Ma került sor az Ázsiai-Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) csúcstalálkozója apropóján Joe Biden és Hszi Csin-ping találkozójára is a San Franciscótól délre fekvő Filoli birtokon. Maga az, hogy a világ két vezető hatalmának elnöke hajlandó személyes találkozón megvitatni a legfontosabb kérdéseket, bizalomra adhat okot, de reálisan nézve komoly eredményekre nem lehet számítani. Minden bizonnyal megpróbálják helyrehozni a gazdasági verseny, valamint a katonai és diplomáciai feszültségek által terhes kapcsolatokat. 

Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet elemzőjének írása 

Kína tavaly szakította meg a katonai kommunikációt a két ország között, ezzel is tiltakozva Nancy Pelosi tajvani hivatalos látogatása ellen. 

Az Egyesült Államok és Kína kapcsolata az elmúlt hónapokban mintha a stabilizálódás jeleit mutatta volna, legalábbis a felszínen. A látszólagos nyugalomhoz több tényező is hozzájárult. Az egyik, hogy a várakozások összehangolódtak. Sem Washington, sem Peking nem táplál hamis reményeket az áttörésről vagy a kapcsolatok drámai javulásáról. A másik , hogy mindkét ország vezetői úgy látják, hogy a feszültségek jelenlegi szinten való tartása előnyös. Joe Biden és Hszi Csin-ping tanácsadói június óta intenzív konzultációkat folytatnak, hogy előkészítsék a két vezető közötti találkozót az Ázsiai-Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés vezetőinek november közepén San Franciscóban tartandó csúcstalálkozója alkalmával. 

Az amerikai–kínai magas szintű kapcsolatok újraindítása számos olyan szokást helyreállított, amelyek korábban a viszony stabilitását és kiszámíthatóságát támogatták. Ezek közé tartozik a kölcsönös elkötelezettség a kapcsolatok irányítása terén, még akkor is, ha mindkét fél továbbra is tesz olyan lépéseket, amelyeket ők védelmezőnek, a másik fél pedig barátságtalannak tekint. Ugyanakkor mindkét hatalom előzetesen, bizalmasan tájékoztatja a másik felet a lépéseiről, hogy tisztázzák a szándékaikat és a megközelítéseik határait. Mindkét fél diplomáciai csatornákat hozott létre konkrét kérdések, például az exportellenőrzés, a kereskedelmi és stratégiai aggályok kezelésére. Washington és Peking újra megkezdte a koordinációt egymással a globális válságok kapcsán is, például az Izrael és a Hamász közötti konfliktus kirobbanása után.

A találkozó bizakodásra adhat okot Forrás: MTI

A felszín alatt azonban továbbra is forronganak a feszültségek. Egyik fél sem oldotta meg és nem is csökkentette a kapcsolatot érintő jelentős kihívásokat. A kommunikáció gyakoribbá válása nem eredményezett közeledést a kulcsfontosságú kérdésekben. Ehelyett a viszonyuk egy olyan kommunikációs időszakba torkollott, amelyben egyik irányban sem történtek engedmények. Ez az a légkör, amelyben Bidennek és Hszinek kell tárgyalnia. A találkozó mindkét vezetőnek lehetőséget ad arra, hogy a nemzetközi rendszer fokozott bizonytalanságának idején bizonyítsa államférfiúi képességeit. Még túl korai lenne megmondani, hogy képesek lesznek-e bebizonyítani, hogy a diplomácia eredményeket hoz. Kreativitással azonban mindkét fél számára lehetőség nyílik arra, hogy elérje azt, amire leginkább törekszik. 

A kínai célok 

A távol-keleti tisztviselők azt akarják a hazai közönségüknek bemutatni, hogy Biden méltósággal és tisztelettel fogadja Hszit. Érdekük kiemelni, hogy mindkét vezető barátságosan viselkedik egymással, és személyesen fektetnek be a kapcsolat irányításába. Ennek eléréséhez olyan képekre lesz szükség, amelyeken a két vezető személyes interakciója túlmutat a szállodai konferenciateremben a zászlók sora előtti szokásos kézfogáson. Ilyen képi megjelenítést lehet elérni azzal, hogy a két vezető egy rövid sétát tesz együtt, közösen étkezik, vagy egyszerűen csak négyszemközt beszélgetnek egymással a hivatalos delegációs jellegű találkozón kívül. 

A két elnök az APEC-csúcs apropóján találkozott Forrás: MTI

Minden jel arra utal, hogy Hszi továbbra is meglehetősen homályosan látja az Egyesült Államok Kínával kapcsolatos szándékait. Taktikai okokból azonban inkább a kettejük közötti viszony stabilizálására irányuló képességet vetítené ki. Különösen akkor, amikor Hszinek Kínán belül bizalomhiánnyal kell szembenéznie a lanyhuló gazdaság és az egyre feszültebb külkapcsolatok felügyelete miatt: az, hogy a kínai elnöknek a szokásosnál több jut a Bidennel való találkozóra, hozzáadott értéket képvisel számára. Ez lehetőséget ad Pekingnek arra, hogy megmutassa a hazai közönségnek, hogy Hszi továbbra is képes az Egyesült Államokkal való kapcsolatok újrahangolására. Ez egy olyan lépés, amelyet az ázsiai országban sokan kulcsfontosságúnak tartanak Kína azon képessége szempontjából, hogy kezelni tudja a kapcsolatokat az amerikai szövetségesekkel Ázsiában, Európában és máshol. 

A 2024 januárjában esedékes tajvani választások közeledtével Peking úgy tűnik, megpróbálja a mérleg nyelvét az általa preferált irányba billenteni. Hszi tisztázni fogja Bidennel, hogy az Egyesült Államok nem részesít előnyben egyetlen jelöltet vagy politikai pártot sem Tajvanon. Biztosítékot fog kérni arról, hogy az USA nem támogatja a szigetország függetlenségét. Bidennek négyszemközt meg kell ismételni az Egyesült Államok régóta fennálló retorikáját – Washington nem támogatja Tajvan függetlenségét, és ellenzi a Tajvani-szorosban fennálló status quo bármilyen egyoldalú megváltoztatását. Az USA-nak elleneznie kell továbbá a tajvani választási folyamatba való külső beavatkozást. Bidennek hangsúlyoznia kell azt is Hszi felé, hogy Tajvan több mint 23 millió lakosának véleménye döntő a szigetország jövője szempontjából, és ha Kína közelebb akarja húzni Tajvant, akkor a szigetország legfőbb érdekeinek és aggodalmainak kezelésére kell összpontosítania. 

Mit akar az USA? 

Mindezekért cserébe az Egyesült Államok konkrét előrelépést szeretne elérni a prioritásaiban, amelyek közül a legfontosabb a fentanil prekurzor anyagok (a fentanil egy erős függőséget okozó fájdalomcsillapító, egyike azoknak a szereknek, amelyek miatt opioidválság alakult ki az Egyesült Államokban) Kínából történő áramlásának csökkentése. A fentanil okozta halálesetek jelenleg a 18–45 év közötti amerikaiak vezető halálozási okai közé tartoznak. Ez a csapás az USA minden kongresszusi körzetét és közösségét érinti. Kínát ugyan dicséret illeti, amiért 2019-ben a fentanilt tiltott anyaggá minősítette, de gyakran elfelejtjük, hogy ezért a döntésért Donald Trump akkori elnöknek sikeresen kellett lobbiznia Hszinél. Ezzel rengeteg amerikai életet mentett meg.

Az elővalásztásra készülő Biden emberes kihívások előtt áll Forrás: MTI

Sajnos azonban egy maroknyi kínai gyógyszeripari vállalat azóta olyan prekurzor vegyi anyagokat tervezett, amelyek nem tartoznak a 2019-es fentaniltilalom hatálya alá. Ezeket a prekurzor vegyi anyagokat nyíltan árulják, és Mexikóba jutnak, ahol a drogkartellek fentanillal keverik őket, majd a halálos drogot az Egyesült Államokba csempészik. Hatásos lenne, ha Biden és Hszi meg tudna állapodni abban, hogy utasítják bűnüldöző szerveiket, hogy tegyenek konkrét és erőteljes lépéseket a prekurzorok áramlása ellen. Ez megkövetelheti, hogy Washington törölje a kínai közbiztonsági minisztérium törvényszéki tudományos intézetét a Trump-korszak szankciói alól, és a Biden-kormányzatnak késznek kellene lennie arra, hogy ezt a döntést az amerikai életek megmentése érdekében meghozza. 

Emellett az Egyesült Államok és Kína a világ két vezetője a mesterséges intelligencia (MI) területén. Mindkettejük számára előnyös lenne egy olyan csatorna létrehozása, amelyen keresztül véleményt cserélhetnének az MI irányításáról és biztonságáról. Az is kölcsönösen előnyös lenne mindkét vezető számára, ha megerősítenék annak értékét, hogy egymás diákjai, tudósai, tudósai, művészei, sportolói és szubnacionális vezetői rendszeresebb kapcsolatot tartanának egymással. Megállapodhatnának a légi útvonalak bővítésében, a vízumeljárások egyszerűsítésében. 

Korábban mindkét ország összehangolta a globális pénzügyi válságtól kezdve a szudáni konfliktuson át a nyugat-afrikai ebolajárvány kitöréséig terjedő válságokra adott válaszlépéseket. Mindkét ország Covidra adott baljós válaszai megmutatták, hogy milyen következményei vannak annak, ha nem sikerül közösen szembenézni a közös kihívásokkal. Az Ukrajnában és Gázában dúló háború miatt az Egyesült Államoknak és Kínának ismét lehetősége van arra, hogy bizonyítsa vezető szerepét. Megállapodhatnának a palesztinoknak nyújtott humanitárius segélyek, a Fekete-tengeren keresztüli akadálytalan gabonaszállítás, valamint az ukrajnai és gázai újjáépítési tervek összehangolásának megerősítésében. Tekintettel arra, hogy a két konfliktus különböző szereplőivel szemben egyedülálló befolyással rendelkeznek, összehangolhatnák erőfeszítéseiket az eszkaláció és az erőszak terjedésének korlátozására mindkét színtéren. 

Az ilyen konkrét kérdéseken túlmenően azonban mindkét vezetőnek lehetősége van arra, hogy ezt a találkozót arra használja fel, hogy tartós hatást gyakoroljon azáltal, hogy meghatározza a kétoldalú kapcsolatok irányát az előttünk álló évre. Mivel az Egyesült Államokban 2024-ben elnökválasztás lesz, nem valószínű, hogy a két vezető személyesen találkozik az elkövetkező évben. Ez a találkozó így még inkább felértékelődik. 

Borítókép: MTI/AP/Pool/The New York Times/Doug Mills