,3 , a japánoknak pedig csupán a 15 százaléka távozott.

Azok közül, akik kiléptek a piacról, sokan egyszerűen eladták a vállalatot a helyi menedzsmentnek, és az ügyletek általában visszavásárlási opciót is tartalmaznak, könnyű lehetőséget kínálva a visszatérésre, amennyiben a geopolitikai klíma megengedi azt.

Többen számolnak be arról, hogy a háború kitörését követő kezdeti sokk után, amikor a külföldi üzletek lehúzták a rolót és leállították a szállítást, sok üzlet újra megnyitotta a kapuit. A polcok ismét tele vannak a nemzetközi márkákkal, amelyeket most harmadik országokon, például Törökországon keresztül importálnak a kereskedők, kihasználva a párhuzamos importról szóló törvényt, amelyet a háború első heteiben hozott a duma.

A helyzet a nagy stratégiai ágazatokban, mint a banki és a bányászati szektorban még bonyolultabb, miután Vlagyimir Putyin orosz elnök a háború kitörése után gyorsan meghozta azt a rendeletet, amely megtiltja az Oroszországból való kilépést az Orosz Központi Bank (CBR) külön engedélye nélkül.

Az oroszok nem tiltják, de nem is könnyítik meg a kivonulást. Minden külföldi eszközértékesítés után adót vetnek ki (minimum 50 százalékos kulccsal), és a kormány legalább két további „kilépési adó” kivetését is fontolgatja az Oroszországot elhagyó vállalatok és új helyi kedvezményezettjeik számára. Egy elnöki rendeletet is aláírtak, amely valószínűleg megnyitja az utat a külföldi eszközök esetleges államosítása előtt.

Az Oroszországból kilépő cégeknek a 2021–2022-es többletnyereség után rendkívüli adót is kell fizetni. Ennek az alapja az adott időszak profitja és a 2018–2019-es nyereség közötti különbség, 5 százalékos kulccsal, amennyiben 2023. november 30. előtt fizetik be, és 10 százalék, ha azt követően.

TotalEnergies

A francia szénhidrogénipari nagyvállalat továbbra is a vezető orosz LNG-termelő Novatek partnere és befektetője annak LNG-projektjeiben. A TotalEnergies vezérigazgatója azzal indokolta a cég Oroszországban maradását, hogy „a világ nagyobbik része másként gondolkodik, az ukrajnai konfliktusról, mint a Nyugat”. A nyomást természetesen a francia óriásvállalat is érzékelte, ezért kompromisszumos módon azt nyilatkozta, hogy nem fog új beruházásokat eszközölni és „fokozatosan leállítja” ottani tevékenységét.

Mindenesetre a társaság a tavalyi év első kilenc hónapjában mintegy 748 millió dollár osztalékot szedett be oroszországi projektjeiből,

Amúgy a TotalEnergiesnek decemberben 3,7 milliárd dolláros értékvesztést kellett elkönyvelnie a Novatekben lévő 19,4 százalékos részesedése után. Úgy nyilatkoztak, hogy kiveszik a könyvelésükből a Novatekben lévő részesedésüket, és mellette 1,7 milliárd hordó olajat is törölnek a bizonyított készleteikből. De azt is megjegyezték, hogy ez még mindig elegendő tartalékot hagy a vállalatnak ahhoz, hogy a jelenlegi kitermelést további 11 évig fenntartsák.

Azt is hozzátették, hogy nem tudják eladni a Novatekben lévő részesedésüket, mivel a cégnek tilos bármilyen eszközt értékesíteni olyan cégnek, amely szankciók alatt áll.

A vállalatnak külön részesedése van a működő Jamal LNG-terminálban és az orosz sarkvidéki Arctic LNG–2 befejezetlen projektben, valamint részvényesi pozíciót birtokol a mindkét mezőt üzemeltető Novatekben. Megszabadult azonban néhány kisebb oroszországi érdekeltségétől, többek között a Harjaga olajmezőben lévő 20 és az ország északi részén működő Terneftegaz vegyesvállalatban lévő 49 százalékos részesedésétől.

Raiffeisen International Bank (RBI)

Az osztrák hitelintézet úttörő volt az orosz bankszektorban, az 1990-es években a nyugati kereskedelem finanszírozásával szerzett vagyont, mielőtt jelentős lakossági banki üzletágat hozott létre, amely a Raiffeisent a nagy nemzetközi hitelintézetek közé emelte.

A bank a több mint egy évvel ezelőtt kezdődött háború óta a legtöbb oroszországi hitelintézettel ellentétben meg tudta tartani a SWIFT-hez való hozzáférését, és az elmúlt évben 2,7-szeresére nőtt a profitja.

A Raiffeisenre nehezedő nyomás ellenére igencsak vonakodott a piacról kilépni. Legutóbb állítólag az RBI leállította az új számlák nyitását Oroszországban, de a meglévőket továbbra is kiszolgálja.

Majd májusban a bank közölte, hogy „tovább halad az oroszországi eszközeinek eladásával”, és átadja azokat a részvényeseinek, de azóta nem sok minden történt. Az RBI egyébként komoly szabályozói nyomás alá került, hogy álljon elő egy kivonulási tervvel Oroszországból, ahol a tavalyi nettó nyereségének 60 százalékát szerezte.

Februárban a hitelintézetet az amerikai pénzügyminisztérium külföldi eszközök ellenőrzésével foglalkozó hivatala (Office of Foreign Assets Control, OFAC) az Oroszországgal kapcsolatos üzleti tevékenysége miatt vizsgálta, de szankciókat nem vetett ki, mivel a kivonulást megnehezíti Vlagyimir Putyin rendelete, amely megakadályozza, hogy a „barátságtalan” országok bankjai az orosz központi bank (CBR) külön engedélye nélkül kivonuljanak. E rendelet miatt több tucat külföldi bank rekedt Oroszországban, köztük az olasz UniCredit vagy az amerikai Citi.

Az egyetlen, amelynek sikerült gyorsan kivonulnia Oroszországból Ukrajna teljes körű katonai invázióját követően, a francia Société Générale volt, amely eladta a teljes tulajdonában lévő Rosbankot Vlagyimir Potanin oligarchának.

A probléma része, hogy az RBI jelentős, 400 millió euró értékű készpénzállományt halmozott fel Oroszországban, amelyet nem szívesen hagyna hátra. 

A Raiffeisen a nyilatkozatai szerint megpróbálja leválasztani oroszországi üzletágát egy külön jogi személybe, egyúttal a pénz megmentése érdekében ellentmondásos hitelcserét is javasolt a szankciók miatt Európában rekedt orosz Sberbank kölcsöneire.

BP

A brit olajipari nagyvállalat a háború kitörése után nem sokkal kijelentette, hogy kivonul Oroszországból, de 19,75 százalékos részesedéssel továbbra is tulajdonosa a legnagyobb ottani olajipari vállalatnak, a Rosznyeftynek, és nem jelentette be a részesedés eladását. Azt még 2012-ben szerezte, amikor a Rosznyefty 55 milliárd dollár értékben átvette a TNK–BP vegyesvállalatot.

A BP 18,7 milliárd font veszteséget szenvedett el azzal, hogy a részesedését leírta a könyveiből, annak ellenére, hogy a vállalat technikailag még mindig a részvények tulajdonosa. 

Az elmúlt két évtizedben Oroszország járult hozzá leginkább a cég nyersolajtermeléséhez. Az elmúlt években – 2022-ig – Oroszország a BP globális termelésének kevesebb mint a felét, a globális összesített olaj- és gáztermelésének pedig az egyharmadát adta.

Az elmúlt 20 esztendőben a TNK–BP, valamint a Rosznyefty bevételei átlagosan kevesebb mint 20 százalékát adták a BP bejelentett eredményének. A pénzforgalom, vagyis az osztalékokból származó pénzforgalom aránya lényegesen alacsonyabb – pontosította a BP szóvivője.

A Rosznyefty vezérigazgatója, Igor Szecsin tavaly szeptemberben egy konferencián „szellemrészvényesnek” nevezte a BP-t, és felszólította a vállalatot, hogy térjen vissza „szülőföldje kebelére”. A brit cég megszakította a kapcsolatot és az együttműködést a Rosznyefttyel, de Szecsin egy decemberi konferencián azt mondta, hogy

a BP továbbra is a partnerük marad, és az orosz olajvállalat 580 millió font (713 millió dollár) osztalékfizetést helyezett el az orosz bankszámláján. Ez az összeg megfelel a 2022-ben az Egyesült Királyság kormánya által Ukrajnának nyújtott közvetlen pénzügyi támogatás egyharmadának.

A BP szóvivője szerint egyértelmű, hogy vállalata nem fér hozzá ehhez a bankszámlához vagy az azon lévő pénzhez. A cég nem kapta meg, és nem is számít arra, hogy a jövőben osztalékot kap. „Az Oroszországból való kivonulásról szóló döntésünk óta többször is jeleztük és kijelentettük, hogy nem ismertünk el és nem kaptunk osztalékot vagy egyéb bevételt a Rosznyeftytől, és nem is számítunk rá, hogy a jövőben kapunk” – mondta.

Mindenesetre a BP részesedésének az eladása nehézségekbe ütközik, mivel a Kreml stratégiai szempontból fontos eszköznek tekinti, és külön engedélyt kellene adnia ahhoz, hogy bármilyen üzlet létrejöjjön.

A Rosznyefttyel való partnerség 2013 óta 4,6 milliárd dollár osztalékot hozott a vállalatnak a tavalyi év végéig.

További 100 legjobb cég

Az Oroszországban maradt élelmiszeripari vállalatok közül kiemelkedik a Mondelez és a PepsiCo, amelyek háromszoros nyereségnövekedéssel szerepelnek a top 15-ben.

A Mondelez humanitárius okokra hivatkozott a maradás mellett és a márkáit is fenntartotta. A PepsiCo, amely még a szovjet időkben érkezett Oroszországba, megszüntette az olyan nemzetközi brandek gyártását, mint a Pepsi, a 7UP, és olyan helyi márkákra állt át, mint a Dobry, a Rich és a My Family. A nettó nyereség növekedésének egy része a reklámköltségek csökkentésének tulajdonítható.

Oroszországban működő nemzetközi brandek változásai

(Forrás: bne IntelliNews)