A felszínen töretlen volt a hurráoptimista kommunikáció, alatta azonban már a tehetetlenség feszültsége rajzolódott ki a Kijevben tartott tagállami külügyi találkozón.

Történelmi találkozónak nevezte Josep Borrell, az EU külügyi főképviselője a Kijevben október 2-án lezajlott Külügyi Tanács ülését. Annyiban mindenképpen igaza van, hogy ez volt az első olyan alkalom, amikor a tagállamok külügyminiszterei (vagy az azokat képviselő államtitkárok) az uniós határokon kívül tartottak tanácskozást.

Magyarországot Szijjártó Péter külügyminiszter helyett Bunford Zsolt biztonságpolitikáért felelős helyettes államtitkár képviselte, de helyettesítőt küldött Kijevbe Svédország, Lettország és Lengyelország védelmi tárcavezetője is.

Bár Dmitro Kuleba szerint a kijevi találkozó annak az üzenetét hordozza, hogy Ukrajna az EU-csatlakozás kapujában áll, a tárgyalások pedig már az idén megkezdődhetnek az ország uniós tagságáról, Borrell pusztán az udvariassági formulát ismételgette, bármiféle dátum nélkül: igen, Ukrajna majd az EU tagja lesz, az unió pedig „addig támogatja az ukrán népet, ameddig csak szükséges”.

Glad to welcome EU foreign ministers at the historic meeting in Ukraine. For the first time in history, outside current EU borders. But also within its future borders. I am grateful to the European Union and personally to @JosepBorrellF for the unwavering EU support for Ukraine. pic.twitter.com/xPjPVExp3S

— Dmytro Kuleba (@DmytroKuleba) October 2, 2023

Még mindig az OTP

A magyar külügyminiszter távolmaradása erősen jelzésértékű. Kuleba egyik nem titkolt célja volt, hogy megpuhítsa a magyar kormányt, és engedélyeztesse vele az 500 millió eurós hadisegélyrészlet elindítását: az összeget hazánk azóta blokkolja, amióta Ukrajna „nemzetközi háborús szponzorrá” nyilvánította, és szégyenlistára tette az OTP-t, amiért „hozzájárul Putyin háborús gépezetének működtetéséhez”.

A hazai bank már többször tudatta, hogy az ukrán vádaskodásokból semmi nem igaz, és a kezdetektől Ukrajnát támogatja, ám Kijevet nem hatották meg az érvek. Ahogyan a magyar kormányt sem, amely azonnal közölte: addig fogja blokkolni az 500 millió eurós fegyverkezési segélyt, ameddig az OTP le nem kerül a listáról.

Ideiglenes vagy végleges

Az ukrán fél úgy vélte, amennyiben ideiglenesen leveszik az OTP-t a feketelistáról, az elég lesz hazánknak, hogy feloldja a blokkolást, és rábólintson a félmilliárd euró átutalására. Ez azonban nem történt meg. A magyar külügy találkozó előtti tájékoztatása szerint lényegi változás az ideiglenes jelleg miatt nem történt, az álláspontunk pedig továbbra is világos:

amíg az OTP-t nem veszik le a listáról, addig Magyarország nem járul hozzá semmilyen további európai uniós finanszírozáshoz az ukrajnai fegyverszállítások tekintetében.

A blokkolás tehát magyar részről továbbra is él, a labda ismét az ukránoknál pattogott, akik végül a kijevi találkozó napján véglegesen levették a listáról a bankot, és most azt várják, hogy Budapest is adjon zöld lámpát a félmilliárdos utalásnak.

Baj van túl a tengeren

A látványos összeborulások és az „ameddig csak kell” mondatok ellenére az EU-s találkozó kulisszák mögötti napirendjét az egyre sokasodó problémák határozták meg. Ezek közül kiemelkedett a Washingtonban dúló költségvetési háború: az Egyesült Államok éppen a napokban tekintett el 6 milliárd dollárnyi segély utalásától, hogy elkerüljék a kormány leállását, miután a két párt nem tudott dűlőre jutni a finanszírozási kérdésekben, amelyekben az ukrán biankó csekkek nagyon is hangsúlyos szerepet kapnak.

Kuleba a washingtoni megtorpanást igyekszik bagatellizálni, mint mondta, ez csupán egyszeri jelenség lehetett, amelyből senki nem von le messzemenő következtetést,

így továbbra is Biden elnök szavait tartja mértékadónak, amelyek szerint Ukrajna folyamatosan kapja az újabb segélyeket.

Ugyanígy tett Borrell és még jó néhány külügyminiszter, akik mind úgy fogalmaztak, az, hogy az USA segélyezési rendszere Ukrajna tekintetében megbénulni látszik, bizonyára csak átmeneti tünet, „hiszen Biden elnök töretlen támogatásáról biztosította Zelenszkijt”. A probléma mindössze annyi, hogy éppen a napokban történtek bizonyítják: az elnök szava is kevés abban az esetben, ha a republikánusok valóban beváltják ígéretüket, és az ukrajnai segélyezési mechanizmus teljes újragondolását követelik.

És ha már segély: Brüsszel részéről Kijevben Borrell büszkén jelentette be, hogy az EU immár 86 milliárd eurónál jár az Ukrajnába küldött adományok tekintetében. Az összeget a jövőben – amennyiben ez marad a hivatalos brüsszeli irány – valószínűleg a csillagos égig kell emelni. Egyre több olyan figyelmeztető hang szólal meg a háttérben, amely az USA ukrajnai politikájának lehetséges drasztikus változása kapcsán az Európai Unióra hárítja a háború folytatásának anyagi és fegyverkezési megoldásait, magyarán: ha Washington kiszáll, Európa egyedül marad a háborús erőfeszítésekkel.

A szlovák faktor

Bár a szlovákiai választások előtt több propagandista próbálkozott meggyőzni az arra hajlókat, hogy a voksolás végeredménye teljesen mellékes az EU Ukrajna iránti elkötelezettsége tekintetében, a történet azonban nem egyszerűsíthető le ennyire primitív szintre.

A kijevi tanácskozáson sokan próbálták az amerikai problémához hasonlóan elhessegetni a Robert Fico kormányalakításával kapcsolatos ijedelmeket, a feszültség ennek ellenére érezhető volt: a kormányalakítással megbízott politikus többször kijelentette, hogy

humanitárius segélyen kívül semmit nem hajlandó küldeni Kijevnek, vagyis a fegyverek és a lőszerek a szlovák raktárakban maradnak.

Ez egyfelől éles irányváltás lesz az ország eddigi külpolitikájához képest, másfelől Brüsszelen és Kijeven kívül az uniós tagállamok polgárainak is egyértelmű jelzés: a szavazatukkal nagyon is képesek befolyásolni az EU-s diktátumok végrehajtását, és amennyiben úgy döntenek, hogy egy Brüsszellel ellentétes politikát képviselő kormánynak szavaznak bizalmat, azt minden további nélkül megtehetik. Ez nem feltétlenül vezet teljes töredezettséghez a blokkon belül, de arra éppen elég, hogy ébresztőt fújjon nemcsak a szavazóknak, hanem a jelenleg regnáló kabineteknek is: ha a nép mást akar, ne menjenek szembe vele, mert az könnyen az egyébként bizalomból épített bársonyszékekbe kerülhet.

Szankciókat!

Kuleba igyekezett rávenni a külügyminisztereket, hogy Oroszország elleni további szankciókról tárgyaljanak. Mint mondta, kevés az, hogy az EU fegyvert ad Ukrajnának: legalább ilyen fontos, hogy megakadályozza Moszkvát a fegyvergyártásban.

A nyáron a washingtoni székhelyű Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja (Center for Strategic and International Studies – CSIS) adott ki egy tanulmányt, amely egy egyszerű, de annál hatásosabb címet viselt: „Oroszország nem fog kifogyni a rakétákból”. Az elemzés egyetlen központi gondolatot támasztott alá az érvelésével, azt, hogy a szankciók és az exporttilalmak legfeljebb korlátozhatják Moszkva csapásmérő fegyvereinek a mennyiségét és a minőségét, de soha nem fogják kiiktatni azokat.

Ukrajnában elég nagy zűrzavar uralkodik azzal kapcsolatban, hogy milyen fegyvereket kell kérni a Nyugattól. A csodaharceszköznek kikiáltott harckocsik eddig messze nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, az F–16-osok még nem érkeztek meg, a nagy hatótávolságú rakétarendszerek szállításától pedig érezhetően fázik mind az USA, mind Németország, amelytől Kijev kitartóan követeli a Taurus rakétákat.

Ha már Németország: Annalena Baerbock külügyminiszter az összes közhelymondatot elsütötte Kijevben, amit a Nyugat eddig kitalált Ukrajnával kapcsolatban, megfejelve azzal, hogy az Európai Unió határa hamarosan az ukrán–orosz határt fogja jelenteni. Ami ennél sokkal lényegesebb volt: felhívta a figyelmet a közelgő télre, és arra, hogy jelenleg a várható orosz támadások miatt a légvédelem a legfontosabb Kijev számára. Ezzel pedig nyilvánosan elismerte, hogy

az EU (Washingtonhoz hasonlóan) teljesen elengedte már a túlhájpolt ukrán ellentámadás sikerességének lehetőségét, és a bágyadt kijevi fogadkozások ellenére egy elhúzódó háborúra készül.

„Kerül, amibe kerül, addig, ameddig csak szükséges, Európa egységes, Ukrajna győzni fog.” E mondatok Kijevben – a problémák előtérbe helyezése miatt – sokkal erőtlenebbnek hatottak, mint bármikor korábban. A külügyminiszterek mostani ülése inkább hasonlított egy válságtanácskozás előkészületére, semmint iránymutató diskurzusra.

Az pedig, hogy Brüsszel a legfontosabb feladatnak a közvélemény meggyőzését tartja a háború folytatása érdekében, elég jól jelzi: az ukrajnai segélyezés vég nélküli folytatásának a lehetőségével egyre kevesebben értenek egyet a tagállamokban. Lehet legyinteni rá, de a szlovákiai választás végeredményénél erősebb üzenetet nem nagyon lehet megfogalmazni tagállami szinten.

***

Kapcsolódó:

Fotó: Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter és Josep Borrell, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője 2023. október 2-án.
MTI/EPA/Oleh Petraszjuk