Az amerikai védelmi szakértők és a büntetőintézkedéseket támogatók rádöbbentek, hogy Kína olyan chipet épített, amely felveszi a versenyt a nyugati világ legfejlettebb félvezetőivel. Ha valaki ismeri a történelmet, akkor ezen nem kell meglepődnie. Lehetetlen az ipari titkokat sokáig megtartani, és ezt megtapasztalhatták a kínaiak is. Amikor felteszik a kérdést, hogy mit is adtak a kínaiak a világnak, ők is csak a szellemi tulajdonuk évezredek óta tartó eltulajdonításáról beszélhetnek. Őrizték is becsülettel, de bebizonyosodott, hogy senkinek sincs monopóliuma az innovációra. 

A Huawei Technologies Co. legújabb okostelefonjának szétszedése során kiderült, hogy a sanghaji székhelyű Semiconductor Manufacturing International Corp. által gyártott chipet használ. Bár a Kirin 9000s chip még mindig két generációval van lemaradva a legfejlettebb nyugati termékekhez képest, de a 7 nanométeres csíkszélességű megoldást hamarosan túlszárnyalhatja a még vékonyabb, 3 nanométeres eljárással készült chip, amelyet az Apple Inc. a következő iPhone-jában fog használni. A szakértők azt mondják, ez olyan tulajdonságokat tükröz, amely lehetővé teszi, hogy a know-how túllépjen a szigorú amerikai szankciókon. 

Nézzünk pár példát, amikor Kína a történelme során próbálta megőrizni a monopóliumát néhány felfedezésére, általában eredménytelenül, mert úgyis mindent “ellopódik.” 

Így szivárgott nyugatra a selyemhernyó titka 

A kínaiak már évezredekkel ezelőtt kifejlesztették például a selyemhernyó-termesztést, és évszázadokig sikerült is titokban tartaniuk, hogy a hernyók váladékából miként lehet ruhát készíteni. A legenda szerint Hszi Ling-si kínai császárné, aki Kr. e. 2640 körül élt, véletlenül beleejtett a forró teájába egy selyemgubót, ami a hőtől meglágyult, és hosszú, finom fonalat eresztett le. Úgy tartják, hogy ennek köszönhetően fedezték fel a hernyóselymet, és kezdtek belőle ruhákat készíteni. 

Addig soha nem készült még olyan puhaságú szövet. A kínai uralkodóknak viszont szükségük volt a közép-ázsiai lovakra a háborúkhoz és a területük ellenőrzéséhez, ezért kereskedtek a selyemmel az országon kívül is, hogy megfelelő állatokra cseréljék. A harci állat, mint manapság egy modern harckocsi, létfontosságú volt Kína biztonságához, így szigorúan, halálos ítélet terhe mellett igyekeztek megtartani a selyemhernyó titkait.  

Mindazonáltal bőven szállították a kelmét nyugat felé szárazföldön és tengeren az úgynevezett selyemútvonalakon keresztül, ami a világ egyik első kereskedelmiegyensúly-hiányát okozta. Egy becslés szerint a Római Birodalom a bruttó hazai termékének 1 százalékával egyenértékű összeget költött a szövetre. A legenda szerint a kínai monopóliumot I. Justinianus bizánci császár törte meg a 6. században, amikor két nesztoriánus szerzetesnek állítólag a bambuszbotjukban sikerült kicsempészni a selyemhernyó petéit és az eperfa csemetéit Kínából.  

Persze a legenda szép, de i.sz. 200 körül a selyemhernyó eljutott Koreába, i.sz. 300-ban pedig Indiába is, és gyanítható, hogy a kereskedők már jóval korábban elhozták a selyemhernyó-termesztés ismereteit Nyugatra, már csak azért is, mert 

 az ilyen stratégiailag fontos dolgok előbb-utóbb mindig átcsúsznak az ellenőrzéseken.  

Innen indult a selyemgyártás robbanásszerű elterjedése, amikor Justinianus ezt az iparpolitikája részévé tette. A bizánciak pedig egyre jobbak lettek benne. Magyarországon a selyemhernyót (érdekesség, hogy a korabeli elnevezése a selyemszaró bogár volt) Passardi Péter János olasz telepes honosította meg 1680-ban. 

A papírgyártás rejtélyére is hamar fény derült 

Kína papírgyártási monopóliuma sokkal gyorsabban (hat évszázaddal) és sokkal drámaibb módon tört meg. A császár serege elvesztett egy közép-ázsiai csatát a terjeszkedő Abbászida kalifátus arabjai ellen, és a hadifoglyok között papírkészítők is voltak, akik a titkaikat a Közel-Keletre vitték, ahonnan az továbbterjedt nyugatra. A papírkészítés tudománya a 9. században Észak-Afrikán keresztül eljutott Európába is. Az arabok elsősorban rongyot használtak alapanyagnak, és így terjedt el a kontinensünkön is. Magyarországon az első papírmalmok valószínűleg a 16. században keletkeztek.  

A kínai puskapor is eljutott Európába 

A katonai célú lőpor és a fegyverek eredete kissé ködösebb, de a technológia ugyanezeken a közép-ázsiai útvonalakon érkezhetett nyugat felé. Egyes feltételezések szerint a kínaiak már az V–VI. században ismerhették a lőport. Ám erről az első írásos feljegyzések csak a Kr. sz. 9. század közepéről származnak. Annak ellenére, hogy kínai katonai írások már a XI. században említést tesznek különféle gyújtó- és füstbombákról, a lőport eleinte szinte csak rakéták, illetve tűzijáték készítésére használták. Az európai hadszíntéren tűzfegyverben az angolok alkalmazták először, 1346-ban. 

A kínai porcelán története 

A porcelán – amely nemcsak a szép vázák és tányérok, csészék alapanyaga, hanem a könnyű tisztíthatósága miatt egészségügyi és higiéniai forradalmat indított el – a kínai világon kívül is nagyon keresett volt. Olyannyira, hogy Kína még ma is szinonimája ezen árucikkeknek. A porcelánt Honan tartományban találták fel a Tang-dinasztia (i.sz. 618–907) idején. A 12. századtól kezdve a kínai császárok a kerámiát nagyjából ugyanarra használták, mint a selymet, hogy befolyást szerezzenek a szomszédos országok felett, amelyeket presztízs- vagy politikai okokból kívántak magukénak. Az első kínai porcelántárgyakat a középkori keresztes lovagok hozták el Európába, de csak a 18. században fedezték fel a németországi Meissenben és a franciaországi Limoges-ban működő gyárak a szükséges agyagfajtát, és kísérletezték ki a valódi porcelán előállításához szükséges égetési technikákat. Magyarországon az első porcelánüzemet csak 1827-ben alapították Telkibányán, ezzel egy időben hozták létre a herendit is. 

A tea kalandos útja keletről-nyugatra 

A tea története ismertebb, de a mai napig tele van geopolitikai sérelmekkel. A teaivás korai hiteles feljegyzése az Kr. sz. 3. századból származik, Hua Tuo kínai orvos szövegében. A 16. században portugál papok és kereskedők hozták be Európába, és a 17. században a teázás divat lett az angolok körében is. Bár a kis levelű kínai teát a britek 1836-ban kezdték el termeszteni Indiában, hogy megtörjék a kínai tea monopóliumát, az nem volt az igazi. Borivóként azt mondanám, hogy mondjuk akkora lehetett a különbség, mint a 7 meg a 3 nanométeres chipek között. 

Ahogy a rómaiak a selyemnél, úgy a tea esetén a britek is hatalmas hátrányban voltak, mert Kína a saját kezében tartotta a tea kereskedelmét. Ráadásul a pekingi császárok nem érezték szükségét annak, hogy liberalizálják a kereskedelempolitikájukat. Az angoloknak nem maradt más, mint hogy orvosolják az egyensúlyhiányt és a patthelyzetet, méghozzá azzal, hogy ópiumot – kábítószert – csempésszenek Kínába. Ez azonnal megváltoztatta a kereskedelmi mérleget. A kínaiak persze tiltakoztak, de ez odavezetett, hogy az angolok 1838-tól kezdődően két ópiumháborút is vívtak, hogy a szabad kereskedelem szent zászlója alatt megnyissák Kínát. A század végére a megaláztatás és a stagnálás kaszkádszerű hatásai a Csing-dinasztia bukásához vezettek.  

Kína tehát sok történelmi tapasztalattal a háta mögött érkezik a félvezetőversenybe. Az ottani hazafiak szeretnek rámutatni, hogy az országnak saját magának kellett felfedeznie az atomháborús technológiához vezető utat, hogy legyőzze Washington és Moszkva közös monopóliumát a bomba ismeretéről. Most a Biden-kormányzat félvezető-igyekezetét csak a Nyugat legújabb kísérletének tekintik, hogy meggátolja Kína útját a primátus eléréséhez. Peking harciasságát elmélyíti a történelmi tapasztalat, hogy a Középső Királyság a világ többi része nélkül is boldogulhatott évezredeken keresztül.  

A Nyugatnak tehát volt egy elképzelése, hogy a kínaiak még nem képesek fejlett chipeket gyártani nagy mennyiségben, vagy olyan korszerű félvezetőket készíteni, amilyeneket a Nyugat már most is alkalmaz a termékeiben. Viszont nem lenne meglepő, ha egyre jobbak lennének ebben is – különösen, ha a kormány 40 milliárd dollárt szán az ottani chipipar támogatására. Az USA bármikor szigoríthatja a szankciós rendszerét és megerősítheti a biztosítékokat, hogy lassítsa a terjedést, de  

a kereskedelem szinte mindig ki fogja kényszeríteni a technológiai titkok terjedését.  

A nagyobb kép sokkal baljósabb. Ha Kína és az USA továbbra is a kereskedelmet és a technológiát használja a világuralomra irányuló zéróösszegű játékban, akkor valószínűleg mindannyian az egyenlet nulla végére kerülünk. 

(Forrás: Bloomberg)