Már előre látszott, hogy ez jelentős fellépés lesz, ugyanis múlt kedden hat francia televíziós csatornán élőben, mintegy száz újságíró előtt tartott sajtótájékoztatót Emmanuel Macron. Franciaországban ilyen mértékű „médialenyúlásra” emberemlékezet óta nem volt példa – jegyezte meg nem egy hazai és külföldi sajtóorgánum. „Az Élysée-palota Salle des Fêtes, azaz Ünnepi termében tartották a rendezvényt, amely erősen idézte a De Gaulle-i hagyományokat, ezzel is kivételes jelzést akart küldeni az ötéves ciklus újraindítására” – adott hírt az eseményről a svájci Le Temps. A napilap úgy vélte, hogy „Macron ismét fel akarja fegyverezni Franciaországot mind polgári, mind gazdasági szempontból, és mindezt úgy, hogy közben az ország telve legyen öntudattal”. 

Új sarkozista vonal 

„Az iskolai egyenruháktól egészen a himnusz, a Marseillaise megtanulásáig ez egy új sarkozista irányvonal – foglalta össze a belga Le Soir. –  

Az államfő megítélésében a rend, az érdem, a munka, a tisztelet, a család, a polgári gondolkodás mind előtérbe kerültek.” 

Az államfő „új lendületet keres a hivatali idejében, egy héttel azután, hogy kinevezte az V. Köztársaság történetének legfiatalabb miniszterelnökét. Ráadásul hat hónappal vagyunk az európai választások előtt, amelyeken a francia szélsőjobboldal az esélyes” – magyarázta a madridi El País. „Ugyanakkor – jegyezte meg a spanyol napilap – Macron tudja, hogy az elmúlt húsz évben a Le Pen család egy-egy tagja – előbb az apa, Jean-Marie, majd a lánya, Marine – az elnökválasztás második fordulójába jutott. Két esetet kivéve: amikor a jobboldal részéről Nicolas Sarkozy volt a jelölt. Ezt úgy érte el, hogy átvette a szélsőjobboldal kedvenc témáit, például a francia identitást.” Most valószínűleg erre készül a jelenlegi elnök is. 

Ez az identitás magában foglalja az iskolákat, a közoktatást. „Az ország erősebb lesz ebben a világban, ha egységesek vagyunk, ha megtanulunk közös értékeket vallani” – mondta Macron sajtóértekezletén. A Süddeutsche Zeitung német lap így fogalmazott: „Most mindenki a Marseillaise-t énekli”, megjegyezve, hogy a francia elnök szerint „a társadalom elvesztette a köztársaság rítusait és hagyományait, amelyek korábban irányították”. A nemzeti himnusz megtanulása az általános iskolában gyorsan felélesztheti ezeket.  

Az elnök szeretné azt is elérni, hogy a francia irodalom összes klasszikusát újra tanulják. „Újra kell éleszteni a színházat és a művészettörténetet is, mindazt, ami meghatározza ezt a nemzetet, ez végül is szellemi ügyünk” – szögezte le.  

Az ötletek között említette a több óraszámú állampolgári nevelést, a mintegy száz iskolában kipróbálandó egyenruhát, valamint a gyermekek képernyő előtt töltött idejének korlátozását,  

anélkül, hogy jelezte volna, ki lesz a felelős ennek ellenőrzéséért.  

Munkaügyi reform 2.0 

„A kétéves gyerekek néha már órákat töltenek a telefonon” – sajnálkozott Macron, akinek a brit The Times megjegyzése szerint nincsenek gyermekei. Az iskolákkal kapcsolatos elképzelése és az a vágya, hogy „egy erősebb és igazságosabb Franciaországot” hozzon létre, felkeltette a jobbközép újság figyelmét, amely megjegyezte, hogy „egy régi iskola víziója az oktatásról, amely magában foglalja a Franciaországban az 1960-as évek óta uralkodó liberális oktatáshoz való visszatérést”. A Times nem feledkezett meg arról, hogy Macron tizenévesként egy iskolai színdarabban játszva ismerkedett meg tanárával, későbbi feleségével, Brigitte-tel. 

Az amerikai New York Times megjegyezte, hogy a rendezvényen nemcsak az oktatásról, hanem a gazdaságról is szó esett. „Franciaországban – amelyet már most is nyugtalanítanak a Macron első ciklusában véghez vitt piacpárti változások, amelyek mellesleg évek óta a legalacsonyabb szintre csökkentették a munkanélküliséget – a további deregulációra tett ígéretei valószínűleg ellenállásba ütköznek majd az erős, államilag finanszírozott szociális védelemhez ragaszkodó franciák körében” – vélte az amerikai napilap.  

A köztisztviselők érdemi bérezéséről is beszélt az elnök, és még arról, amit a brazil O Globo „munkaügyi reform 2.0-nak” nevezett: a 2017-ben a munkanélküliségi biztosítás és a nyugdíjszabályok megváltoztatásával elindított reformok folytatásáról. „A nyugdíjreform okozta elhasználódás ellenére – amely az egyik fő tényező volt abban, hogy Elisabeth Borne, a korábbi kormányfő távozott megbízatásából – Macron folytatni akarja liberális intézkedéseit, amelyek célja a teljes foglalkoztatottság elérése 2027-re” – olvasható a brazil honlapon.  

Teljes foglalkoztatottság 

Az elnök célja az ötszázalékos munkanélküliségi ráta elérése, ami 2,4 százalékponttal alacsonyabb a jelenlegi mutatónál. Az Élysée lakója – a baloldalra kacsintva – azt is kijelentette, hogy  

a legfőbb igazságtalanság hazánkban továbbra is a családi elrendeltség, az, hogy hátrányos helyzetbe kerül, aki gyermeket vállal”.  

Eközben arra is ígéretet tett, hogy többet tesz a középosztály megsegítéséért.  

Lelkesedés és kiábrándulás 

Gyorsabban, magasabbra, erősebben – az olimpiai évben Macron így szeretné megvalósítani elnökségének új szakaszát, amellyel új életet lehelhet második ötéves ciklusába – ez a Le Figaro rövid összegzése az államfői fellépésről. A polgári napilap szerint a sajtótájékoztatójából két tanulság vonható le. Az első a visszatérés a kezdeti napok „merészségéhez és energiájához”, a „2017-es év szellemiségéhez, amely elhitette a franciákkal, hogy egy új személyiség és egy új módszer érkezik az Élysée-be, lehetővé téve Franciaország mélyreható átalakulását. Mindannyian ismerjük a kiábrándulást, amely néhány bátor reform után következett.” 

Macron ígérete szerint most eltökélten folytatja reformjait: drasztikus egyszerűsítések a vállalkozások számára, a munkaerőpiac reformjának II. törvénye, érdemalapú előléptetés a közszolgálatban – ezek vannak a tarsolyában. 

A múlt keddi „randevú a nemzettel” második tanulsága még fontosabb. Míg a módszereket tekintve az Élysée-palota házigazdája vissza akarja nyerni a túl gyorsan elvesztett lendületet, addig a tartalmat tekintve a 2024-es Macron már nem a 2017-es. Az „ugyanakkor-ideológia” – úgy tűnik – átadja a helyét egy világos törekvésnek, ahol Franciaországot nemzetként kezelik. Ez pedig feltételezi azt, hogy Franciahonnak saját identitással és értékekkel kell rendelkeznie. Persze vannak olyanok, akiknek emiatt feláll a szőr a hátukon, akik a rend, a tekintély és a „köztársasági rítusok” értékeit régimódinak tartják.  

Vége a közép politikájának 

Az elnök elismerte azt is, hogy demográfiai válság sújtja az országot, amelyet kezelni kell, a születésszám ösztönzése nem „reakciós” hóbort. Biztató, hogy a francia kultúra létezését még hat éve tagadó elnökjelölt végre átadta a helyét egy olyan államfőnek, akinek fontos, hogy „Franciaország Franciaország maradjon”. Az „erős Franciaország” Sarkozy-féle felhangokat hordoz – szögezte le a Figaro. 

A macronizmus első néhány éve megmutatta, hogy a szándékok nem elegendők. „Előre tudjuk – állapította meg a jobbközép lapja –, hogy az újrafegyverkezés ezen elemeivel szemben erős lesz az ellenállás. Természetesen a baloldalon, de a saját szavazói körében is.” „Ám ezzel a jobbra tolódással vége a központ felé húzó politikának” – jelentette ki Jérôme Jaffré politikus a Le Figaro egy másik cikkében.  

A politikai tér valódi átrendeződését is jelenti a 2017 óta szerveződő központi blokk megszűnése. A centrumnak a definíció szerint a balközéptől a jobbközépig kellene tartania, egyensúlyi pontját középre helyezve. Nyilvánvaló, hogy ez már nem így van. A kormány az összetételében, akárcsak a felvetett témákban, teljesen a jobbközép felé mozdult el – szögezte le a szociológus. 

Emmanuel Macron francia elnök fogadja Orbán Viktor miniszterelnököt párizsi munkavacsorájuk előtt az Elysée Palotában 2023. december 7-én (Forrás: MTI)

A baloldal gyenge és szétforgácsolt 

A francia baloldal gyenge – vélte Jaffré –, ráadásul megosztott, és egy radikális szárny uralja. Inkább tiltakozó erőként jelenik meg, nem hiteles a hatalom megszerzésére. Ettől kezdve a fő megosztottság a jobbközép és a szélsőjobb között van, ez utóbbival pedig még mindig a Nemzeti Tömörülést azonosítják. A közvéleményben tapasztalható az erős hatalom iránti vágy, az oktatásra, a biztonságra és a bevándorlásra vonatkozó kívánatos szabályok betartatása. Mindez együtt jár a szociális intézkedések iránti igénnyel is, amelyeket nagyon nehéz kielégíteni – állapította meg a közvélemény-kutató intézetet vezető tudós. 

Az új kormányról kifejtette véleményét az ismert politológus. Gabriel Attalt jól fogadták a franciák, ellensúlyozva a népszerűtlenné vált elnököt. A tehetség egy tényező, de nem az egyetlen – ez a véleménye. A választók annyira elégedetlenek, hogy folyamatosan új arcokat követelnek. Az ország azonban azt várja a miniszterelnöktől, hogy reagáljon a problémákra, ne csak megértse azokat. Nyolc, a saját táborukból származó miniszterrel a jobbközép, Les Républicains minden eddiginél jobban szenved egy jobbközép kormány és egy nagyon erős szélsőjobboldal között – állapította meg Jaffré. 

A júniusi európai választásokon a macronisták számára az a kockázat, hogy leminősítik őket. Ez az egyik fő oka a Macron által előhúzott új politikai rendszernek. Gabriel Attal és a következő listavezető számára az a kihívás, hogy korlátozza a károkat – összegezte a politológus. 

„Állj! Elég volt!” 

De nem minden vélemény ennyire higgadt. „Állj! Elég volt! Vagy csak nekem van elegem Emmanuel Macron és új miniszterelnökének szüntelen bejelentéseiből, ismételt ígéreteiből, nagyszabású médiaattrakciójából, miközben az államkassza üres?” – kérdezte John Krieger, a brit The Spectator párizsi tudósítója. Cikkének a címe egyértelmű: „Macron kifáraszt minket politikai show-jával”.  

„Őszintén szólva, ki hiszi el, hogy egy olyan országot, mint Franciaország, komolyan lehet úgy kormányozni, hogy mindennap kimegyünk a terepre, ahogyan az új kormányfő, Gabriel Attal ígérte? És ki hiszi még mindig, hogy az elnöknek az Élysée-palotában tartott késő esti sajtótájékoztatón tett kijelentései jó irányba terelik az országot?” – folytatta. 

Kreatív pusztítás 

„A kocka 2027-re el van vetve. Macron megtette a magáét, Macron mehet.”  

„Franciaországnak elege van Macron trükkjeiből” – a hetilap kétségbe vonja, hogy az olyan kinevezések által gerjesztett konfliktus, mint Rachida Dati kulturális vagy Stéphane Séjourné külügyminiszterré válása, valódi téma-e. „Macron itt is engedett kreatív rombolási hajlamának, és talán többet tett tönkre, mint amennyit létrehozott” – vélte a brit újságíró. „A kormány politikája egyre inkább jobbra billen, és átveszi a Nemzeti Tömörülés, Marine Le Pen pártja téziseit a bevándorlásról, a bűnözésről és a biztonságról. De ennek az átnyergelésnek a várt hatásai akár hiábavalónak is bizonyulhatnak.” Macron mandátuma alatt a radikális jobboldal szavazótábora tovább nőtt – mutatott rá a hetilap, amely sosem fukarkodott az elnökkel szembeni kritikával:  

Sok hűhó a semmiért? 

Az Odoxa–Backbone Consulting közvélemény-kutatása szerint a franciák 65 százalékát nem győzte meg Macron múlt heti sajtótájékoztatója. Csupán 8,7 millió tévénéző látta, ami alacsonyabb nézettséget jelent, mint a korábbi televíziós beszédei. A népszerűtlen nyugdíjreform, a kényes bevándorlási törvény és a miniszterelnök-váltás által beárnyékolt év után a köztársasági elnök az újságírók közönsége elé állt, hogy kijelölje az új irányvonalát. 

A felmérés szerint az államfőnek a bejelentések sora ellenére sem sikerült meggyőznie a franciák kétharmadát (65 százalék).  

A lakosság 62 százaléka szerint az államfő nem „tapintott rá az ország előtt álló kihívásokra” és nem is „foglalkozott az aggodalmaikkal” (66 százalék).  

Az elnökhöz közelálló párt, az Újjászületés hívei voltak az egyetlen választói bázis, amelyet megnyert az elnök beszéde (72 százalék). A jobboldali republikánus szavazók 59, a szocialisták 65, a szélsőbaloldali Elnyomottak 70 és a lepenista szavazók 86 százaléka fejezte ki elégedetlenségét. Ez Macron egyik legalacsonyabb eredménye, amelyet elért egy televíziós beszéd után. 

Kapcsolódó: 

Címlapfotó: Shutterstock