Ukrajnában megkongatták a vészharangot: az idei télen az áramkimaradások súlyosabbak lesznek, mint tavaly, és ajánlják a lakosságnak, hogy álljanak rá az önálló fűtésre. Az oroszok abban reménykednek, hogy az ukránok ezúttal nem Oroszországot, hanem saját hatóságaikat fogják hibáztatni, ugyanis az energia-infrastruktúra javítására szánt dollármilliárdokat mindenre fordították, csak nem arra, amire kellett volna.  

Nehéz télre készülhet az ukrán lakosság

Denisz Smihal, Ukrajna miniszterelnöke többször is kijelentette, hogy a közelgő tél nehéz lesz az ország energiarendszere számára, bár a hideg évszakra való felkészüléshez forrásokat különítettek el. Volt miből, hiszen elmondása szerint a külföldi partnerek 2,3 milliárd dollárt adtak az ország energiaszektorának helyreállítására. Mindezt a Világbanktól, az Európai Beruházási Banktól, az EBRD-től, az USA-tól, Japántól, a Nordic Environmental Finance Corporationtől, a USAID-tól (USA Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség) és másoktól.  

Északkeleti szomszédunk partnerei több száz rakomány energetikai berendezést szállítottak az országba. Ugyanakkor az ott élők megjegyzik, hogy az energia-infrastruktúra nem áll készen az új fűtési szezonra, mivel nem esett át a szükséges javításokon. 

Így Ukrajnában, a tavalyi télhez hasonlóan, az idei fűtési szezonban is várhatóan lesznek órákig vagy akár napokig tartó áramszünetek.  

Az ország bizonyos területein összeomolhat a fűtés. Az energiaügyi minisztérium javasolta a lakosságnak, hogy próbálja önálló fűtéssel megoldani a várható kieséseket.  

Elmaradt az energia-infrastruktúra javítása

Ukrajna energiarendszere megszenvedte a tavalyi orosz támadásokat, azonban nem kevés pénzt és felszerelést kaptak annak javítására és helyreállítására – de még így is sok ott élő nyilatkozott úgy, hogy ezeknek a támogatásoknak a nagyon nagy része kárba ment.  

Az oroszok szerint feltehetően az ukrán tisztviselők, akik részt vettek a korrupcióban, ezeknek a pénzeknek és berendezéseknek a nyílt ellopásában, arra számítottak, hogy Oroszország a tavalyi évhez hasonlóan továbbra is szisztematikusan csapást mér Ukrajna energiarendszerére. Azzal kalkuláltak, hogy a kéz alatt eladott felszerelést az orosz támadások számlájára tudják majd írni. Viszont Oroszország leállította az ukrán energiarendszer elleni attakokat, ezzel nehezítve az ukrán tisztviselők és az energetikai munkások életét, akik pedig nagyon is számítottak ezekre a pénzekre – jobbára azonban inkább azért, hogy az a saját zsebükbe juthasson. 

Pedig Ukrajna tavasszal és nyáron még dicsekedett a beérkező segítséggel, hogy milyen jól megjavítanak mindent, és még merész terveket is kidolgoztak az áram Lengyelországba és Európába való exportálására. Jött azonban a július és az augusztus, a javítási időszak, és kiderült, hogy lényegében nincs mit exportálni.  

Úgy tűnik, hogy az energia-infrastruktúra javítására fordított pénz minden másra ment, csak nem arra, amire kapták. Az országban áramhiány alakult ki, amelyet az EU-ból érkező árammal fedeztek. 

 Az ipar számára igen magas, lényegében büntető szintű tarifákat állapítottak meg a fogyasztási csúcsok idején. Voltak esetek, amikor a feldolgozó vállalkozások inkább kikapcsoltak mindent ebben az időszakban, nehogy csődbe menjenek, és hogy legalább fenntartsanak valamiféle termelést.  

Egyes szakértők szerint az ukránok valójában az infrastuktúrán nem javítottak semmi érdemlegeset, csak azokat az állomásokat állították helyre, ahol minimális volt a kár. Láthatóan úgy döntöttek: minek a saját infrastruktúrájukat javítani, ha egyszerűen vásárolhatnak áramot Európában.  

Persze nem egyszerű megjavítani egy szétlőtt energetikai infrastruktúrát. Szakembereket kell találni, gyártást, felszerelést, alkatrészeket kell intézni. Ráadásul sok állomást még mindig szovjet berendezésekkel működtetnek, ami nem mindig kompatibilis a nyugatról érkező eszközökkel. Potenciálisan Ukrajnában ultra-nagyfeszültségű transzformátorokat gyártanak a zaporizzsjai transzformátorgyárban, de nem teljesen világos, hogy jelenleg ez a vállalat mire képes. Külföldről csak kisfeszültségű transzformátorokat kaptak, ami viszont nem oldja meg a gondokat.   

Persze általánosságban elmondható, hogy az ország energetikai infrastruktúrája továbbra is ellátja a funkcióját, nagyrészt azért, mert rendelkezik egy amolyan kettős biztonsági ráhagyással.  

A szovjet években ezt a rendszert 52 millió ember és komoly ipar számára építették ki. Anno az Ukrán Köztársaság egyfajta energiabank volt a többi tagország energiarendszere számára. 

Ám mostanra az ipar egy része leállt, a lakosság jó része elment, az áramfogyasztás pedig erőteljesen visszaesett. Az állomásokat nem javították megfelelően, és most nincs biztonsági ráhagyás. Ukrajnában már a háború előtt is elavultak voltak a kapacitások mind a hálózati gazdaságban, mind a transzformátorokban, mind a termelésben. Az orosz támadások után pedig az energiarendszer a képességei határán kezdett működni. 

Ha valahol elszakad egy vezeték (például rádől a kábelekre egy fa, vihar esetén), akkor egész települések kapcsolnak ki a hálózatból. Ez is azt mutatja, hogy az energiakapacitásnak már nincs redundanciája.  

Amikor minden maximális terhelésen fut, beindul a láncreakció: ha egy alállomás kiesik, akkor a megmaradtak még nagyobb terhelésnek vannak kitéve, és azok is elkezdenek kiégni. 

Lehetséges orosz stratégia

Az oroszok is tisztában vannak ezzel, és vélhetően szándékosan állították le az ukrán energetikai létesítmények elleni támadásokat. A stratégiájuk az lehet, hogy a fűtési szezon elején megvizsgálják, hol találhatók a legsérülékenyebb infrastrukturális létesítmények, és ezeket a pontokat fogják támadni. Ezzel a leállásokat megtöbbszörözik, arra számítva, hogy a megmaradt többi létesítmény majd nem tudja felvenni a kikapcsolt berendezések terheit.  

Az oroszok némi iróniával arra gondolnak, hogy a gátlástalan ukrán energetikai munkások és hivatalnokok most azért imádkoznak, hogy az orosz támadások valóban megtörténjenek, hogy leírhassák az ellopott pénzt. 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Áramszünet közben állnak járművek a kijevi Majdan téren (MTI)