A Makronóm már korábban beszámolt arról, hogy Japán amellett, hogy gazdasági és demográfiai problémákkal szembesül, az újonnan jelentkező fenyegetésekre reagálva korábban nem látott mértékben emelte a védelmi kiadásait.

Többek között ezekről is szó esett a szabadkai Hét Nap hetilap interjújában.

Arról, hogy a szigetországnak hol a helye a világhatalmi versengésben, érdemes Abe Sinzó intézkedéseitől indítani, hiszen ahogy olvasható, 

Abe Sinzó jött rá arra, hogy változtatásokra van szükség a gazdaság- és a biztonságpolitikában. […] A megoldáshoz szükség volt Sinzó gazdaságpolitikai intézkedéseire, amelyek érintették a monetáris és a fiskális politikát, valamint strukturális reformokat is tartalmaztak. A biztonságpolitikában is ekkor indult el egy változás, amelyet példáz a nyitott indo-csendes-óceáni térség koncepciója vagy a Négyoldalú Biztonsági Párbeszéd ötlete. 

Az egykori kormányfő felismerésének mind a mai napig érezhetők a hatásai és a jelenlegi kormányfő, Kisida Fumio is erre alapozza a politikáját, ami abból is jól látható, hogy: „az orosz–ukrán háború kitörése után jelentette be, hogy öt éven belül szeretné megduplázni a védelmi kiadásokat, modernizálni a hadsereget”. A geopolitikai szereplővé válás útján mérföldkő volt a japán kormányfő Ukrajnába tett látogatása, mivel az 

nagyjából egybeesett Hszi Csin-ping Putyinnál tett vizitjével. Kisida ezzel egyértelművé tette, hogy – 1945 óta először – Japán visszatért a geopolitikába.

Érdemes megjegyezni, hogy ennek a menetelésnek voltak komoly gazdasági előfeltételei is, amelyeket a koronavírus-világjárvány, majd a háború továbbgyűrűző hatásaival nem volt egyszerű megteremteni. Viszont ahogy olvasható: 

a Világbank adatai szerint a japán gazdaság viszonylag reziliens volt. 2020-ban a GDP 4,5 százalékkal csökkent, 2021-ben viszont már 1,7 százalékos növekedésről beszélhettünk, ami a vakcináknak, majd a nyájimmunitás elérésének köszönhető.

Ami némiképp meglepő lehet, hogy a hagyományosan deflációval küzdő szigetországot is érintette a világméretű inflációs sokk.

Ahogy elemzőnk is fogalmaz:

néhány éve Japán még deflációval küzdött, és prioritásként szerepelt az éves 2 százalékos inflációs ráta fenntartása, januárban viszont a pénzromlás 4,3 százalékkal tetőzött. Ezért jelentettek be az ősszel egy segélycsomagot, amellyel a gyorsuló inflációt akarták kezelni. Ennek keretében 50 ezer jent osztottak ki az alacsonyabb jövedelmű háztartásoknak.

Japán kapcsán a második világháború vége óta érzékeny és fontos téma a védelem, valamint a felfegyverzés kérdése. 1945 után főszabály szerint – Németországhoz hasonlóan – a győztes nyugati hatalmak mesterségesen tartották 1 százalék környékén a szigetország GDP-arányos védelmi kiadásait. Ebben hozott változást az orosz–ukrán háború kitörése, valamint a kínai fenyegetettség, és Japán lépésre szánta el magát:

[…] öt éven belül megduplázzák a védelmi kiadásokat és modernizálják a hadsereget. […] A védelmi kiadások megduplázása azzal járna, hogy 1945 óta nem látott szintre emelnék a védelmi költségvetést, így Japáné lenne az USA és Kína után a világ harmadik legnagyobb védelmi költségvetése.

A szigetország jövőbeli helyzetére viszont mindenképpen rányomja a bélyegét az, hogy a népesség rohamosan öregszik, sőt: a gyermeklétszám az egymást követő 42. évben csökken. A kormány legfrissebb számai ebben a tekintetben a különböző szociális programok ellenére sem mutatnak javulást, amit elemzőnk is említ:

a 14 éves vagy annál fiatalabbak száma a külföldiekkel együtt 14,35 millió volt április 1-jén, ez 300 ezerrel kevesebb, mint egy évvel ezelőtt. A gyermekek aránya a teljes népességhez viszonyítva 11,5 százalék, ez a legalacsonyabb érték 1950 óta.

A szigetország annyiból van előnyös helyzetben, hogy a politikai berendezkedés, illetve a pártrendszer rendkívül stabil, a törvényhozásban a többség egyértelmű, és ez hozzásegíti a kormányt ahhoz, hogy zökkenőmentesen végig tudja vinni a javaslatait. 

Az 1955-ös alapítása óta, négy évet leszámítva, a Liberális Demokrata Párt (LDP) van kormányzati pozícióban. Japánban az ellenzéki pártok széttöredezettek, és lényegében nem számítanak valódi kormányképes alternatívának.

Végül elemzőnk zárásként beszámolt a szigetország és Kína közti viszony alakulásáról, ami a 2013-as nemzetbiztonsági stratégiához képest gyökeres változáson ment keresztül. Japán 2013-ban még stratégiai partnerként tekintett Kínára, de az egyre agresszívabb fellépéseknek köszönhetően mára első számú biztonsági fenyegetésként tartják számon.

A japán aggodalmak akkor értek a csúcsra, amikor 2022 augusztusának elején Nancy Pelosi látogatást tett Tajvanra. Erre válaszul Kína hadgyakorlatokba kezdett, két rakéta pedig Japán gazdasági övezetében landolt.

Borítókép: 123rf