Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet elemzőjének írása

A lausanne-i békeszerződést 1923. július 24-én írta alá az első világháborúban a vesztes központi hatalmak oldalán részt vevő Törökország és a győztes antanthatalmak. A Svájcban található Lausanne-ban aláírt békeszerződés lényegében az 1920-as sèvres-i békeszerződés egyfajta revíziója volt, ugyanis az abban foglaltakat a törökök nem voltak hajlandók elfogadni – ebből bontakozott ki a török függetlenségi háború, amit a Lausanne-i Szerződés zárt le végérvényesen.

Vilniusi NATO-csúcs és az égei-tengeri szigetek felfegyverzése

Törökország elnöke, Recep Tayyip Erdoğan  még év elején tett egy kijelentést Görögországnak címezve, amelyben elmondta, hogy Görögország megsérti a Lausanne-i Szerződést, azzal, hogy az égei-tengeri szigeteket demilitarizált státusszal látja el.

Az elnök szerint: „Megfigyeljük, hogy a görög hatóságok nem tartják be a lausanne-i és más szerződéseket. Mit mondanak ezek a szerződések? Ezeket a szigeteket nem lehet felfegyverezni”. Ez azután hangzott el, hogy Kyriakos Mitsotakisz görög miniszterelnök azt nyilatkozta, hogy Athén nem akar háborút Törökországgal, szerinte minden probléma megoldható párbeszéddel. Erdoğan szerint viszont: „Mitsotakisz szavai nem elegendőek ahhoz, hogy meghatározzák a régió sorsát – majd hozzátette – A szigetek felfegyverzésével Görögország megsérti a Lausanne-i Szerződést, valamint más szerződéseket”.

Törökország és Görögország régóta küzd nézeteltérésekkel az égei-tengeri és földközi-tengeri szigetek helyzetéből adódó problémák miatt. A NATO Vilniusban tartott csúcstalálkozóján a két félnek volt alkalma konzultálni a vitás kérdésekről, ami javította a fennálló helyzetet.

Kyriakos Mitsotakis görög miniszterelnök és Recep Tayyip Erdoğan török ​​elnök a hónap elején a NATO litvániai csúcstalálkozójánmegállapodott abban, hogy erősítik kétoldalú kapcsolataikat országaik között.

Tekintettel a Görögország és Törökország között a közelmúltban kialakult feszültségre, ez nem kis dolog.

Az elmúlt néhány évtized alatt ezek az egykori ősellenségek többnyire békés szomszédokká váltak, de az egy évszázaddal ezelőtt aláírt Lausanne-i Szerződés még mindig mély sebeket tud feltépni.

A sèvres-i békeszerződés pontjai

Visszatérve a történelmi gyökerekhez: a vesztes, akkor még Oszmán Birodalmat Sèvres-ben az antanthatalmak és a török tárgyalódelegáció által aláírt béke megfosztotta területének háromnegyedétől – ami ha megvalósul, a Trianoni békediktátumnál is súlyosabb csapás lett volna. A szerződés értelmében Görögországhoz került volna Szmirna ésKelet-Thrákia környéke, valamint egy független örmény államot hoztak volna létre Kelet-Anatóliában – Dél-Anatóliát az olaszok kapták meg –, ami pedig a kurdokat illeti, ígéretet kaptak az antanthatalmaktól, hogy megkapják a Moszultól északra fekvő területeket – autonóm területekként – melyek egy éven belül önállósodhatnak és kiválhatnak Irakból. A győztes hatalmak mandátumterületeket is megállapítottak: a békeszerződés francia mandátumterületként határozta volna meg Libanont és Szíriát, a britek számára Palesztínát és Transzjordániát, végül pedig nemzetközi ellenőrzést kapott volna a Boszporusz. A teljes képhez azt még érdemes hozzátenni, hogy 1914 előtt már évtizedek óta brit irányítás alatt állt Egyiptom, Szudán és Ciprus, így ezekről az oszmánok viszonylag könnyen lemondtak, csakúgy, mint a mai szaúdi és jemeni területeken lévő jelenlétről.

A függetlenségi háború (1920-1923) és Mustafa Kemal

Igaz, hogy a török tárgyalódelegáció az akkori szultán VI. Mehmed megbízásából aláírta a békeszerződés tervezetét, de 1920 áprilisában a szultáni kormánytól függetlenül megalakult a Nemzetgyűlés, amely elutasította a békét. Ennek élére Mustafa Kemal állt, és a három éves függetlenségi háborúval tudták csak kivívni a sèvres-i békeszerződés felülvizsgálatát. Ennek következményeként megszűnt a szultanátus, mint államforma, vele együtt pedig az Oszmán Birodalom, és 1923 őszén létrehozták a Török Köztársaságot. A Lausanne-ban aláírt békeszerződés csak ezután következhetett.

Felülvizsgálat, Lausanne

A függetlenségi háborút követően a svájci Lausanne-ba utazó tárgyalódelegációt İsmet İnönü vezette – aki egyébként később miniszterelnöki székbe is került. A két szerződést összehasonlítva a különbségek óriásiak. Az immár Török Köztársaság elérte, hogy megartsa Anatólia egészét, beleértve a kurd és örmény területeket is. Görögországgal Anatólia kapcsán egy megállapodás is született lakosságcseréről, aminek következtében hónapokon belül szinte minden görög távozott a területről. Anatólia kérdése mind a mai napig érzékeny pont a kurdok és az örmények esetében, mivel az antanthatalmak függetlenséget ígértek nekik. A Boszporusz sem került nemzetközi ellenőrzés alá, a győztes hatalmaknak ki kellett vonniuk minden erejüket.

A kurdok nem felejtenek – mozgolódások a svájci városban

A fentiek alapján tehát az első világháború vége és a szerződés aláírása közötti években a tárgyalások között szerepelt egy kurd állam létrehozásának terve. A Lausanne-ban aláírt végleges békeszerződésben erre nem került sor, ami a kurdok szemében mind a mai napig óriási seb. A szerződés aláírásának századik évfordulója előtt is voltak mozgolódások a béketárgyalások helyszínétül szolgáló Lausanne-ban. Szombaton a kurdok és támogatóik nagy tömege érkezett városba, hogy elmondja érzéseit. Az egyik táblán ez állt: „A Lausanne-i Szerződés támogatja a kurd népirtást”. A Kurdisztáni Munkáspárt – amely egyes országokban betiltott szervezet – támogatói is jelen voltak, jelezve alapítójuk, Abdullah Öcalan támogatását, akit Törökországban bebörtönöztek. A svájci tüntetések korábban erős reakciókat váltottak ki Ankarából, különösen akkor, mikor júniusban Recep Tayyip Erdoğan török ​​elnököt célozták meg.

A Lausanne-i Szerződés jelentőségét egyes körök még mindig vitatják, és gyakran több összeesküvés-elmélet középpontjában áll Törökországban. Ezek közül a két legfontosabb az, hogy a szerződés titkos záradékokat tartalmaz, amelyeket soha nem hoztak nyilvánosságra, és hogy a szerződés aláírása után 100 évvel ér véget a titkosítás. Bár ezt a két állítást rendre cáfolják, időnként politikai vitákban is felmerülnek. Bár Görögország és Törökország a Lausanne-i Szerződés aláírása óta nem állt háborúban, a két ország között feszültségből és viszályból sem volt hiány. Kyriakos Mitsotakis görög miniszterelnök azt mondta, hogy szeretné, ha a hágai Nemzetközi Bíróság megoldaná a két nemzet közötti nézeteltéréseket. Ez ésszerű megközelítésnek tűnik, különösen azért, mert jelenleg nincs életképes alternatíva.

Egy 2023. januári, széles körben vitatott stratégiai dokumentumban az athéni székhelyű politológusok, Athanasios Platias és Konsztantyinosz Koliopulosz azt írták, hogy bár „Görögország és Törökország nem áll háborúban, nincs átfogó béke. (…), ám még egy ilyen feszültséggel terhelt környezetben sincs hiány az együttműködéshez vezető közös érdekekből.”

Borítókép: 123rf