A jobboldali Demokratikus Szövetség csak néhány mandátummal előzte meg a Szocialista Pártot, amely az ország irányításában nyolc éven át vett részt. A Chega párt, amelyet a nyugati elemzők előszeretettel minősítenek szélsőjobboldali jelzővel, kiváló eredményt ért el, és királycsináló szerepet tölthet be a leendő kormányalakítási tárgyalásokon. 

Portugália jobbra fordul? 

A szavazatok több mint 99 százalékos feldolgozottságánál a 226 kiosztott parlamenti mandátum szerint 8 lista jutott be a parlamentbe. De ebben még nincs benne az Európában élő, illetve a világ többi országában lakó portugálok után kiosztott 2-2 mandátum. Az eddigi nem hivatalos eredmények: 

–  jobbközép-kereszténydemokrata Demokratikus Szövetség (AD) – 79 mandátum

– balközép Szocialista Párt (PS) – 77 mandátum  

– jobboldali Chega – 48 mandátum  

– jobbközép Liberális Kezdeményezés (IL) – 8 mandátum  

– baloldali-populista Baloldali Blokk (BE) – 5 mandátum  

– a Portugál Kommunista Párt és az ökobaloldali Zöldek szövetsége – 4 mandátum 

– ökobaloldali LIVRE – 4 mandátum 

– a zöldpárti Emberek-Állatok-Természet (PAN) – 1 mandátum 

A két évvel ezelőtti választáson a külföldi szavazatokból hármat a PS, egyet a PSD szerzett meg – vélhetően idén a külföldi mandátumokat megosztja egymás között a két vezető párt a szocialisták rendkívüli visszaesése miatt. A külföldi voksok eldönthetik, hogy ki nyeri meg a választásokat, és melyik párt kap az államfőtől kormányalakítási megbízást.  

A pastel de nata a portugál sütemény három részre osztva. Ezt az Expresso politikai magazin melléklete arra használta fel, hogy illusztrálja az országot, amelyet „a bal-jobb-rendszerellenes hárompólusúság miatt a kormányozhatatlanság veszélye fenyeget”.  

A lap szerint Portugália sokáig két részre volt osztva: az egyik oldalon a Szocialista Párt állt, amely 2015 novemberében került hatalomra az 2010-es évek eleji megszorításokkal , a másik oldalon pedig a Szociáldemokrata Párt (PSD), amely azóta a fő ellenzéki erő, és most a Demokratikus Szövetség (AD) vezetője két másik kis konzervatív párttal (CDS és PPM) együtt.  

De ennek az időszaknak most vége – jegyezte meg a magazin a 2019-ben indult valóban jobboldali párt, a Chega, magyarul Elég! meteorszerű felemelkedése miatt: a tömörülés újrakeverte a kártyákat, és mostantól senki sem tudja biztosan, hogyan fognak boldogulni a politikai áramlatok Portugáliában. 

Sok a bizonytalan 

Nyolc és fél év szocialista uralom után, amelyet António Costa miniszterelnök regnálása szimbolizált – akinek váratlan lemondása (miután neve egy befolyással való üzérkedés és korrupciós ügyben merült fel) váltotta ki az előre hozott parlamenti választást –, a jobboldal visszatérhet a hatalomba.  

A vasárnap esti eredmények után az a nagy kérdés, hogy Luís Montenegro, a jobbközép Demokratikus Szövetség vezetője meg tud-e egyezni Chega-beli kollégájával, André Venturával.

A jobboldal akkor kerül kormányra, amikor Portugália a szegfűs forradalom és a salazarista diktatúra végének 50. évfordulójára készül? – aggódott a Público baloldali napilap.  

Montenegro és Ventura korábban kizárta az együttműködés lehetőségét, de még semmi sincs lefutva, hallhattunk már hasonló politikai ígéreteket. Camilo Lourenço jobboldali szerkesztő a Jornal de Negócios lapban megjelent rovatában rámutatott, hogy a kampány során máris fordulatot tettek: „Ventura először arról beszélt, hogy belép a kormányba, de aztán utalt arra, hogy meggondolta magát. De vajon milyen szerepet játszhat a Chega a következő törvényhozásban? Fenntartja-e a rendszeren kívüli párt pozícióját, vagy komoly javaslatokat tud tenni a baloldal által az elmúlt ötven évben erőltetett társadalmi modell megváltoztatására?” – ezeket a kérdéseket boncolgatják az eredmények ismeretében a portugál lapok.  

A bizalom egyértelmű jele 

Portugália kétségtelenül lendületben van. A hitelminősítők sorra felminősítik az államadósság-besorolását. Az ország, amely nyolc évvel ezelőtt még a szakadék szélén állt, mostanra Abesorolással büszkélkedhet a Moody’stól, a Fitchtől és legutóbb a Standard & Poor’stól. Mindegyik stabil kilátást adott az országnak. 2011 óta ez az első alkalom azt követően, hogy e trojka beavatkozott, ami 78 milliárd eurós mentőcsomagot és szigorú megszorító programot eredményezett.  

„Ez a bizalom egyértelmű jele Portugália és gazdaságunk jövője számára, ami megerősíti a biztonságunkat” – mondta elragadtatással Antonio Costa szocialista miniszterelnök. A hitelminősítők véleményei nagyon jólestek a portugál szocialista pártnak a vasárnap megrendezett parlamenti választások előestéjén, de ezek sem menthették meg attól, hogy egy időre valószínűleg el kell búcsúzniuk a kormányrúdtól. 

Költségvetési többlet 

Az elemzők viszont nagyra értékelik, ahogyan Lisszabon megfordította az államháztartását.

A költségvetés 2023-ban többletet mutatott, az adósság pedig a nemzeti jövedelem, a GDP 98,7 százalékára csökkent, ami jobb a 103 százalékos célnál. A növekedés 2,3 százalékos maradt, egy sokkal kevésbé dinamikus európai környezetben.  

Az általánosan kedvező kép mögött azonban a valóság kevésbé rózsás. A bérek továbbra is alacsonyak, az infláció pedig csökkenti a vásárlóerőt. A fiatal diplomások inkább máshol próbálnak szerencsét. „Az elmúlt húsz évben a friss diplomások 30 százaléka döntött úgy, hogy kivándorol. Külföldön kezd karrierépítésbe, így próbálja meg kihozni a lehető legtöbbet képességeiből” – erősítette meg Pedro Martins, a lisszaboni Nova School of Business & Economics professzora, aki a francia üzleti lapnak, a Les Echos-nak nyilatkozott. Az elmúlt hónapokban számos tüntetés volt a magas megélhetési költségek, az orvosok egyre növekvő távozása és a lakbérek fenntarthatatlan emelkedése ellen. 

Luís Montenegro (b) és André Ventura (j) egy tévés vita közben (Forrás: Sapo24)

Az érem másik oldala 

A középosztály úgy érzi, hogy kimarad a portugál gazdasági csodából. A varázslat egy olyan országban valósult meg, amely túl drágává és élhetetlenné vált a lakosok zöme számára.  „2013 óta több mint egymillió munkahely jött létre, mindez egy ötmillió fős munkaerőpiacon. Ez valóban imponáló, de főként alacsony képzettséget igénylő, minimálbéren fizetett állásokról van szó” – magyarázta José Reis közgazdász, a Coimbrai Egyetem munkatársa.  

Az ország tevékenysége az alacsony termelékenységű ágazatokra épül, a szolgáltatásokra és különösen a turizmusra, ami a GDP mintegy 15 százalékát adja”

– mutatott rá. Az ipar nagy része továbbra is olyan területeken valósul meg, mint a gépgyártás és az autóipar. A kocsikat a Volkswagen vagy a Citroën számára szerelik össze, de persze importált alkatrészek felhasználásával. 

Befektetői bizalom 

A 2008-as válság és a trojka által indított mentőterv után a legsürgősebb az volt, hogy Portugália túljusson a sokkon, és visszanyerje a befektetők bizalmát. Az ország most már hivatalosan is túl van a nehezén, és Lisszabon megpróbál egy innovatívabb és versenyképesebb gazdaság felé haladni. A hagyományos ágazatok a luxustermékek, például a bőr, a textil és az asztali edények gyártása felé irányítják át a szaktudásukat. Az európai vállalatokat még mindig vonzza az olcsó munkaerő, a minimálbér havi 957 euró (mintegy 400 ezer forint). De a képzett dolgozókat kihasználva innovációs központokat vagy kapcsolódási központokat is létrehoznak – számolt be a Les Echos.  

Kétsebességes gazdaság   

A portugál gazdaság két sebességgel működik. Vonzza a befektetőket, a digitális nomádokat, és a Tejo partján évente megrendezett nagyszabású technológiai esemény, a Web Summit nyomán sikerült kialakítani az innovatív vállalatok ökoszisztémáját. De továbbra is a szállodaiparban és az alacsony költségű termelésben biztosított szezonális munkahelyekre támaszkodik, amit a kis, alulteljesítő vállalkozások hálózata és az elöregedő munkaerő hátráltat.  

Az ország modern, dinamikus képétől messze elmarad a nehézkes bürokrácia és az adózás. A makrogazdasági teljesítmény tagadhatatlan, de ezt strukturális reformok nélkül érték el. 

Nem, Portugália nem gazdag ország 

Milyen örökséget hagynak a szocialisták az őket követő kormányra? Erről írt Miguel Sousa Tavares, az Expresso lisszaboni hetilap szerkesztője az ország helyzetét vizsgálva, nyolcévnyi baloldali kormányzás után.  

Ha a jelenlegi választási kampány szereplőire hallgatunk, akkor Portugália gazdag ország, vagy néhány egyszerű megoldással azzá válhatna – szögezte le bevezetőjében a szerző.  

Az Európai Gazdasági Közösséghez való 1986. január 1-jei csatlakozása óta Portugália 1987 és 2022 között 157 milliárd eurót kapott Európától, és a gazdaságélénkítési terv részeként további 22,2 milliárdhoz jut kap 2030-ig. Ezek nem egyszerűen csak nagy, inkább csillagászati összegek, és mégsem tették lehetővé, hogy az ország elérje az európai átlagot az egy főre jutó jövedelem, a GDP növekedése vagy a termelékenység tekintetében.   

Mindezen pénzek ellenére csak kismértékben sikerült a GDP 100 százaléka alá csökkenteni az államadósságot. Eközben az euróövezeten belüli referenciaértéket 60 százalékban határozták meg. Az erőfeszítéseik ellenére az alapvető közszolgáltatások – egészségügy, lakhatás, oktatás, közlekedés – romlásnak indult, amelyek a helyreállításához további kolosszális összegű injekciókra lenne szükség. 

Európában itt a legdrágább az energia  

Az idegenforgalom az egyetlen jövedelmező gazdasági tevékenység, amelytől függ, hogy a kereskedelmi mérleg nem omlik-e össze. Ám ez egy olyan tevékenység, amely súlyosan megterheli a környezetet és a tájat. Ugyanez igaz a mezőgazdaságra, amely az európai támogatásokra, valamint a földek és az erőforrások intenzív kiaknázására támaszkodik, ami súlyos környezeti károkat okoz.  

„Az olyan ágazatok, amelyekben egykor Portugália kiemelkedő teljesítményt nyújtott, mint például a hajógyártás, az agrokémiai termékek, a cement és az acél, hanyatlásnak indultak – állapította meg Miguel Sousa Tavares. – Nincsenek nyersanyagaink, kivéve a lítiumot, amelyet nem tudunk kiaknázni. De van szél- és napenergia, amelyet pénz, illetve bátorság hiányában nem tudunk felhasználni.”  

„Így mi fizetjük a legdrágább energiát Európában. Itt a legdrágább a hírközlés, a svájciak után a földrészen a legdrágább lakhatással büszkélkedhetünk. Az egészségügyi szolgálat és az állami oktatás dicsérete ellenére mi vagyunk azok az európaiak, akik a jövedelmük legnagyobb részét a gyermekeik egészségére és oktatására költik” – szögezte le a szerző.  

A baloldal azzal fényezi önmagát, hogy az adózás az európai átlag alatt marad. Ez igaz, de az adóbevételek nagy részét az állam működésének a finanszírozására fordítják. Az országban most több a köztisztviselő, mint 2008-ban. 

Demográfiai hanyatlás és elsivatagosodás 

Portugália Európa második legöregebb országa, a kontinens legalacsonyabb születési rátájával, 1,2 százalékkal. A fiatal diplomások elvándorlása évről évre növekszik, és nemsokára, hamarabb, mint gondolnánk, minden egyes nyugdíjasra csak egy dolgozó jut – ami elég ahhoz, hogy egy életképtelen ország jöjjön létre, amely nem tudja finanszírozni az egészségügyi és társadalombiztosítási rendszerét, vagy növekedést produkálni. 

A demográfiai hanyatlással együtt jár az ország belsejének elnéptelenedése, amelynek a lakói a tengerpartra vándorolnak, és ez hatalmas növekedési problémákat okoz. Ehhez jönnek a két háború következményei, amelyek közül az ukrajnai destabilizálta és elszegényítette az egész európai gazdaságot – ez a szerkesztő álláspontja.  

Ha a világ gazdasági helyzetét elemezzük, el kell ismerni, hogy a kelet-európai és a balti országok továbbra is jobban növekednek, mint Portugália. Nemcsak azért, mert ügyesebben használják az európai pénzt, vagy mert a nyomorúság frissebb emléke arra készteti őket, hogy termelékenyebbek legyenek, hanem azért is, mert az EU bővítésével az európai gazdaság idegközpontja fokozatosan eltolódott a középső és déli területekről keletre és északra, ahol a termelési központok, az új iparágak, valamint a versenyképes munkaerő található.  

Ehhez hasonlóképpen globális szinten a gazdaság az atlanti tengelyről az ázsiai csendes-óceáni térségbe tolódott. Ennek eredményeképpen Portugália egyre inkább elszigetelődik, és a döntéshozó központok, a jóléti termelés, a technológiai innováció, valamint a kereskedelem perifériájára szorul. Továbbra is a régi Brazília–Afrika–Portugália és a Németország–Európa tengely mentén szemlélik a világot, csakhogy a föld már nem körülöttünk forog. 

Szegény ország sem lesz 

De erről egy szó sem esett a választási kampányban – vélte a cikk szerzője. Senki sem meri feszegetni ezeket a kérdéseket, nemhogy a választók szemébe nézni, és kimondani: „Nézzék, talán a 18. századi nagy brazil aranylázon kívül, amelyre egyikünk sem emlékszik, Portugália soha nem volt gazdag ország. Még afrikai gyarmatainkkal együtt is csak kivándorlásból éltünk, és az elmúlt ötven évben csupán adósságból és európai támogatásokból tudtunk meglenni.”  

„Nem hiszem, hogy Portugália valaha is gazdag lett volna, és egyre kisebb az esélye, hogy azzá váljon. De nem arra van ítélve, hogy szegény legyen. Megvannak a fegyverei ahhoz, hogy megvédje magát, és azok a különbségek, amelyekből a legtöbbet hozhatja ki, feltéve, hogy változtatunk a kollektív mentalitásunkon – állapította a portugál újságíró, aki így folytatta: – Abba kell hagynunk azt, hogy alamizsnából élünk, a lustaságot és a nyafogást. Értékelnünk kell azokat, akik dolgoznak, befektetnek, kockázatot vállalnak, vagyont teremtenek és a közjót szolgálják a köz-, illetve a magánszférában egyaránt.”  

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Shutterstock