Oroszország fekete-tengeri blokádjával újra az EU-n keresztül húzódó szárazföldi útvonalak válnak a legfontosabbá Kijev gabonaexportjában. Az Ukrajnával szomszédos tagállamok egy éve nyögik a koncepciótlan kereskedelmet, amelynek már régen semmi köze az oly sokat emlegetett globális élelmiszerválsághoz. Az ukrán profithoz annál inkább.

Moszkva kiszállt a fekete-tengeri gabonakereskedelmi megállapodásból, ezzel újabb óriási probléma elé állította Kijevet és a globális élelmiszerellátási láncokat. Ukrajna Törökország közvetítői segítségével tudta eddig a tengeri kikötőkből kijuttatni gabonáját, ennek azonban most vége: az orosz fél elég világosan értésére adta mindenkinek, hogy az esetlegesen felbukkanó szállítóhajókat ugyanúgy célpontnak fogja tekinteni, mint bármilyen ukrán katonai létesítményt. Hogy szavainak nyomatékot adjon, napokon keresztül lőtte gabonakereskedelmi fellegvárnak számító Odessza kikötőjét, azonnal megsemmisítve 60 ezer tonna búzát.

Zelenszkij első felindulásában úgy döntött, fittyet hány a Kreml fenyegetésére, és ráveszi a kereskedelmi flottával rendelkező országokat (az EU-ban elsősorban Görögországot és Ciprust), hogy török katonai kísérettel folytassák a szállításokat. Egy ilyen őrült ötletbe azonban sem Ankara, sem az érintett hajótulajdonosok nem mennek bele: a biztosítótársaságok sietve állítják le az ukrajnai szállítással kapcsolatos programjaikat, a kereskedelmi hajókkal rendelkező vállalatok pedig azonnal nemet mondtak a további együttműködésre.

Biztosítás hiányában és az orosz fenyegetések árnyékában senki sem hajlandó kockára tenni a hajója épségét, a legénysége életét – és persze a profitot.

Marad tehát a folyami és a szárazföldi útvonal. Utóbbi elméletileg azért jött létre az Ukrajnával szomszédos tagállamok (köztük Magyarország) által kialakított szolidaritási folyosók segítségével, hogy azon keresztül jusson el az ukrán gabona az EU-s kikötőkbe, ahonnan aztán elindulhat az afrikai és ázsiai célországok felé.

Csakhogy ebből gyakorlatilag semmi nem lett, a gabona az EU területén maradt, hizlalva az ukrán exportőrök bankszámláját, de óriási gondot okozva az öt érintett tagállam saját agrárpiacának és gazdálkodóinak.

Egy újabb félresikerült brüsszeli megoldás

A helyzet kialakulása egy rendkívül átgondolatlan döntés következménye volt. Brüsszel a háború kitörése után vámmentességet biztosított az ukrán termékekre és terményekre, vagyis a gabona ellenőrizetlenül ömlött be az Európai Unió területére, mégpedig óriási mennyiségben. A termények semmiféle EU-s szabályozás alá nem estek, így az egyre nagyobb mennyiség az idő előrehaladtával egyre silányabb minőséggel párosult:

egy szlovák sokmintás ellenőrzés megállapította, hogy némelyik szállítmány még állati takarmánynak sem alkalmas, nemhogy emberi fogyasztásra.

Az ukrán exportőröknek az EU-s tagállamok által biztosított szolidaritási folyosóval csupán az uniós határ átlépéséig volt kedvük élni. Kihasználva a vámmentességet, a segítő jobbot nyújtó országok területén igyekeztek megszabadulni a lehető leggyorsabban árujuktól, az olcsó gabona dömpingje aztán el is kezdte szétverni a tagállamok saját és az EU belső piacát. A legsúlyosabb helyzet Lengyelországban és Magyarországon alakult ki – előbbiben még az agrárminiszter is lemondott tiltakozásul.

Miután sok hónapnyi könyörgés után Brüsszel még mindig nem volt hajlandó foglalkozni a panaszokkal, a tagállamok saját hatáskörben nyúltak a legdrasztikusabb eszközhöz: betiltották területükön az ukrán gabona kereskedelmét. Az Európai Bizottság bürokratái erre végre magukhoz tértek, ám a vámmentesség eltörlése helyett csak egy izzadt kompromisszumos megoldást ajánlottak:

a tagállamok (100 millió eurós támogatást kapva) a tranzitszállítás engedélyezése mellett szeptember 15-ig megtilthatják saját országukban a konkrét kereskedelmet.

Nagy István agrárminiszter az elmúlt időszakban már többször jelezte, hogy a határidőt minimum az év végéig ki kell tolni, különben az érintett államok ismét agrárkrízissel néznek szembe.

Oroszország fekete-tengeri blokádja hamarabb szembesít mindenkit a problémával, mint azt gondolta volna.

Mi jön most?

A fekete-tengeri kereskedelem leállására reagálva az öt ország (Románia, Lengyelország, Magyarország, Bulgária és Szlovákia) agrárminisztere – kiegészülve Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnökkel – tanácskozásra gyűltek össze Varsóban, hogy közös határozatot, ha tetszik, ultimátumot fogalmazzanak meg Brüsszelnek a várható következmények kiküszöbölése érdekében.

A lengyel miniszterelnök Nagy István miniszterrel karöltve nyilatkozta: mindent megtesznek a gazdálkodóik védelmében. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az országok elvárják Brüsszeltől a gabonaimport korlátozásának meghosszabbítását, amennyiben ennek a kérésnek az Európai Bizottság nem tesz eleget, egyoldalúan fogják blokkolni a kereskedelmet.

„Szeretnék egyértelműen fogalmazni. Nem nyitjuk meg a határt. Vagy az Európai Bizottsággal közösen dolgozunk ki egy tilalmi szabályozást, vagy nélküle tesszük meg”

– mondta Morawiecki.

A tavalyi év legnagyobb blöffje

A háború kitörése után, amikor először állt le az ukrán tengeri gabonakereskedelem, a Nyugat és Kijev globális élelmiszerválsággal és éhínséggel riogatott. Mint mondták, az egyébként is nélkülöző országok szempontjából létfontosságú az ukrán gabona, ezért mindenképpen, bármilyen eszközzel el kell azt juttatni az eredeti célállomásokra.

Josep Borrell az EU külügyi főképviselője most ugyanezzel az érveléssel ijesztget, rámutatva, hogy az uniós országoknak szélesíteni kell Ukrajna számára az alternatív útvonalakat, különben óriási élelmiszerválság alakul ki a világon. Hasonló húrokat penget Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter is, aki szerint a megoldás és a szegény országok élelmiszerellátása csak a szolidaritási folyosók kapacitásnövelésével érhető el.

Az érvelés egyetlen ponton sántít, de ott nagyon:

tavaly ugyanezt már eljátszották egyszer, aztán kiderült, hogy az ukrán gabona nagy része az EU-ban ragadt, és meg sem próbálták eljuttatni az eredeti rendeltetési helyére,

azokba az országokba, ahol állítólag annyira nagy szükség volt rá.

Az ábrán az látható, hogyan alakult az ukrán gabonaexport 2021-ben és hogyan tavaly, a háború kitörésének évében. Elég szemléletesen jelzi, miként tűntek el a legnagyobb importőrök listájáról éppen azok az államok, amelyekre Brüsszel és Kijev most is bőszen hivatkozik.

Eltűnt Ukrajna tíz legfontosabb gabonafelvásárlója közül Irán, Pakisztán, Marokkó, Indonézia és Tunézia, lejjebb csúszott Kína és Egyiptom,

megjelent azonban a legnagyobb átvevők között Románia, Lengyelország és Magyarország, vagyis azok a tagállamok, akiknek egyébként esze ágában sem lett volna nagyobb mennyiségben ukrán gabonát a területükre engedni. A lista változása egyben igazolja azon kijelentéseket, amelyek rámutatnak: az ukrán gabona nagy része el sem hagyja a kontinenst, és soha nem érkezik meg oda, ahová eredetileg szánták.

Kapcsolódó:

Fotó: MTI/EPA/Erdem Sahin