Az aszály még tavaly ősszel, az esős évszakban is valóság maradt Spanyolországban: a vízkészletek országszerte a kapacitás egyharmadára apadtak. A helyzet különösen délen és Katalóniában aggasztó, ahol tavaly november végétől vízkorlátozás lépett életbe. 

Spanyolország ötödén tartós az aszály 

Bár az őszi esőzések Spanyolország nagy részét eláztatták, az ország még mindig szenved az aszálytól: az ökológiai átállásért és a demográfiai kihívásért felelős minisztérium (Miteco) adatai alapján november 22-én az ibériai vízkészletek a kapacitás 32,9 százalékát tették ki. A tárolt víz mennyisége az ország egész területén átlagosan 50,1 százalékra csökkent – jegyezte meg az El País.   

A napilap szerint szeptember elejétől napjainkig a csapadékmennyiség nem érte el a normális érték 73 százalékát, ami azt jelenti, hogy

az év ezen időszakára jellemző átlagos eső egynegyede hiányzott.

A helyzet nagyon aggasztó délen, ahol a két nagy folyó, a Guadiana és a Guadalquivir medencéje a kapacitása 23, illetve 18,6 százalékán áll. Ugyanez jellemző az Ibériai-félsziget északkeleti részére is. 

Az aszály több mint három éve mindennapos valóság az ország számos részén. Az ökológiai átállásért felelős minisztérium legfrissebb adatai szerint az ország 17,7 százaléka szenved tartós aszálytól. Az El Periódico de Catalunya napilap rámutat, hogy az aszályok ugyan évtizedek óta rendszeresen visszatérnek, a mostani azonban „minden idők rekordját megdönti”. Az erősen decentralizált ország két legsúlyosabban érintett autonóm régiója, Katalónia és Andalúzia intézkedéseket hozott a területükön a vízellátás korlátozására. 

Az északi részen is riadó van  

Katalónia autonóm kormánya bejelentette, hogy 515 településen, köztük Barcelonában is aszályriadót rendeltek el, amely 6,7 millió lakost érint. A 2008-as szárazság óta ez az első alkalom, hogy az ország e második legnépesebb régiójának a fővárosában ilyen forgatókönyvet kellett életbe léptetni. A riadókészültséget vízkorlátozás kíséri, amely egyelőre nem érinti a háztartási csapvizet.  

Az intézkedések célja a vízfelhasználás csökkentése a mezőgazdaságban 25, az állattenyésztésben 10, az iparban 5 és az öntözést igénylő, rekreációs célú felhasználásokban 30 százalékkal – számolt be az ElNacional.cat helyi internetes lap.  

Rendkívüli szárazság Barcelonában is 

Barcelona az első dél-európai nagyváros, amely szembesül a rendkívüli szárazsággal és az ebből fakadó vízkorlátozással. Katalónia fővárosában 1,6 millió ember él, de 3 millióval számolhatunk, ha hozzáadjuk a 35 külső települést, amelyek a barcelonai metropoliszövezetet alkotják. Az elmúlt években más európai országokban, például Franciaországban és Olaszországban is voltak súlyos aszályok és vízkorlátozások, de ezek a barcelonai agglomerációnál kisebb lakosságot érintettek. 

Az esővíz összegyűjtése 

A vészhelyzet miatt tilos a parkokat ivóvízzel öntözni, a locsolást a minimumra korlátozzák, és a díszkutakat is leállították. Júliustól, ha addig nem esik az eső, a korlátozások a magánszemélyeket is érinteni fogják az épületekben lévő víznyomáscsökkentéssel.  

Barcelona és környéke azonban még sincs végzetesen rossz helyzetben: a katalán főváros a víztározókon kívül más vízforrásokkal is rendelkezik, mégpedig nagy kiterjedésű víztározókkal, sőt még úttörő szemléletű esővízgyűjtő rendszerekbe is befektettek.. A város a 2008-as nagy szárazság után épített sótalanító üzemből is kapja a vizet, ám az éghajlatváltozás felgyorsulásával és az aszály fenyegető következményeivel szemben mindezek nem lesznek elegendőek. 

A víz újrahasznosítása 

A megoldást az új víztermelő és -újrahasznosító infrastruktúrák jelentik: a sótalanító üzemek, a szennyvíztisztító telepek vízregeneráló egységei és egyéb ivóvíztisztító létesítmények. A megoldás drága,  és a strukturális változásokat sürgető és környezetvédő szervezetek a hatékonyságukat megkérdőjelezik. Ez mégis egy olyan recept, amelyet a világ más részein is fellépő aszályok által sújtott nagyvárosok is átvettek.   

A probléma kezeléséban úttörő ország Izrael, amely az 1970-es években kezdte el a víz előállítására és újrahasznosítására szolgáló infrastruktúra kiépítését. Kalifornia és Szingapúr szintén használ sótalanító üzemeket és regenerálást, és ott van a dél-afrikai Fokváros extrém esete, amely 2018-ban a vízhiány szélén állt, olyannyira, hogy cselekvési tervet vezetett be. 

A város az új La Marina negyedben is kettős hálózatot épít ki, ivóvízzel és öblítésre, illetve öntözésre használt regenerált víz felhasználásával. A város új rendeletet is kidolgozott, amely kötelezővé teszi a háztartási víz újrafelhasználását a WC-k öblítéséhez. Ezt az előírást az újépítésű vagy nagyobb felújításon áteső épületekre is alkalmazni szeretné. Egy másik megfontolás tárgyát képező projekt a tengervíz hasznosítására irányulna a díszkutak, valamint a fűtési és hűtési hálózatok módosításával. 

Szükségállapot 

A katalánok még messzebbre mentek azzal, hogy február 1-jén „szükségállapotot” hirdettek az aszály miatt. „Ahelyett, hogy arra vártunk, hogy a megoldás majd az égből eső formájában pottyan a fejünkre, akár erőteljesebben politizálhattunk volna” – fejtette ki az El Confidencial napilap.  

„Az éghajlati vészhelyzettel szembesülve meg kell tanulnunk, hogyan éljünk egy sokkal kevesebb vízzel rendelkező, melegebb országban” – szögezte le a lap, amely egyértelmű üzenettel fordult mindenféle politikushoz, regionális és nemzeti szinten egyaránt: „Spanyolországnak újra kell gondolnia a vízfolyások, az öntözés és a mezőgazdaság kezelését, nem feledkezve meg a turizmusról sem, hogy ne függjön többé a már nem hulló esőtől.” 

A spanyol önkormányzatok a zöldterületek öntözésére és az utcatisztításra vonatkozó korlátozásokat is terveznek. Az ország vízhiánya „a vízenergia-termelés jelentős csökkenését és súlyos környezeti következményeket is okoz, például a vizes élőhelyek kiszáradását és a halak pusztulását” – figyelmeztetett az El País országos napilap. 

Portugália vízadagolásra kényszerül 

Februártól a portugál kormány korlátozta a vízfogyasztást mintegy 25 százalékos csökkentéssel a mezőgazdaságban és 15 százalékkal a városi felhasználóknál, beleértve a háztartásokat és az Algarve régió turisztikai iparát is. A portugál sajtó elítélte azzal, hogy ez a válasz túl későn jött: „A veszteségeket kergetjük” – panaszolta a Jornal de Negócios portugál napilap.  

„A víz Portugália rejtett kincse” – ezzel a címlappal jelent meg az év elején a Notícias magazin, kiemelve egy riportot a virágzó palackozottvíz-iparról. A címválasztás azonban több mint irónia egy olyan időszakban, amikor az ország déli részét szárazság sújtja. A hiány miatt Alentejo és különösen Algarve régió az ökológiai katasztrófa szélére került.  

A tározók vízszintje soha nem látott mélyponton van, ami miatt idén nyáron a legrosszabbtól kell tartani

– írta a Público. Csak egy csoda menthet meg minket – állították a gazdák az újság beszámolójában. „Soha nem tapasztaltunk még ilyen helyzetet, hogy a vízkészlet a legalacsonyabb szinten van, a talajvíz is eltűnik” – erősítette meg egy környezetvédelmi ügynökség vezetője, aki a tíz éve tartó folyamatos szárazság következményeire hivatkozott. A Portugál Tenger- és Légkörkutató Intézet (IPMA) adatai szerint Portugália területének 19 százalékát sújtja jelenleg a szárazság. 

Lisszabon lemaradt? 

Ha nem teszünk lépéseket, „az év végére a közellátáshoz szükséges víz nélkül maradunk” – jelentette ki Duarte Cordeiro környezetvédelmi miniszter, ezért a kormány februártól kezdve korlátozásokat rendelt el. A gazdák tiltakoznak a szigorítások ellen.  

A Jornal de Negócios lap bírálta a vezetés elkésett válaszát, és két megoldást javasolt: a víz átvezetését az ország északi részéből (ahol többlet van) a déli részbe, valamint sótalanító üzemek építését. „Miért vagyunk lemaradva? Mert ezek az üzemek nem olyan feltűnőek, mint a TGV, vagyis a gyorsvasútprojekt, és valószínűleg azért, mert nem hoznak annyi pénzt a lobbiknak. A történet tanulsága: mint oly sok más dologban, most is a veszteségeket kergetjük.” 

Évtizedes hibák 

Az Expresso lap rámutatott, hogy Algarve 40 golfpályájából 38 továbbra is ivóvízzel öntözi hatalmas gyepszőnyegét, és csak kettő használ szennyvíztisztító telepeken kezelt vizet. A vezércikkíró elítélte a hatóságok „évtizedes tervezési hibáit és az alternatív megoldásokba való befektetés hiányát”, de az általános közömbösséget is.

A déli rész, amely az előrejelzések szerint a jövőben sivataggá válik, nem tudja megakadályozni a globális felmelegedést, most viszont alkalmazkodni kell a fejleményekhez. Csakhogy ez senkit sem érdekel addig, amíg a csapokat el nem zárják.”  

A cikkíró a Science folyóiratban megjelent tanulmányra utalt, amely szerint Dél-Európa régiói – jelen esetben Andalúzia és Algarve – az évszázad végére sivataggá válnak, ha nem sikerül kordában tartani az üvegházhatású gázok kibocsátásának jelenlegi ütemét. A rendkívüli szárazsággal küzdő Andalúzia nemrég segítséget kért az Európai Uniótól és külön Portugáliától, hogy a szomszédos országból vizet küldhessenek neki. 

Szárazság sújtja a Földközi-tenger medencéjét 

Nem csak a két említett dél-európai ország az, amely az aszálytól szenved. A klímaváltozás következtében a szárazság a Földközi-tengerrel határos országokban fertőzésszerű betegséghez hasonlatos problémává vált – írta az El Periódico de Catalunya. 

Franciaország a Katalóniával határos Pyrénées-Orientales megye miatt aggódik, ahol a bortermelő és állattenyésztő ágazatot tönkretette az szárazság. A helyi prefektúra kénytelen volt korlátozni a vízfogyasztást a különböző gazdasági tevékenységeknél, illetve ösztönözni a szennyvíz újrafelhasználását az utak tisztítására, és előnyben részesíteni a csepegtető öntözést. 

Olaszországban január elején a hatóságok több mint 50 szicíliai településen vízadagolást vezettek be. A sziget most abban reménykedik, hogy a központi kormánytól pénzeszközöket kapnak a jelenleg leginkább sújtott mezőgazdasági és állattenyésztési ágazat tehermentesítésére. 

Szó volt arról is, hogy Görögországnak pénzügyi segítséget nyújtanak a 2023-as nyár után, amelyet aszály, tüzek, majd áradások jellemeztek

– emlékeztetett a napilap. Akkor az athéni kormány bejelentette, hogy 2024-től a természeti katasztrófákra szánt éves keretösszeg 600 millió euróra duplázódik. 

Marc Montlleó katalán biológus szerint megint válságnak kell beütnie ahhoz, hogy Spanyolországban az emberek a fejükhöz kapjanak, és megkezdődjenek az aszálykármentő beruházások. A szakember azt is elismerte, hogy az elmúlt három évet ezeknek a befektetéseknek köszönhetően sikerült átvészelni, de figyelmeztetett arra: „A következő szárazság nagyon gyorsan jön, és súlyosabb károkat fog okozni, mint az előzőek.”  

Úgy vélte: „Lehetünk hatékonyabbak kihasználhatjuk a felszín alatti vizeket, egyetlen cseppet sem pazarolunk el, sótalaníthatjuk a tengervizet, idővel és pénzzel vizet adhatunk a lakosságnak.” A szakember azt is hozzáfűzte: „Az aszály különösen a természeti környezetet sújtja: a mezőgazdaságot, az állattenyésztést, az erdőket, a víztartó rétegeket és a folyókat. Hosszú távon ezek az ökoszisztémák szenvedik meg leginkább a válságot. Ennek a következményeire is fel kell készülnünk.” 

A hirtelen aszály veszélyei 

„Az aszályok olyan időszakok, amikor tartós vízhiány lép fel, ami végső soron a regionális gazdaságra és a környezetre is hatással lehet.” Ezekkel az egyszerű szavakkal kezdődik az amerikai tudományos kiadványban, a Science-ben megjelent tanulmány az aszályokról, különösen az úgynevezett „hirtelen” szárazságról. Ezek az úgynevezett „lassú” vagy „klasszikus” szárazságokkal ellentétben akár néhány hét alatt kialakulhatnak. Nyilvánvalóan a csapadékhiány okozza ezeket, de a nagyfokú párolgás is, ami többek között a talajnedvesség gyors elvesztéséhez vezet.  

„A bolygó közel háromnegyedén az elmúlt hatvannégy év alatt megszaporodtak ezek a hirtelen aszályos időszakok” – derült ki a tudományos cikkben ábrázolt modellből. Xing Yuan, a tanulmány vezető szerzője, a kínai Nankingi Információs Tudomány és Technológia Egyetem hidrológusa szerint az aszályok gyors növekedése a légkör felmelegedésének köszönhető.  

A csapadékhiány a hőmérséklet emelkedésével kombinálva minden szélességi fokon megsokszorozza megjelenésüket. „Európa, Észak- és Délkelet-Ázsia, Észak-Amerika keleti és északnyugati része, valamint az Amazonas vidéke a leginkább veszélyeztetett területek” – mutattak rá közleményükben a tudósok. „Az 1950 és 2000 között gyűjtött adatokhoz képest az ilyen hirtelen fellépő aszályok aránya 15-20 százalékkal nőhet 2050 és 2100 között az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi testület 2,5–4 °C-os forgatókönyve szerint” – tette hozzá az angol nyelvű New Scientist.   

Sajnos kevés eszközt fejlesztettek ki ezen különleges aszályok megfigyelésére, így a veszélyeztetett régiók nagyrészt felkészületlenül maradnak. A kínai tudós és kollégái által azonosított másik probléma a vadon élő állatokat és a növényvilágot érinti. Mindkettőnek nehéz alkalmazkodni e gyorsan változó körülményekhez. „Ami a hagyományos aszályokat illeti, a növények alkalmazkodnak, de ha ezek rövidebb idő alatt következnek be, még nem tudni, hogy az ökoszisztémának  lesz-e elég ideje hozzájuk idomulni” – mondta Xing Yuan a New Scientistnek. 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Shutterstock