Az európai Green Deal, a zöldmegállapodás most a gazdákat érő legnagyobb fenyegetés

Szerző: | 2024. február. 6. | Geopolitika, Kiemelt, Klímaváltozás, Társadalom

A gazdák lázadásának az egyik szimbóluma a Green Deal, az európai zöldmegállapodás. Bár az európai jogszabályok minden ágazatot érintenek, a legtöbb aggodalom mégis a mezőgazdaságban tapasztalható. Az emelkedő energiaárak és a belső piac ukrán termékek előtti megnyitása miatt már amúgy is meggyengült európai gazdák haragja most kimondottan a tervezet ellen fordult.

Az európai zöldmegállapodás áll a dühös gazdák által megfogalmazott sérelmek listájának élén, akik szinte egész Európában tiltakoztak, Hollandia után Francia-, Német-, Lengyelországban, valamint Belgiumban és Romániában is tüntetnek vagy tüntettek. A Green Dealben, a zöldalkuban nemcsak a mezőgazdaságról van szó, sőt főként nem ez a fő témája, de Brüsszel ezt az ágazatot is át akarja szabni.

Mit is foglal magában a zöldalku? 

Az Ursula von der Leyen, az Európai Unió bizottsági elnöke által 2019-ben elindított európai zöldpaktum célja, hogy az unió 2050-re szén-dioxid-semlegességet érjen el, összhangban a párizsi környezetvédelmi megállapodásban vállalt kötelezettségekkel. A közlekedés, az energiatermelés, az ipar, az erdőgazdálkodás és természetesen a mezőgazdaság terén, ugyanis ez a tervezet Európa valamennyi gazdasági ágazatát érinti. 

A 27 tagállam ugyanakkor már kötelezettséget vállalt arra, hogy az 1990-es szinthez képest 2030-ig 55 százalékkal csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását. Ezt szem előtt tartva a bizottság 2021. július 14-én előterjesztette a cél elérését célzó jogszabálycsomagot.  

Ez a zöldpaktum első jogi aktusa. Ezt a tervet fokozatosan meg kell szavazni Brüsszelben, mielőtt az egyes tagállamok nemzeti szinten átültetnék. Az unióban 2021 óta már több mint ötven jogszabályt fogadtak el, ami a zöldátmenetet szorgalmazza. Talán ezek közül a legismertebbek közé tartozik a belső égésű motorok 2035-től történő kivezetése az új gyártású autókból, a szén-dioxid-adó bevezetése a határokon, valamint az épületek energiahatékony felújítása.   

A termőföldtől az asztalig 

A terv mezőgazdasági része egyenes fordításban a Farmtól a villáig (Farm to fork), azaz F2F – magyarul A termőföldtől az asztalig – stratégia, amely az európai zöldmegállapodás egyik fő intézkedése. Ám ez az intézkedéscsomag számos olyan célkitűzést sorol fel, amelynek hallatán a gazdák néznek, mint a moziban.   

A mezőgazdasági fejezet szerint például a földművelők 2030-ban már csak feleannyi növényvédő szert használhatnak, mint most. A vegyszeres műtrágya felhasználása terén pedig 20 százalékos csökkentést kell elérni. Több intézkedés foglalkozik az úgynevezett jó állattartással, melynek keretében a haszonállatoknak adott antibiotikumokat szintén a felére kell csökkenteni. Ezenkívül ugyanerre az időpontra a biogazdálkodással művelt földterületek arányának el kell érnie a 25 százalékot a mai nyolcról, és erre az időpontra a jelenlegi termőföldek akár 10 százalékát pihentetni is kell a várható új szabályok szerint.  

Eközben az üzemanyagra, különösen a dízelre kirótt adók szakadatlanul nőnek, márpedig a mezőgazdaságban használt gépek ezzel mennek. Az energiaválság és az európai piac ukrán termékek előtti megnyitása miatt már most is megrendült mezőgazdasági világ azt állítja, hogy a zöldmegállapodás az uniós agráriumot még törékenyebbé teszi.  

Két tanulmányt rendszeresen idéznek az európai bírálók. Az első, egy hollandiai egyetem által készített arra a következtetésre jut, hogy 

 e célkitűzések megvalósítása jelentős hozamcsökkenéshez és az európai termelés évi 12 milliárd euróra becsült értékvesztéséhez vezetne.  

A másik, amelyet az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma (USDA) készített, úgy becsülte, hogy A termőföldtől az asztalig program és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiák az európai mezőgazdasági termelésben 12 százalékos csökkenést okozhatnak.  

A gazdák nem a környezetvédelem ellenlábasai 

A gazdák nem ellenzik a fokozott környezetvédelmet, de a problémát fordítva, a társadalmi hatásoknál kellene kezelni, nem pedig gazdasági és szociális áldozatokkal megoldani – ez az uralkodó vélemény a mezőgazdasági körökben. Ki lenne a saját földjének az ellensége, amely kenyeret és jövőt ad neki?

Az uniós agrárpolitika ellen tüntető olasz gazdák traktorokkal akadályozzák a forgalmat egy autópályán, Torino közelében (Forrás: MTI)

A környezetvédelem nem lehet a mezőgazdaság ellensége, hiszen a gazda éltető eleme a termőföld, érdekelt a megvédésében. Ám a gazdák úgy érzik, hogy  

a környezetvédelem és a globális felmelegedés elleni küzdelem nevében elfogadott bürokratikus előírások akadályozzák, sőt ellehetetlenítik őket.  

Vajon ki érti meg, hogy Brüsszelnek miért nincs mondanivalója az olyan állatok vagy növények európai behozatala ellen, amelyek mentesülnek az európai termelőkre vonatkozó szabályok alól? Miért jó az, ha az európai gazdákat hátrányba hozzák, miközben előnybe kerülhetnek a globális agrárcégek? 

A zöldpaktum mezőgazdasági részét lefordítani hivatott törvények és rendeletek többségéről azonban még mindig nem szavaztak Brüsszelben. Egyelőre az Európai Bizottság, majd az Európai Parlament is csak a F2F-stratégiában foglalt célkitűzéseket fogadta el 2020 májusában, illetve 2021 októberében. Ezeknek azonban nem mindegyikét ültették át jogszabályokba vagy rendeletekbe, így egyelőre nincs kötelező erejük. Viszont mendemondák terjednek róluk. 

Itt vannak azonban a hazai, nemzeti törvények, amelyek nem egy esetben már megelőzték az európai állásfoglalást, és környezetvédelmi felbuzdulásból túl is teljesítették azokat. Ez a helyzet eléggé szürreális – vélte a francia gazdasági lap, a Les Échos cikke –, mivel a gazdák úgy érzik, hogy ők A termőföldtől az asztalig stratégia áldozatai, annak ellenére, hogy egyelőre ezen eljárás egyetlen mondatának sincs közvetlen hatása a gazdaságokra.  

Mi is a KAP? 

Ahhoz, hogy megértsük a gazdák dühének okait, először is meg kell vizsgálnunk a Közös Agrárpolitikát (KAP), az Európai Unió szintjén végrehajtott agrárpolitikát.

A cél nemcsak a biológiai sokféleség, hanem az élelmezésbiztonság megőrzése is. A KAP több mint 6 millió európai mezőgazdasági termelőre vonatkozik. Csakhogy a gazdák a „büntető környezetvédelem” jelképét látják benne, a korlátozó előírásokat, a napi többórás papírmunkát és a támogatások összevisszaságát. 

Tavaly januártól a zöldpaktum részeként a KAP-támogatásokat a környezetvédelmi előírások betartásához kötötték. Európa-szerte sok gazdálkodó panaszkodik e támogatások kifizetésének késedelmére. Ezek most már olyan ellenőrzéseket igényelnek, amelyek elodázzák az időpontot, mire a pénzükhöz jutnának. 

A támogatás folyósításának feltételei környezetvédelmi kötelezettségek, például a földek egy részének parlagon hagyása vagy sövények, ligetek, árkok, tavak létesítése, telepítése. Ezek kivitelezéséhez számos adminisztratív eljáráson szükséges keresztülmenni, és fel kell készülni a helyszíni ellenőrzésekre. 

A KAP-támogatásoknak – amely az EU legdrágább programja, évente több mint 54 milliárd euróval terheli meg a közös költségvetést – Franciaország a fő kedvezményezettje, ami a mezőgazdasági ágazatának évente több mint 9,5 milliárd eurót jelent. Összehasonlításképpen: Spanyolország 6,9 milliárd, Németország pedig 6,4 milliárd euróhoz jutott hozzá legutóbb. 

Jogos aggodalmak 

Az Európai Néppárt (EPP) képviselői, az Európai Parlament többségi frakciója, amely ellenzi a stratégia egyes elemeit, több sikert is aratott. Például a természet helyreállításáról szóló rendeletet az Európai Parlament jócskán megváltoztatta. „Ez a rendelet az F2F- és a Biodiverzitás-stratégia nagy részét volt hivatott átültetni” – magyarázta Anne Sander, az Európai Parlament LR-képviselője. Ugyanez mondható el a képviselők által elutasított másik szövegről is, amely a növényvédő szerek használatának 2030-ig történő felére csökkentését szorgalmazta.  

A természet helyreállításáról szóló törvényjavaslatból a jobboldalnak sikerült kivennie azt a cikkelyt, amely a mezőgazdasági területek 10 százalékának a pihentetését írja elő. Ezt a rendelkezést azonban kevésbé korlátozó formában újra be lehet vezetni a zárószavazás során, amelyre várhatóan február végén vagy március elején kerül sor. Abban bízhatunk, hogy az európai gazdatüntetések szava elért Brüsszelbe. 

A mezőgazdaságot viszonylag megkímélte a zöldmegállapodás első törvénye. Akkor miért akkora az ellenállás Európa-szerte a gazdák felvonulásain? Az európai intézmények távolságtartása miatt eltérések lehetnek a szakpolitikák tényleges előrehaladása és a közvélemény által érzékelt fejlődés között – állapította meg a francia Figaro napilap. 

A zöldpaktum mezőgazdasági része esetében még van zavar aközött, hogy mit szavaztak meg véglegesen, mit utasítottak el és miről folyik még vita. Néha a zöldmegállapodás ellenzői is szítják ezt a zavart, akik azt állítják, hogy ez a terv felelős a gazdák minden problémájáért. Ám az is igaz, hogy ami még csak a tervezet állapotában van, az is jogos aggodalomra ad okot. 

Az EU mezőgazdasági politikája ellen tiltakozó gazdák traktorjai torlaszolnak egy utcát az Európai Parlament brüsszeli épülete közelében (Forrás: MTI)

Hatalmas összeg 

A természet helyreállításáról szóló törvényen kívül, amelyről hamarosan véglegesen szavazni fognak, a zöldmegállapodás részeként megvitatott egyéb szövegek is érinthetik a mezőgazdaságot. Ilyen például az ipari kibocsátásokról szóló irányelv felülvizsgálata, amely számos gazdálkodótól megköveteli, hogy az állattartó épületeiket modernizálják.  

A korszerűsítések által érintett gazdaságok küszöbértékeit a tojótyúkok és a sertések esetében csökkentették. Az Európai Bizottság javaslatával ellentétben a szarvasmarhatelepeket kivették az „ipari kibocsátásokat” korlátozó irányelvből. Ám sok kisgazdaságot így is érintenek majd ezek az előírások, amelyekről március végén mondják ki a döntő szót. Az európai jogszabály számos intenzív sertés- és baromfitenyésztő létesítményt érinthet. Ha ezek ipari üzemnek minősülnek, akkor akár gazdaságonként 50–80 ezer euró (19–30 millió forint) közötti beruházást jelenthetnek. Ez hatalmas összeg.  

A zöldpaktumban előírják például a vizes élőhelyek védelmét. Ám ez csökkenteni fogja a takarmánytermelő képességeket, majd az állomány méretét, holott öt év alatt csupán Franciaország így is 700 ezer húsmarhát vesztett el.  

Meg kell védeni az európai piacot! 

A zöldpaktum nem egy helyen a termelés visszafogását szeretné elérni, azaz a degrowth mellett érvel, ami ellentétes a gazdák látásmódjával. Sőt, ez szembemegy például Macron francia elnök élelmiszer-szuverenitásra vonatkozó célkitűzésével is.  

Európának nincs világos hosszú távú agrárpolitikája, egyelőre csak rövid távú intézkedések „katalógusa”

– ez a gazdák túlnyomó többségének véleménye. 

Ezen túlmenően a gazdáknak elegük van abból, hogy a tagországok és az unió olyan importmegállapodásokat kötnek, amelyek kevésbé szigorú környezetvédelmi szabályokat tartalmaznak. Ilyen az EU és a dél-amerikai közös piac, a Mercosur közötti kereskedelmi megállapodás, amelynek a jóváhagyására múlt héten került volna sor.  

Ez az egyezmény lehetővé tenné, hogy  

a Dél-Amerikában termelt marha- és csirkehúst sokkal kevésbé szigorú feltételek mellett lehessen Európába importálni. Brazília például a növényvédő szerek szélesebb körét engedélyezi, és nem kötelezi a gazdákat, hogy pihentessék a földjeiket.  

Macron múlt héten üzent is a bizottság elnökének, hogy a gazdák dühére válaszul mondjon „egyértelmű nemet” a Mercosurral kötendő szabadkereskedelmi megállapodásra. Láss csodát, ennek meg is lett az eredménye. 

Mi lenne, ha szüneteltetnék a Green Dealt? 

Az energiaárak emelkedésével és az infláció megugrásával párhuzamosan nőtt azoknak a száma, akik felvetették azt az ötletet, hogy az egész projektben, a zöldmegállapodásban szünetet kellene tartani. Ezt 2023 májusában Emmanuel Macron mondta ki, aki „szabályozási szünetre” szólította fel az EU-t. 

Tavaly szeptemberben Strasbourgban Ursula von der Leyen is megismételte ezt a kifejezést, aki „a zöldalku új szakaszáról” beszélt. Ez a nyilatkozat már számos visszalépést eredményezett. Ezek közül a legszembetűnőbb kétségtelenül a glifozát gyomirtó – amelyről azt híresztelték, hogy rákkeltő hatású – további tíz évre történő engedélyezése volt.  

Hogyan lehet válaszolni a gazdák haragjára anélkül, hogy feladnánk az ökológiai átmenetet, „az ötéves ciklus nagy ügyének” a megvalósítását? – ez a nagy kérdés az európai vezetők számára. Ám a helyi kormányoknak is válaszolniuk kellene arra, hogy miként lehet megvédeni a nemzeti agrártermelőket, miközben politikailag határozottan európai kampányt folytatnak. Ez egy kétismeretlenes egyenlet – állapította meg a Huffington Post amerikai napilap francia nyelvű kiadása. 

Február 6-án, kedden Ursula von der Leyen várhatóan új időközi célt mutat be, amely kijelöli a 2050-ig vezető utat: valószínűleg az 1990-es szinthez képest 2040-ig 90 százalékkal kell csökkenteni az EU szén-dioxid-kibocsátását. Ezáltal a zöldpaktum ismét az európai és Von der Leyen saját kampányának a középpontjába kerül, amelyet az Európai Bizottság élén való második mandátumáért folytat.  

Miközben Von der Leyen nem mondhat le a Green Dealről, amely politikájának központi eleme, az egyre nyugtalanabbá váló európai gazdákkal kell szembenéznie. Még saját pártcsaládja, az Európai Néppárt sem ért vele minden kérdésben egyet, különösen nem az erőltetett zöldítésben. Nem is beszélve az euroszkeptikus tömörülésekről, amelyek számos országban erősödőben vannak. 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Shutterstock 

Ezek is érdekelhetnek

trend

Promóció

Hazai válogatás

Promóció

Kövess minket

Facebook

Instagram

LinkedIn