Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet elemzőjének írása 

Ha összességében szemléljük a 2023-as évet, egy ország biztosan sokat nyert rajta: ez pedig az immár a világ legnépesebb állama, India. Lehet, hogy az általuk több mint hét évtizede keresett többpólusú világrend még nem jött létre, de ma már biztosan egyedülálló helyzetben van. A hidegháború idején Újdelhi elsősorban diplomáciai befolyása révén, az el nem kötelezettek mozgalmának vezetésén keresztül jutott befolyáshoz. Ma India jobb helyzetben van. A diplomácia és a soft power mellett jelentős gazdasági és katonai potenciállal is büszkélkedhet. 

A posztgyarmati ország és az el nem kötelezettek mozgalmának alapító tagja, India az Egyesült Államok által vezetett indo-csendes-óceáni stratégia középpontjában áll, amely Kína agresszív felemelkedésével próbál szembeszállni. Az USA-hoz való mélységes igazodása ellenére India részt vesz olyan nem nyugati csoportosulásokban, amelyek Oroszországot és Kínát is magukban foglalják. Ezek a kapcsolatok azt mutatják, hogy az ottani vezetők arra törekszenek, hogy országukat ne tekintsék a Nyugat követőinek.  

India nagy hangsúlyt fektet a stratégiai autonómiára és a globális dél védelmére, és ez legalább annyira a nyugati világnak szól, mint amennyire üzenet Oroszországnak és Kínának. 

Rangos nemzetközi rendezvények otthona 

India, a világ legnépesebb országa és leggyorsabban növekvő feltörekvő gazdasága számára az elmúlt 12 hónap bebetonozta az ország helyét a globális ranglétrán. A Pew Research Center 2023. augusztusi globális attitűdfelmérése szerint 23 állam polgárainak a 46 százaléka kedvezően vélekedik Indiáról. Ez különösen igaz volt az Egyesült Államokban és a legtöbb ázsiai és nyugati szövetséges körében. 

Az ázsiai ország 2023 januárjában 125 ország részvételével összehívta a globális dél virtuális csúcstalálkozóját. Újdelhi meghívást kapott a G7-ek japán megbeszéléseire és részt vett a nem sokkal később tartott Quad-csúcstalálkozón. Júliusban India adott otthont a Kína vezette Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) értekezletének. Augusztusban részt vett a BRICS-csúcson, amelyen hat új tagot fogadtak be, szeptemberben pedig otthont adott a G20-ak csúcstalálkozójának, amelyet először rendeztek Dél-Ázsiában, és amelyen 43 ország vezetői vettek részt. Novemberben meghívást kapott az APEC (Ázsiai-csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés) értekezletére, 2024 januárjában pedig házigazdája lesz a négyoldalú biztonsági párbeszéd (Quad) vezetői csúcstalálkozójának. Az ázsiai ország célja az is, hogy azt az indiai köztársaság napjának előestéjén rendezze meg, hogy megmutassa az ország globális súlyát. 

Amerika a nagyszabású stratégiája során arra törekszik, hogy Kína katonai megerősödésével és gazdasági behatolásával szemben a szövetségesek és partnerek támogatásával lépjen fel szerte a világon. Az USA és az ázsiai nagyhatalom geopolitikai vitáinak egyik fő területe éppen a globális dél. Kína vonzereje a térségen belül a gazdasági befektetéseket kereső félig autoriter országokban rejlik. India történelmi befolyása a korábbi el nem kötelezett fejlődő világban azon államok számára jelent lehetőséget, amelyek már nem tekintik az Egyesült Államokat egyedüli szuperhatalomnak. Újdelhi az évtizedek során megszilárdította a profilját mint olyan posztkoloniális ország, amely elkerülte a katonai puccsokat, és demokrácia maradt. A Narendra Modi miniszterelnök vezette intoleráns hindu nacionalizmus miatt érkező kritikák ellenére számos fejlődő ország tiszteli Indiát azért, mert a  

népét képezi, miközben a gazdaságát és a hadseregét építi, mindezt egy sokvallású, soknemzetiségű és pluralista társadalom megvalósítása mellett.  

Az elmúlt néhány évben Újdelhi a multilaterális csoportosulásokban való jelenlétét arra használta fel, hogy olyan globális hatalomként építse a hitelességét, amely kapcsolatokat tart fenn Oroszországgal és a globális dél országaival, ugyanakkor szoros partnerséget ápol a Nyugattal. 

A Brazíliát, Oroszországot, Indiát, Kínát és a Dél-afrikai Köztársaságot tömörítő BRICS-csoport külügyminisztereinek tanácskozása Fokvárosban Forrás: MTI 

India prioritásai arról árulkodnak, hogy a világ „nincstelenjeinek” vezető szerepére vonatkozó történelmi igényét kívánja erősíteni. Ez tükröződött mind a BRICS, mind a G20 bővítésében, miszerint elsősorban a globális dél országait vegyék fel, valamint a G20 különböző céljaiban, mint például az éghajlatváltozás kezelésének finanszírozása, az adósság fenntarthatósága, a digitális közinfrastruktúra és az egészségügy. India régóta úgy tekint magára mint az Indiai-óceánon nyújtott humanitárius és katasztrófaelhárítás első számú segélyezője, valamint a fejlesztési segélyek vezető szolgáltatója. A pandémia során kezdeményezte a „vakcinadiplomáciát”, és a G20-akkal kapcsolatos találkozókon az egészségügy továbbra is kiemelt fontosságú terület maradt.  

A különböző többoldalú kötelezettségvállalások mellett több régióra is kiterjesztette diplomáciai jelenlété. Míg a világ nagy figyelmet fordít a Quadra (Ausztrália, Japán, India, USA), addig annak megfelelője, az I2U2 (India, Izrael, Egyesült Arab Emírségek, USA) is folytatja munkáját. 

A nemrégiben bejelentett India–Közel-Kelet–Európa gazdasági folyosó (IMEC) India és a Közel-Kelet közötti erős partnerséget szinkronizálja a globális geopolitikával. Az USA egy olyan Európára törekszik, amely kevésbé függ az orosz energiától, egy stabil Közel-Keletre, amelynek Kínán és Oroszországon kívül más piacai is vannak és egy olyan Indiára, amely hozzáfér az energiához, a befektetésekhez és a piacokhoz. Az IMEC megoldást jelent mindezen kihívásokra anélkül, hogy amerikai biztonsági jelenlétet vagy hatalmas beruházásokat igényelne. Újdelhi globális ambíciói a geopolitikai realitásokból és Amerika nagy stratégiájából profitálnak. Míg Bill Clintonig visszamenőleg minden amerikai elnök az Indiával való erős partnerséget szorgalmazta, Joe Biden kormánya különösen nagy stratégiai tétet tett az ázsiai országra. A 2023-as év tele volt erős jelzésekkel: Modi miniszterelnök júniusi állami látogatása és Biden szeptemberi indiai útja érdemi eredményekkel zárult, elsősorban a védelem és a technológia területén. 

Csoportkép a résztvevőkről a G20 és 13 afrikai ország állam- és kormányfőinek G20 Compact With Africa elnevezésű befektetési konferenciáján a berlini kancelláriahivatalban Forrás: MTI 

Egy olyan időszakban, amikor az Egyesült Államok igyekszik megtagadni a csúcstechnológiát versenytársától, Kínától, Washington hajlandónak tűnik megosztani polgári és katonai technológiájának „koronaékszereit” egy nem biztonsági szövetségesével, Indiával.  

Az USA szeretné meggyőzni a világ országait arról, hogy van egy alternatíva Kínával szemben, és ez India.  

Mivel India a másik, több mint egymilliárd lakosú nemzet, gyakran jellemzik úgy, mint Kína legnagyobb potenciális riválisát Ázsiában. Újdelhi demokratikus hitvallása, gazdasági potenciálja és az Ázsiában, valamint Afrikában nyújtott fejlesztési segélyeiben tükröződő soft power szintén Kína alternatívájává teszi. Ezen túlmenően az amerikaiak arra törekszenek, hogy elvegyék Indiától az Oroszországgal való együttműködést a védelmi ágazatban, ráadásul az ország kulcsfontosságú híd a globális dél felé. 

Az elmúlt néhány évben Újdelhi nemcsak az Egyesült Államokkal, illetve az európai és ázsiai biztonsági szövetségeseivel, hanem a Közel-Kelet, Afrika és Délkelet-Ázsia országaival is fokozta kétoldalú kapcsolatait. India és az Egyesült Arab Emírségek szabadkereskedelmi megállapodást írt alá, és tárgyalásokat folytat Izraellel egy másik ilyenről. India gazdasági, biztonsági kapcsolatai Egyiptommal és Szaúd-Arábiával is elmélyültek. Emellett növelte a védelmi célú eladásokat, fokozta a regionális összeköttetéseket és megerősítette a magas szintű diplomáciai kapcsolatokat Délkelet-Ázsiával. A 2022-es „Délkelet-Ázsia helyzete” felmérés az USA és Kína után Indiát a harmadik helyre sorolta mint a legkedveltebb partnert. Az ország stratégiai autonómiadoktrínája vonzó egy olyan régió számára, amely bár óvakodik Kína növekvő gazdasági és katonai dominanciájától, el akarja kerülni, hogy az USA és Kína közötti egyenrangú rivalizálásban állást foglaljon. 

Mind a Közel-Kelet, mind Délkelet-Ázsia kritikus fontosságú az amerikai és az európai nagystratégia szempontjából, és mivel Kína egyre mélyebbre hatol ezekben a régiókban,India szorosabb kapcsolatai ezekkel a térségekkel ezért üdvözlendők. 

Merre tovább India? 

2020-ban Subrahmanyam Jaishankar indiai külügyminiszter Az indiai út című könyvében úgy érvelt, hogy  

India politikája az elkövetkező években Amerika bevonása, Kína kezelése, Európa ápolása, Oroszország megnyugtatása, Japán bevonása, a szomszédok bevonása, a szomszédság kiterjesztése és a hagyományos támogatói körök bővítése lesz. 

Úgy tűnik, országa agresszív törekvései bizonyos mértékig sikeresek voltak. Ez azonban éppúgy a globális geopolitika függvénye, mint India csúcsdiplomáciája. Sokan szeretnék, ha regionális és globális szinten is nagyobb szerepet játszana, Újdelhinek azonban rövid az időkerete céljai eléréséhez, hogy a lehető legtöbbet hozza ki a regionális és globális geopolitikából. Ahhoz, hogy mindebből hasznot húzzon, a gazdasági erejének és a katonai képességének kiépítésére kell összpontosítania. Az indiai állam paternalista és protekcionista a gazdaság területén, és szkeptikus a szabadkereskedelemmel szemben. Ha a globális ellátásilánc-hálózat részévé akar válni, akkor az olyan intézkedések, mint a rizs, a búza exportjának vagy a laptopok importjának a tilalma nem segítenek. A külföldi befektetések fellendítéséhez elengedhetetlen a kiszámítható és következetes szabályozási és adópolitika. Ahhoz, hogy valóban Kína alternatívájává váljon mint a „világ gyára”, a feldolgozóiparnak növekednie kell az elavult föld-, munkaerő- és tőkepiacok modernizálása mellett. 

Az indiai állam történelmileg befelé fordult, amikor a biztonságról volt szó, és a hatalom kivetítése az indiai szubkontinensre korlátozódott. Ahhoz, hogy hatalmat vetítsen ki az Indiai-óceánra és azon túlra, kevésbé kellene az identitáspolitikai kérdésekre és a múltra összpontosítania, ehelyett a humán tőkébe kellene befektetnie, a gazdasági reformokra szükséges összpontosítania és modernizálnia kellene a hadsereget. 

Három szcenárió – háromféle jövő 

Mindezek alapján kérdés, hogy India hogyan fog sakkozni, alakítani a stratégiáján az elkövetkező hónapokban és években, különös tekintettel arra, hogy 2024-ben parlamenti választásokat rendeznek az országban. 

A legvalószínűbb forgatókönyv, hogy a lehető legmagasabb szinten igyekszik kihasználni a népszerűségét anélkül, hogy engedményeket tenne. A nagyobb nyomásgyakorlás abból ered majd, hogy más nemzetek gazdasági alternatívát szeretnének találni Kínával szemben, hogy visszavágjanak Peking katonai agressziójának, és hogy Indiát – valamint a globális dél többi országát – eltávolítsák Kínától és Oroszországtól. 

A másik lehetőség, hogy a protekcionizmus megárt az ország népszerűségének. Ha a vállalatok továbbra is protekcionista és szabályozási kihívásokkal szembesülnek Indián belül, akkor lehet, hogy inkább Kínában maradnak, vagy Délkelet-Ázsia országaiba, például Vietnamba, a Fülöp-szigetekre és Indonéziába költöznek. Ha ez elég nagy számban történik meg, az arra késztetheti az indiai államot, hogy kiigazítsa a gazdaságpolitikáját. Történelmileg India csak akkor hajtott végre gazdasági reformokat, amikor külső impulzusok által kiváltott belső nyomással szembesült. 

Egy harmadik lehetőség, hogy Újdelhi óvatossá válik a kínai–orosz szövetséggel szemben. Hasonlóképpen, India a katonai vagy energetikai kérdésekben hagyományosan a beszállítói kosarat részesíti előnyben. Jelenleg Indiának a legmodernebb technológiát kínálják az USA és mások. Bár ez csökkenteni fogja az Oroszországtól történő védelmi beszerzéseket, valószínűleg nem fogja megváltoztatni az ázsiai ország stratégiai számításait Moszkva jelentőségét illetően. Ez a számítás azonban hosszú távon kihívás elé néz: minél közelebb kerülnek az oroszok Kínához, annál inkább aggódni fog Újdelhi, hogy a következő kínai–indiai konfliktus esetén Oroszország semleges marad vagy Kínát támogatja. 

Borítókép: MTI/EPA/Haris Tjagi