Jönnek. Orbán Viktor számítása szó szerint kifizetődő volt, Brüsszel lassan rájön, hogy bizonyos esetekben az Európai Bizottság nem az erősebb kutya. Ami jár, az viszont jár.

Lassan megszokott dolog Brüsszeltől, hogy a sajtót hamarabb értesíti egy adott tagállam kormányánál olyan témákban, amelyek az adott kabinetet érintik leginkább. Így történt ez tegnap, október 3-án reggel is, amikor sokan még álmosan, de kissé meghökkenve olvasgatták a Financial Times oldalán megjelent hírt, miszerint „az Európai Bizottság hajlandó feloldani a Magyarországnak szánt, de át nem utalt forrásokat, azzal a feltétellel, ha az Orbán-kabinet áldását adja az Ukrajnának szánt EU-s segélyhez”. A lap konkrétan a jogállamisági mechanizmus keretében befagyasztott 13 milliárd euró felolvasztásáról írt, amelyet novemberben át is utalhatnak.

Magán Navracsics Tiboron, az EU-s pénzekért felelős tárca nélküli miniszteren is látszódott némi derűs zavarodottság, amikor hirtelen összehívott sajtótájékoztatóján beszámolt a fejleményekről, amelyekről ő maga is a sajtóból értesült.

A tárcavezető elmondta: inkább a közlés módja, nem maga a hír a meglepő, hiszen a kormány Brüsszel minden kérését teljesítette, így ők maguk is úgy számoltak, hogy az év végéig elkezdhetnek érkezni az eddig brüsszeli fridzsiderben tárolt összegek.

Mi is ez a 13 milliárd?

Az EU tavaly év végén zárt el 22 milliárd eurónyi felzárkóztatási támogatási összeget, mondván ha Magyarország teljesíti a jogállamisággal és a korrupcióellenes intézkedésekkel kapcsolatos feltételeit, utalni fogja. Hazánk már májusban elfogadta azokat a reformokat, amelyeket Brüsszel követelt (nehéz ezt nem zsarolásnak nevezni), ez pedig alapból 13 milliárd euró felszabadítását jelentette.

Volna.

Mert ígéret ide, teljesítés oda, az egyébként teljesen jogosan járó pénz csak nem akart megérkezni, helyette újabb és újabb feltételek, kérdések záporoztak, amelyekre a kormány eleinte igen nagy türelemmel, később már nyilvánvalóan türelmetlenül, de minden részletre kiterjedően reagált. Jelenleg a bizottság még mindig kérdezősködik (alapvetően technikai jellegű kíváncsiskodás ez), ám Navracsics szerint már az utolsó utáni utáni érdeklődésre is kimerítő választ adtak, így már nehéz lenne bármibe is belekötnie a brüsszeli bankár-politikusoknak.

Zsarolás oda-vissza?

Az események alakulását a brüsszeli Politico több helyről is ellenőrizte, és némi színezéssel meg is erősítette. Brüsszel a szlovákiai választások végeredményével, a lengyel–ukrán viszály eszkalációjával és elsősorban az USA 6milliárd dolláros, Ukrajnának szánt segélyének elmaradásával igen nagy bajba került: a problémát elsősorban az okozza, hogy úgy tűnik, az Egyesült Államok helyett egyre inkább Európára hárul a jövőben a háború támogatása és Ukrajna lélegeztetőgépen tartása.

Az EU-s költségvetés azonban romokban, a háború szponzorálása és az energiaválság még a legerősebb gazdaságokat is megrogyasztotta, így amikor Brüsszel azon kezdett ötletelni, hogy 50 milliárd eurónyi pluszt szavaztat meg a költségvetésbe, amely magában foglalná az Ukrajnának éveken át folyósított segélyeket is, a magyar kormány teljes joggal tett fel két kérdést: „Hová tűnt a pénz?” és „Miért szavazzon meg Magyarország szó nélkül mindent úgy, hogy közben évek óta várja a saját, már odaítélt, teljesen jogos EU-s forrásait?”.

Mind a Financial Times, mind a Politico, mind a szebb napokat is látott EU-s liberális erőemberek zsarolást emlegetnek annak kapcsán, hogy Orbán Viktor nem bólintott rá automatikusan a következő négy esztendő EU-s költségvetés-bővítésére. Jól cseng ez is, a valósághoz azonban sokkal közelebb áll az érdekérvényesítés kifejezés, ez esetben ugyanis szó szerint ez történt.

Még nem találtak ki olyan magyarázatot ellenzéki oldalon, amely logikusan kifejtené, hogy miért viselkedjen a magyar kormány bólogató macskajancsiként Brüsszellel szemben, amikor az a legalapvetőbb konstruktív együttműködésre sem hajlandó vele, és gyakorlatilag mindent előrébb sorol az egyik tagállamának érdekeinél – holott annak képviselete lenne elsődleges feladata.

Így aztán a kabinet vállat vont, és közölte: addig nincs kiegészítés, ameddig nem tisztázódik a magyar pénzek sorsa. Hogy ez zsarolás? Nézőpont kérdése. Ahogyan a Politico tömören megfogalmazta, a mostani pénzfeloldások üzenete egyértelmű: ha keményen kezdesz játszani, te fogsz nyerni.

Elfogyott az idő

Az Ukrajnának szánt segélyek tekintetében az unió lába alól (figyelembe véve az Egyesült Államokban uralkodó döntéshozói káoszt) valóban kicsúszott a talaj. A történet egészen váratlan fordulatot vett: Brüsszelnek úgy kell a magyar beleegyezés a költségvetési bővítésekhez, mint egy falat kenyér. Amikor az EU soros elnökségét betöltő Spanyolország erre rájött, azonnal jelzést küldött Ursula von der Leyennek, hogy ideje lenne lekapcsolni a mélyhűtőt, különben nemcsak Ukrajna, de az unió is keserves időszak elé néz. Ezt az ötletet a hírek szerint erőteljesen, és már nem is annyira udvariasan megfogalmazva Németország és Franciaország is támogatta, a folytatást pedig már előzékenyen megírta a Financial Times.

A magyar kormány azonban innentől valóban bizalmatlansági alapon játszik. A kabinet biztosítékot szeretne arra, hogy Brüsszel még egyszer nem mutat be zsarolási műsort egy tagállamnak.

Ezért az ukránoknak küldendő négyéves segély kapcsán Orbán Viktor hivatalosan is azt javasolja, hogy az legyen felosztva, és 2025-ben tartsanak „félidős” felülvizsgálatot a pénzek felhasználásáról, amelyet a következő részletek átutalásáról szóló újabb tagállami szavazás követ.

Ameddig erre nem születik válasz, az óra csak ketyeg: az EU a konszenzus hiányában decemberben kifogy az Ukrajnának küldendő segélyekből. Maradnak a látványgesztusok, az ígéretek Zelenszkij felé, és az olyan szimbolikus álcselekvések, mint a Kijevben tartott EU-s külügyi csúcs.

Navracsics Tibor úgy fogalmazott: az uniós források utalásának nincs köze az ukrajnai támogatások megszavazásához, az, hogy a két ügy párhuzamosan folyik, nem jelenti automatikusan, hogy az egyik kapcsolódik a másikhoz. A miniszternek igaza van: ha az egyiket kellő óvatossággal és megfelelő tisztelettel kezelte volna Brüsszel, most csak említés szintjén beszélne bárki a másikról.

Kemény játék volt, ahogy a Politico fogalmazott, de megérte. Lehet a győzelem kifejezés értelmén ebben az esetben vitatkozni, ám tény, hogy amikor Orbán Viktor kijelentette, hogy még az idén elkezdenek jönni az EU-s pénzek, nem a levegőbe beszélt. Persze az Európai Parlament liberális szegmense most majd erőteljes tiltakozásba kezd, zsarolást és hasonló ostobaságokat emlegetve, de ennek egyáltalán nem lesz gyakorlati haszna:

az EP nem szólhat bele és nem tudja megakadályozni az Európai Bizottság kifizetési döntését.

A kérdésre a válasz tehát: igen. Jönnek az uniós pénzek. Ez már biztos.
Hiszen megírta a Financial Times és a Politico is.

***

Fotók: Orbán Viktor miniszterelnök fogadja Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság elnökét a Karmelita kolostorban, 2022. május 9-én.
MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher