Az ukrán elnök legszűkebb környezetéből érkező információk szerint Zelenszkij nagyon dühös a nyugati támogatások gyengülése miatt, ráadásul kialakult nála egy messianisztikus küldetéstudat, amelyben rajta kívül nem hisz már senki.

A Time magazin novemberi számának címlapsztorija Zelenszkij ukrán elnökről szól, ezúttal azonban a lelkendezés a háttérbe szorult – helyette egy végletekig elcsigázott, keserű, a kommunikációs paneleket automatikusan mantrázó, dühös és a valóságtól elszakadt ember képét láthatjuk, aki tisztában van ugyan a helyzet reménytelenségével, de nem hajlandó elfogadni azt.

Az írás szerzője Zelenszkijjel együtt utazott Washingtonba szeptemberben, amikor az ukrán elnök megpróbált újabb és újabb segélyeket és fegyverszállítmányokat kicsikarni az amerikai törvényhozásból – teljesen eredménytelenül.

Dühös az elnök

A szeptemberi amerikai látogatása alatt Zelenszkij feltűnően idegesnek és ingerültnek tűnt. Később elmondta a Time-nak, hogy teljesen kimerültnek érzi magát, mert belefáradt abba, hogy újra és újra megpróbálja meggyőzni a szövetségeseket: a segítségükkel Ukrajna győzhet.

Zelenszkij jól érzi, hogy húsz hónappal a háború kitörése után fogy iránta az érdeklődés a nyugati világban. Igaz ez a közvéleményre és a döntéshozó politikusokra is. Az Ukrajnának nyújtott segélyek állami támogatottsága hónapok óta csökken az Egyesült Államokban, és Zelenszkij látogatása nem segített helyrebillenteni a dolgokat. Az izraeli háború kirobbanása újabb döfés volt az ukrán elnöknek: immár nem ő tematizálja a hírek napirendjét.

Az új konfliktus teljesen háttérbe szorította az ukrajnai háborút a médiában, ez pedig érthetően frusztrálja az egykoron színészként, most elnökként a közönség szeretetére vadászó Zelenszkijt.

A Time a látogatás utáni napokban Kijevbe is elkísérte az ukrán elnöki stábot, amelynek tagjai közül egyre többen nyilatkoztak azokról az árnyoldalakról, amelyekről a nyugati közvélemény elég keveset tud. Amikor a riport szerzője megkérdezte a belső kör egyik tagját, hogy érzi magát az elnök a washingtoni látogatás után, a válasz azonnal érkezett: „Dühös”.

Vékony a határ…

A Time-nak nyilatkozó források szerint Zelenszkij viselkedése teljesen megváltozott. Optimizmusa és humorérzéke eltűnt, a helyét enerváltság és kiábrándultság vette át. Úgy érzi, nyugati szövetségesei elárulták őt, a háborúhoz pedig éppen csak annyi eszközt biztosítanak, amellyel naprólnapra meghosszabbíthatja azt, de soha nem nyerheti meg.

A győzelembe vetett hite mégsem ingott meg, sőt a környezete szerint egyre irreálisabb lett. Egyes vélemények szerint Zelenszkij már-már messianisztikus küldetéstudatának kevés köze van a valósághoz, ez pedig aggodalommal tölti el környezetét. Ahogy egyik tanácsadója fogalmazott:

Becsapja magát. Nem fogunk győzni, kifogytunk a lehetőségekből. De próbálja valaki ezt megmagyarázni neki…

Az elnököt az amerikai narratíva változásával együtt mélységesen aggasztja a washingtoni pénzcsap elzáródásának lehetősége. Az amerikai út előtt a kongresszusi feszült légkörre hivatkozva még arra is megkérték Kijevben, hogy halassza el az útját, ám Zelenszkij legendás makacssága felülírt mindent.

A látogatás aztán messze nem a tervei szerint alakult. Nem mondhatott beszédet a Capitoliumban, nem sikerült személyes interjút szervezni a Fox Newszal, de még Oprah Winfrey sem biztosított számára műsoridőt. Végül a törvényhozók egy zárt ajtók mögötti találkozón kérdezgették arról, hogy mégis mennyi időbe és pénzbe kerülhet még a végtelen háború.

Zelenszkij elutazása után tíz nappal a kongresszus egy ideiglenes, november közepéig élő költségvetést fogadott el. Ebben nyoma sem volt az általa kért és a Biden elnök által javasolt összegnek.

Az Egyesült Államok a saját problémáival kezdett foglalkozni, és egyelőre úgy néz ki, kihátrál saját proxyháborújából. Kijev pedig kezd kifogyni a pénzből, a fegyverből – és elsősorban az emberekből.

A brutális kényszersorozások ellenére a hadsereg létszáma folyamatosan csökken, a katonák átlagéletkora pedig immár 43 év. A morál is végzetesen gyengül: a Time-nak az elnöki szűk körből nyilatkozó egyik forrás elmondta, hogy egyes parancsnokok Kijev kifejezett utasítása ellenére sem hajtják végre a parancsot, és előrehaladás helyett a lövészárkokban maradnak. Egy magas rangú katonatiszt ugyanezt a másik oldalról megvilágítva úgy fogalmazott: ez nem is csoda, amikor sem tüzérség, sem fegyverek, sem emberek nem állnak rendelkezésre egy támadás végrehajtásához.

Soha nem csillapodó korrupció

A Nyugat legnagyobb problémája változatlan: a segélyek csökkenésének hátterében az ukrán rendszerszintű korrupció áll. Magyarán:

a republikánusok az USA-ban jogosan követelnek átláthatóságot, miután zsinórban látnak napvilágot olyan esetek, amikor tisztviselők és egészen magas rangú közszolgák egész egyszerűen lopnak a segélyként küldött összegekből.

Márpedig azok folyamatosságának feltétele (mind az IMF, mind a Világbank, mind az USA részéről) éppen a korrupció felszámolása.

Zelenszkij látványosabbnál látványosabb asztalra csapásokkal próbálja meggyőzni a Nyugatot, hogy mennyire komolyan veszi a figyelmeztetést: augusztusban az ország minden régiójából azonnali hatállyal rúgta ki a toborzási vezetőket, miután kiderült, hogy a sorozást jó pénzért meg lehet úszni. Szeptemberben már az addig emblematikusnak tartott arc, Olekszij Reznyikov védelmi miniszter sem kerülhette el a sorsát: neki is mennie kellett a korrupciógyanús szerződések miatt, amelyeket tárcája kötött.

Az esetek száma azonban csak nem akar csökkenni. A bürokraták alacsony fizetésről és a morál teljes hanyatlásáról beszéltek a Time-nak. Az újságíróval – amikor kifejezte reményét a korrupció elleni küzdelem eredményességét illetően – kikapcsoltatták a hangrögzítőjét, és ezt válaszolták neki:

„Téved. Az emberek itt úgy lopnak, mintha nem lenne holnap”.

Zelenszkij maga úgy nyilatkozott: tisztában van a problémával, és mindent megtesz annak megszüntetése érdekében, ugyanakkor szerinte egyes nyugati szövetségesek mesterségesen fújják fel a problémát, hogy ezzel tudják indokolni a segélyek csökkentését.

A függöny lassan legördül

Az ukrajnai háború eleje óta Zelenszkijnek a közbeszéd tematizálásához van a legnagyobb tehetsége. Minden erejével azon van, hogy videóüzeneteivel és roadshow-ival folyamatosan nyomás alatt tartsa a nyugati közvéleményt, ezáltal a kormányokat: minden segítséget meg kell adni Ukrajnának. Ez a sikersorozat azonban az izraeli háború kitörésével végképp megszakadni látszik.

Kétségbeesésében a közel-keleti konfliktus első napjaiban szolidaritási látogatást tervezett Izraelbe, ám Benjamin Netanjahu ezt határozottan visszautasította, mondván, nem megfelelő az alkalom. Ekkor az ukrán elnök egy teljesen homályos érvelésbe kezdett arról, hogy Moszkvának köze lehet a Hamász-terrortámadáshoz, és igyekezett egybemosni a két háborút, ám ez a terve is kudarcot vallott: nincs kormány a világon, amelyik úgy gondolná, hogy Putyin állna a háttérben.

Biden közben egy salátajavaslatba csomagolta az ukrán segélyeket. Az elnök által beterjesztett 100 milliárd dolláros csomagban egyszerre lenne ott a mexikói határvédelemre, a tajvani és izraeli segélyekre szánt pénz – mellettük pedig csendben ott lapulna az Ukrajnának szánt segély is. Az elnök környezete úgy vélte, így talán átmegy a szavazáson a javaslat, azonban a trükkel nem értek célt. A képviselőház új elnöke, a republikánus Johnson máris közölte, hogy az Izraelnek szánt pénzt természetesen megszavazzák, az ukrán segélyekről azonban csak külön lehet tárgyalni. „Ilyen a politika. Mindenki a saját érdekét nézi” – mondta a Time-nak fáradt mosollyal Zelenszkij.

Ahogyan a Time is utal rá: az egyre fagyosabb támogatási álláspontok mellett Ukrajnának most a valódi téllel is meg kell küzdenie. Miután Zelenszkij hallani sem akar sem tűzszünetről, sem bármilyen kompromisszumról Oroszországgal kapcsolatban, nincs más lehetősége, mint várni.
Vagy a tavaszt, vagy a nyugati segélyek fokozását, vagy a teljes bukást.

***

Kapcsolódó:

Fotók:
Joe Biden amerikai és Zelenszkij ukrán elnök a Fehér Házban.
MTI/EPA/Consolidated News Photos pool/Julia Nikhinson
MTI/EPA/Jim Lo Scalzo