A kínai gazdaság az emberiség történetében példátlan növekedés után (a bruttó hazai termék 1978 és 2018 között a 25-szörösére nőtt) egyértelműen lassabb sebességre vált. A hatalmas ország – amely 2023-ig a világ legnépesebb állama volt, mielőtt az idén India megelőzte volna – számtalan gazdasági gonddal kénytelen szembesülni. 

A zéró-Covid alaposan betett 

Az export gyengül, a belső fogyasztás pedig a párt buzdításai ellenére sem lendül fel. Az átlagos kínaiak életszínvonala még mindig kevesebb mint egyötöde az amerikaiakénak. Az állami, benne az önkormányzati, valamint a vállalati adósságok –kezdve az ingatlanfejlesztőkkel – aggasztó csúcsot értek el. Az országot pedig a Japán 1990-es évekbeli megtorpanására emlékeztető defláció fenyegeti. Az elmúlt hónapokban az ország számára a negatív gazdasági jelek annyira megsokszorozódtak, hogy a szakértők véleménye szerint Peking szinte biztosan nem éri el az általa kitűzött 5 százalékos növekedési célt sem. 

A nyugati befektetők is érzékelik ezeket a strukturális problémákat, és korlátozzák kínai kötelezettségvállalásukat. A helyi vállalkozók ugyancsak visszariadnak a beruházásoktól, amikor azt látják, hogy Jack Mát, a többszörös dollármilliárdost, a kínai kapitalizmus korábbi üdvöskéjét miként helyezik pályán kívülre. A „kis jackmák” most azzal vannak elfoglalva, hogy Szingapúrba – egyfajta ázsiai Monacóba – valahogy kimenekítsék a vagyonukat. 

A mindenütt jelen lévő „zero Covid” politika miatt, amely az ország területeit hónapokra zár alá helyezte, a boltosok milliói még mindig azért küzdenek, hogy visszanyerjék a pénzügyi egyensúlyukat. A júniusi, a legutolsó közzétett adatsor szerint, azaz mielőtt a kormány megszüntette volna a foglalkoztatási mutatók közlését, a fiatalok munkanélküliségi rátája rekordot jelentő 21,8 százalékot ért el, szemben a járvány előtti 11 százalékkal. Nincs felosztó-kirovó nyugdíjrendszer és nincs olyan szociális védőháló, amely baj esetén felfogná a lefelé zuhanó egyéneket.

Strukturális hanyatlás a kínai gazdaságban 

A helyi tőzsde hosszú távon gyakorlatilag semmilyen hozamot nem kínál. Az, aki megengedheti magának, ingatlanba fektetett, hogy öregkorára valami pénzhez jusson. Ám ez az ágazat jelenleg súlyos válságban van. „A legtöbb gazdasági mutató sokkal alacsonyabb, mint 2019-ben” – összegezte George Magnus, az Oxfordi Egyetem közgazdásza a francia Le Point magazin megkeresésére. A kutató szerint „Kína gazdasági ereje elérte a csúcspontját”. 

A Capital Economics, a londoni gazdasági előre jelző cég elemzése azt állítja, hogy a kínai GDP-növekedési ráta 2030-ra 5-ről 2 százalékra eshet vissza. Ez természetesen nem vág egybe a hivatalos irányvonallal. Két évvel ezelőtt a Global Times, a nemzetközi olvasóknak szóló hivatalos angol nyelvű kínai médium még azzal dicsekedett, hogy az ázsiai nagyhatalom megállíthatatlanul gyarapszik. Korábban Hszi Csin-ping, az első számú kínai vezető legitimitása az állandó növekedésen alapult. De mi lesz akkor, ha a lakosság kénytelen szembenézni a gazdasági bajokkal? Kína épp ezért mindent megtesz, hogy elfedje a strukturális gazdasági lassulást. 

A Nép Nagy Csarnokában, ahol a küldöttek találkoznak, természetesen senki sem meri kétségbe vonni a kínai álom sikerét, hogy a kommunista forradalom 2049-es századik évfordulójára gazdaságilag megelőzik az Egyesült Államokat. Ám mára a legtöbb Kína-szakértő egyetért abban, hogy a gazdasági visszaesés strukturális.  

Négy ok van a bajok mögött 

Ennek számos oka van. Az első az elöregedés. Az ENSZ szerint a kínai népesség a mai 1,4 milliárdról 2100-ra kevesebb mint 800 millióra csökken. Békeidőben ez elképesztő. Tavaly első alkalommal többen haltak meg Kínában (10,4 millió), mint amennyien születettek (9,6 millió). A világ üzemében, ahogy előszeretettel nevezik az ázsiai óriást, kevesebb lesz a munkáskéz. Ez növeli a munkaerő költségét, és arra kényszeríti a gyártókat, hogy nagymértékben fektessenek be az automatizálásba. Hal Brands és Michael Beckley amerikai akadémikusok azt jósolják, hogy az öregek minimális nyugdíjának biztosításához jelenleg szükséges a nemzeti jövedelem 10 százaléka, amelynek 30-ra kell ugrania. Mindezt úgy, hogy kevesebb ember adózik. 

2021 óta a háztartásoknak megengedett, sőt ösztönzik, hogy három utódot vállaljanak, jelenleg a termékenységi ráta az egy nőre jutó 1,28 gyermeknél jár. Ez a gyermektelenség kihatással lesz az ingatlanszektorra, amely a gazdaság közel egyharmadát adja.  

Százharmincmillió üres lakás? 

A 2008-as pénzügyi válságot kivédendő, a pekingi kormány hatalmas lakásépítési tervet indított. Tizenöt évvel később ingatlanok milliói állnak üresen, és rengeteg a szellemváros. „Becslések szerint 2018-ban legalább 130 millió üres lakás volt” – emlékeztetett a Wall Street Journal a csengtui közgazdasági egyetem tanulmányára hivatkozva.  

Egyes városokban az ingatlanárak a háztartások rendelkezésre álló jövedelmének a 30-40-szeresét teszik ki, míg a világ többi részén átlagosan a nyolcszorosának felel meg. A különbség elképesztő. Az ingatlanszektor volt az egyetlen, amelybe a kínaiak elhelyezhették a pénzüket, mert a bankrendszer hátrányos helyzetbe hozza a magánszemélyeket. 

Hogyan fogják ezeket az üresen álló lakásokat feltölteni, ha a népesség csökken? Miként lehet elkerülni az árak meredek zuhanását, ha a kereslet alacsonyabb, mint a kínálat? Az olyan nagy fejlesztők, mint a kínai Country Garden és az Evergrande, már a csőd szélén állnak. 

Nem sikerül fellendíteni a hazai fogyasztást 

A második strukturális hátrány a hazai fogyasztás gyengesége. Hogy csökkentse a nyugati exporttól való függőségét, Hszi Csin-ping 2012-ben elrendelte, hogy ösztönözni fogja a belső fogyasztást. De ez a kísérlete kudarcot vallott. Kínában a háztartási kereslet a GDP mindössze 38 százalékát adja, szemben a legtöbb fejlett nyugati ország 60 százalékával. Az egy főre jutó jövedelem pedig nagyon alacsony, 2022-ben 36 883 jüan (4745 euró, ami kevesebb mint kétmillió forint).  

A belső fogyasztás fellendítésének a hiánya csak növeli a fejfájást, mivel a világ második legnagyobb gazdaságának az exportverseny-képessége az alacsony béreken és az alacsony adókon alapul. A háztartások rendelkezésre álló jövedelmének a növeléséhez vagy a béreket, vagy a szociális transzfereket (ami a kötelező levonások emelését jelenti) kellene növelni.  

Valahogy azonban lendületet kellene vennie a gazdaságnak. Kínában ilyenkor előállnak nagy tervekkel, amelyek a csillagokat célozzák meg. A Világbank rámutatott, hogy 2008 és 2021 között átlagosan a nemzeti jövedelem 44 százalékát fordították az építőiparra, ami 24 százalékponttal nagyobb, mint az Egyesült Államok ilyen intézkedései.  

Kína adósságban is világbajnok 

Ez azonban legalább két okból is kockázatosnak tűnik. Először is az adósságterhek miatt. A JPMorgan Chase elemzői szerint ez már most a kínai nemzeti jövedelem 282 százalékát teszi ki (beleértve a magán- és vállalati adósságot is), ami világrekordot jelent. Csak az önkormányzati kölcsönök meghaladják a 10 ezer milliárd dollárt! Másodszor, egy ilyen terv kevés értéket teremt. Eljön az idő, amikor már nincs szükség új hidak, gátak vagy repülőterek építésére. Salvatore Babones, a sydney-i egyetem kutatója szerint a kínai infrastrukturális projektek majdnem kétharmada végül többe kerül, mint amennyit hoz.  

Harmadik akadály: az ázsiai óriás a globális értéklánc egy részének az átrendeződését szenvedheti el. Számtalan multinacionális vállalat, köztük ázsiaiak is, igyekeznek kockázatmentesíteni magukat a vörös kolosszustól. Például ez a helyzet a japán videójáték-gyártó Nintendo esetében, amely a konzoljainak gyártását Vietnamba helyezte át. Ugyanez vonatkozik a Szilícium-völgy bajnokára, az Apple-re is – a jelenlegi 6 százalékhoz képest hamarosan a készülékeinek negyedét fogja Indiában gyártani, beleértve az iPhone modelleket is.  

Nem is beszélve az olyan élvonalbeli vállalatokról, mint az Nvidia, az ASML és az Intel, amelyek az amerikai szankciók miatt már nem értékesíthetik a legújabb innovációikat Pekingnek. „Hiába állítják az ellenkezőjét, az amerikaiak, a hollandok és a japánok félvezetőkkel kapcsolatos megállapodása nagy kárt fog okozni Kínának” – állította Vei Jao, a francia Société Générale közgazdásza. 

A pekingi tőkekihelyezések is visszaestek 

A negyedik ellenszél: a régi Csing-hatalom, amely 1644–1912 között uralta a Középbirodalmat, azaz Kínát, mintha feltámadna. Az idei első negyedévben mindössze 52 ezer külföldi tehette be a lábát a mandarinok földjére, hétszer kevesebb, mint 2019-ben. A bonyolult szabályok – például az, hogy minden vállalatnál kötelező a Kínai Kommunista Párt helyi szervének jelenléte –, a kémkedés kockázata és a valódi jogi garanciák hiánya miatt sok befektető inkább visszafordul.  

Ennek eredményeképpen a Rhodium Group amerikai elemzőcég szerint a külföldi befektetések az első negyedévben 20 milliárd dolláron stagnáltak, ami ötöde az egy évvel korábbinak.

Cserébe a kínaiak az új kormányzati irányelvek szerint visszafogják a határokon kívüli ambícióikat. Az ENSZ szerint a kínai külföldi befektetések 2022-re 147 milliárd dollárra csökkentek, ami 18 százalékos visszaesés az előző évhez képest.  

Ez nagyon messze van a 2016-ban Kína által beruházott 196 milliárd dollártól, amikor Hszi Csin-ping még a nagyvitorla felhúzására buzdította a vállalatait, hogy hódítsák meg a világot. Az American Enterprise Institute és a Heritage Foundation szerint tavaly mindössze 13 kínai beruházást jegyeztek fel a G7-országokban, szemben a 2016-os 120-szal. 

Azért a sikerekről se feledkezzünk el 

Az utolsó kényes kérdés a technológia. Az biztos, hogy az akkumulátorok gyártásához szükséges fémek és ritkaföldfémek feletti befolyása megnyugtató előnyt biztosít az országnak az elektromos járművek terén. Carlos Tavares, a Stellantis egyesülés (Peugeot, Citroën, Opel, Fiat, Chrysler, Jeep) vezérigazgatója megvan győződve erről. Az olyan kínai gyártók, mint a BYD és a Geely, amelyek eddig ismeretlenek voltak a mi szélességi körünkön, hamarosan elárasztják Európát a 20-25 százalékkal olcsóbb autóikkal.  

Az interneten ott van a TikTok közösségi hálózat, amely csak Európában 150 millió aktív felhasználót mondhat magáénak. Az is kétségtelen, hogy Kína szilárd pozíciót vívott ki magának a zöldmegoldások (fotovoltaikus panelek, intelligens városok, vízenergia) terén. 

E sikerek mögött azonban kudarcok is vannak. Például a legmagasabb kormányzati szintek vágya ellenére Kína nem tudott labdába rúgni a repülőgépiparban – a Comac egyfolyosós gépei továbbra is gyengén helyettesítik a régi generációs Airbusokat.  

Nagy a csend a ChatGPT körül 

A gyógyszeripar még mindig nem sajátította el a Moderna és a Pfizer–BioNTech által létrehozott messenger RNS-technológiát és nem tudott megbízható szérumot kínálni a Covid ellen sem. A számítógépes chipek területén csak Tajvan, az Egyesült Államok, Japán és Hollandia képes felmutatni fejlett technológiákat. „Az idén mindenki a ChatGPT-ről beszélt, de igazi kínai válasz még nem érkezett rá” – fűzte hozzá George Magnus Oxfordból.  

A kormány kockázatot lát az új technológiákban, ám nem biztos, hogy a párt politikai bizottsága teljes mértékben felmérte a problémát: „Hszi Csin-pinget nem érdekli a gazdaság, csak a tanácsadóira hagyatkozik. Korábban Liu He volt az a hozzáértő ember, aki súgott neki. Most He Lifeng vette át a helyét, egy intelligens ember, aki nem a felkészültsége miatt került e posztra, hanem azért, mert a stílusa megfelel az urának.” 

„Mit tudna tenni egy tanácsadó, hogy az országát kihozza ebből a gödörből? A kormány nem lesz képes elég hatékony infrastrukturális beruházásokat végrehajtani ahhoz, hogy jelentősen növelje a nemzeti jövedelmet – mondta Vei Jao, a Société Générale szakértője. – Viszont megpróbálhatná az önkormányzatok adósságának a rendbetételét, hogy elkerülje a súlyos pénzügyi válságot.” 

Felrémlik Japán küszködése 

Ha nem szedi össze magát, a Kínai Népköztársaság könnyen Japán sorsára juthat. Miután Tokió az 1970-es és 1980-as években olyan elképesztő áttörést ért el, hogy Amerika is csak tátott szájjal figyelte, a felkelő nap országa 1990-től kezdve összeomlott az adósságának súlya alatt. Három évtizeddel később – a legkeményebb erőfeszítései ellenére – még mindig nem sikerült kilábalnia ebből a gödörből.  

A kínai helyzet ennél is aggasztóbb, mert összeomlása idején Japánnak sokkal nagyobb volt az egy főre jutó vagyona, mint a mai Pekingnek. Ráadásul Kína diktatúra, ami megnehezíti az alkalmazkodást. Az elismert sinológus, Simon Leys 1978-ban megjelent Kínai árnyékok című könyvének előszavában Jean-François Revel esszéista a következőket írta: „Egy totalitárius rendszer nem tud mélységében liberalizálódni anélkül, hogy önmagát ne pusztítaná el. Különösen nem tudja visszaállítani a gazdasági tevékenység autonómiáját anélkül, hogy feláldozná a politikai hatalom monopóliumát.” 

Amerikában ketyegő időzített bombához hasonlítják a legfőbb vetélytárs gazdaságát.

Ahogy Adam Posen, a Peterson Intézet igazgatója a Foreign Affairs magazinban nemrég megjelent cikkében írta, itt nincs helye az önelégültségnek. „Egy lassuló és kevésbé stabil kínai gazdaság problémákat okozhat a világ többi részének” – figyelmeztetett a kutató.  

Szerinte ha Amerika ki akarja használni kihívója hanyatló állapotát, akkor meg kell próbálnia leszívni annak tőkéjét és tehetségét. Más szóval menedéket kínálni mindazoknak a tehetségeknek, akik nem akarnak Hszi Csin-ping uralma alatt élni. Az amerikai elemző ugyanakkor azt nem mondja meg, hogy Európának mit kellene tennie. De nem tilos inspirációt meríteni a tanácsaiból. 

Vaj vagy ágyú? 

A gazdaság lassulása valószínűleg arra kényszeríti Pekinget, hogy válasszon a „vaj vagy az ágyú”, azaz az eddigi iparpolitikája és a technológiai fejlesztésbe való beruházásközött – ez már a CIA nyári helyzetértékelésében olvasható. Megjegyezve azt, hogy Peking még mindig képes jelentős állami forrásokat mozgósítani egy adott cél elérése érdekében.  

Az amerikai hírszerző ügynökség is kíváncsian várja, hogy az ázsiai nagyhatalom mit lép a szorult gazdasági helyzetében. Sikerül-e a pekingi vezetésnek továbbvinnie a szabadságtól való megfosztás és a növekedés közötti „házasságot”, amely lehetővé tette a távol-keleti országnak, hogy negyven év alatt 800 millió embert emeljen ki a szegénységből, vagy esetleg most jó időre pihenőre kell vonulnia? 

Címlapfotó: shutterstock