Újra egymásnak feszült az Európai Bizottság és az Ukrajnával szomszédos öt tagállam az ukrán gabonakereskedelmet tiltó rendelkezések miatt.
A brüsszeli nyári szünet előtti utolsó tanácskozáson vettek részt az EU-s tagállamok agrárminiszterei. A kiemelt téma természetesen az ukrán gabona importja volt, illetve Lengyelország, Magyarország, Bulgária, Szlovákia és Románia közös nyilatkozta, amelyben arra próbálják rávenni az Európai Bizottságot, hogy a szeptember 15-ig tartott szárazföldi importtilalmat legalább az év végéig hosszabbítsa meg.
A találkozón csak maszatolás történt: Az Európai Bizottság a párbeszédet szorgalmazza az öt tagállam és Ukrajna között, a választások előtt álló Lengyelország azonban közölte: tulajdonképpen csak formalitásból kéri az EU-tól a tilalom hosszabbítását, mivel azt így is, úgy is megteszi. Nagy István agrárminiszter hasonlóképpen nyilatkozott. Mint mondta:
ragaszkodni kell az intézkedés fenntartásához, ugyanis nem engedhető meg, hogy a magyar tározókat ismét teletöltsék a bennragadt ukrán készletekkel.
Menet közben az is kiderült, miért próbál mindenki megszabadulni az ukrán gabonától rögtön az első országban.
Az előző részek tartalmából
Oroszország július 17-én felmondta (nem hosszabbította meg) az ukrán gabonaexportra vonatkozó, az ENSZ és Törökország bábáskodása mellett létrejött megállapodást. Ukrajna a Törökország által a Fekete-tengeren fenntartott humanitárius folyosón juttatta el a háború alatt gabonáját a globális piacokra – más kérdés, hogy a célországok messze nem egyeztek meg a megadottakkal. Az orosz hadihajók újra blokád alá veszik az ukrán kikötőket, és mindenre lőni fognak, ami megpróbálja elhagyni azokat. Szerencsésebb esetben a tengeren fogják el „átvizsgálás” céljából, ez azonban a végtelenségig nyúlhat, így a hajók a kikötőktől távol vesztegelhetnek, nem mozdulva semerre.
A biztosítók természetesen nem hajlandóak innentől a szállítási vállalatokkal szóba állni, így a fekete-tengeri ukrán gabonakereskedelem gyakorlatilag néhány nap alatt halott lett.
Az orosz ultimátummal a helyzet visszakanyarodott oda, ahol a háború kitörése után tartott. Az ukrán kikötőkben bent ragadó gabonát Kijev megpróbálja szárazföldi úton továbbítani az EU területére, ahonnan aztán a szállítmányok elméletileg a kontinensen kívüli célországok felé vennék az irányt. Azért csak elméletileg, mert a gyakorlatban ez soha nem valósult meg. Azzal, hogy a háború kitörése után az EU vámmentességet adott Ukrajnának az EU felé, óriási baklövést követett el.
Az ukrán exportőrök – kihasználva a kiskaput – olcsó, de ellenőrizetlen és az idő előrehaladtával egyre gyatrább minőségű gabonával árasztották el az EU-s piacot, aminek a levét elsősorban a szomszédos országok, köztük Magyarország itta meg.
Az Európában ragadt gabona soha nem jutott el a valóban rászoruló országokba, arra viszont jó volt, hogy teljesen ellehetetlenítse az EU-s tagállamok jó minőségű, minden követelménynek megfelelő terményeinek eladását.
A brüsszeli impotenciát megelégelve az Ukrajnával szomszédos országok végül saját hatáskörben tilalmat rendeltek el az ukrán gabonára. Ebbe Brüsszel végül nagy nehezen beleegyezett, jelenleg szeptember 15-ei határidővel, ám Nagy István agrárminiszter máris jelezte, hogy a tilalmat minimum az év végéig meg kell hosszabbítani.
Kijev mérges, újra mérges
Bár a megállapodás szerint a tranzitországok területén a szállítmányok áthaladhatnak, és egyedül a helyi kereskedelem tiltott, Kijev máris jelezte, hogy ez számára nem elég. Mind az ukrán kormány, mind személyesen Zelenszkij jelezte: elfogadhatatlannak és „nem európainak” tartja a szeptember 15-i határidő meghosszabbítását, vagyis terveik szerint Brüsszelnek újra köteleznie kellene az érintett országokat a saját piacukat súlyosan károsító ukrán gabonadömping fogadására.
A június 26-án tartott agrárminiszteri egyeztetésen a tagállamokat nem hatotta meg az ukrán sértődöttség.
Varsó világosan közölte: a tagországok megkérik ugyan az Európai Bizottságot, hogy tolja ki a tilalmi határidőt, de a válasz gyakorlatilag nem érdekli, mivel egyoldalú döntéssel a maga részéről mindenképpen megteszi azt.
A lengyel kormány idegessége más szempontból is teljesen érthető. Varsó már eddig is óriási összegekkel támogatta a lengyel gazdákat, hogy valahogyan enyhítse az ukrán gabonadömping okozta károkat, ám azok továbbra is elégedetlenek. Márpedig óriási szüksége lesz gazdákra a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) pártjának az őszi parlamenti választásokon. Szavazóbázisának döntő többsége ugyanis vidéki, ráadásul a mezőgazdaságban dolgozik. Ha tehát a kormány enged Brüsszelnek és Ukrajnának, az a jelenlegi, elég feszült belpolitikai helyzetben akár a bukásához is vezethet.
Magyarország a magyarok érdekeit nézi
Nagy István agrárminiszter hasonlóképpen fogalmazott, mint lengyel kollégája, és közölte: Magyarország bármilyen eszközzel és mindenáron megvédi a magyar gazdák érdekeit, akkor is, hogyha az Európai Unió esetleg szeptember 15-e után nem hosszabbítaná meg az ukrán gabona behozatalára vonatkozó uniós tilalmat. Mint mondta,
az uniós gabonaimport-tilalom megszüntetése semmilyen szakmai érvvel nem indokolható.
„Ragaszkodni kell az intézkedés fenntartásához, ugyanis nem engedhető meg, hogy a magyar tározókat a bennragadt ukrán készletekkel ismét teletöltsék. Annak hatályát muszáj az aratás utánra kitolni, hogy a saját termésünknek helye legyen” – mondta, rámutatva, hogy a fekete-tengeri kereskedelem leállásával nagy a veszélye annak, hogy 40 millió tonna ukrán gabona az Európai Unió belső piacára kerül, márpedig akkor az egész hagyományos európai mezőgazdaság összeomlik.
„Segíteni kell, az ugyanis humanitárius kérdés, de a szolidaritás negatív következményeit Magyarország nem viselheti egyedül. A kormány ezért ragaszkodik ahhoz, hogy a határon leplombálják az Ukrajnából érkező gabonaszállítmányokat, és ellenőrizzék, hogy azok el is hagyják Magyarország területét” – mondta a tárcavezető, és kiemelte: Magyarország azt a javaslatot tette, hogy az EU részesítse tranzitdíj-támogatásban az ukrán gabonaszállítmányokat azért, hogy az ukrán gabona Európából el tudjon jutni a hagyományos piacokra.
Meddig éri meg elmenni?
Utóbbi javaslat rendkívül fontos, ugyanis szorosan összefügg azzal, miért próbálnak az exportőrök és a re-exportőrök a lehető leghamarabb megszabadulni az ukrán gabonától ahelyett, hogy eljuttatnák azt az eredetileg tervezett kikötőkbe. Az ukrán gabona ugyanis csak addig olcsó, ameddig tengeri útvonalon szállítják.
Amennyiben az óriási mennyiséget szárazföldi útvonalon próbálják meg az EU-s kikötőkbe juttatni, a hatalmas költségek miatt csak rövid távolságokra éri meg szállítani. Ez a rövid távolság pedig éppen az érintett öt ország területét jelentette.
Minden egyes kilométerrel egyre drágább a szállítás, ezzel az olcsó ukrán gabona elkezd drágulni, és veszít a versenyképességéből. Kijevnek ez a legnagyobb problémája, a vele szomszédos EU-s tagállamoknak azonban a szállítási költségeken túl még a vasúti és a tárolókapacitás bővítésének brutális költségeivel is szembe kell nézniük. Nagy István felvetése a tranzitköltségek EU-s forrású fedezéséről teljesen jogos, lengyel kollégája szintén ezt szorgalmazza, igaz, kissé nyersebben. „Ha az Európai Bizottságnak ennyi mindenre van pénze, akkor biztosan meg tudja oldani a szállítás támogatását is” – mondta Robert Telus.
Kacsatánc
A brüsszeli béna kacsaként is emlegetett Janusz Wojciechowski uniós mezőgazdasági biztos ugyanakkor közölte, hogy az Európai Unió kész arra, hogy Ukrajna mezőgazdasági termékeinek szinte teljes egészét exportálja a szolidaritási folyosókon keresztül. Ez elsősorban „havi négymillió tonna olajos magvak és gabonafélék elszállítását jelenti”.
Az európai politikától már búcsúzó lengyel biztos hozzátette: az EU több tagállami kezdeményezést is megvizsgál, hogy közös tervet dolgozzon ki az ukrajnai mezőgazdasági termékek exportja szállítási többletköltségeinek fedezésére, egyelőre azonban nincs becslés a finanszírozási költségekre.
Wojciechowski végül előrántotta a „globális élelmiszerválság” ütőkártyát is, amikor úgy fogalmazott: az EU november óta Ukrajna exportjának 60 százalékát a szárazföldi szolidaritási folyosókon, 40 százalékát pedig a Fekete-tengeren keresztül szállította, amikor az ENSZ által támogatott gabonamegállapodás még érvényben volt.
Az, hogy Oroszország kilépett a megállapodásból – mondta –, várhatóan különösen súlyos következményekkel jár az afrikai országok számára.
Hogy az afrikai országok a tavalyi hasonló érvelés ellenére miért nem jutottak hozzá az ukrán gabonához, hogy a hamisan csengő indoklás mögött hová tűnt a tavalyi ukrán gabonaexport, hogy miként írta felül az uniós tagállamokra rogyasztott gabonamennyiség a globális gabonakereskedelem teljes rendszerét, és hogy miért teljesen hazug az afrikai országokra mutogatni szolidaritási indokként, arról itt írtunk bővebben:
Fotó: Orosz rakétatalálatot kapott gabonatároló ég az odesszai területen 2023. július 21-én.
MTI/EPA/Déli hadműveleti parancsnokság
