Andrew Korybko elemző szerint Ukrajna Medvegyev-féle szétosztásánál a békére reálisabb a koreai forgatókönyv, ahol a nyugatiak szépen feldarabolják az országot „gazdasági befolyási övezetekre”. Persze Lengyelország sem marad hoppon, ám arra, hogy hivatalosan visszafoglalja az elvesztett területét, egy kicsit várnia kell. Végeredményben Odessza amúgy is egy francia város! 

A szakember írása elején idézi a kifejezetten jó humorú Marija Zacharovát, az orosz külügyminisztérium szóvivőjét, aki szintén figyelmeztetett Ukrajna közelgő felosztására. Szerinte  

„mindezek a kijelentések, amelyeket Macron és más NATO-politikusok tesznek arról, hogy kontingenseket vagy valamilyen félkatonai egységeket irányítanának Ukrajna területére, azzal kapcsolatosak, hogy felosztják azt, amit ők az ország maradványainak tekintenek… Készek megszállni és felosztani Ukrajnát”.  

Első nekifutásra akár még nekünk, magyaroknak is szívet melengetőnek tűnhetne Dmitrij Medvegyev, volt orosz elnök Ukrajna szétosztásáról szóló térképe. Kárpátalja reménybeli visszacsatolása, annak minden ódiumával, hiszen egy jelentős idegen népességet kellene befogadni, amit csak egy esetleges autonómia megadásával lehetne kezelni, illetve azzal, hogy segítenénk ruszin testvéreinket (Rákóczi fejedelmünk népét) az öntudatra való ébredésben. De úgy tűnik, erről lemondhatunk, bár ha a puszta geopolitikai tényezőket vesszük alapul, akár a NATO érdeke is lehetne az, hogy a megvédendő területünk természetes határát a Kárpátok (Árpád-vonal) adja – nem véletlenül szakította le és kebelezte be azt Sztálin. 

De mindezt most felejtsük is el,

sokkal valószínűbb, hogy „a hajlandók koalíciója”, amennyiben beavatkozik, „befolyási szférákat” hasít majd ki a „stratégiai határok” védelmének ürügyén.  

Klaus Johannis román elnök belengette (azért ők is ácsingóznának pár négyzetkilométerre), hogy bár a blokk egésze nem kötelezhető a nem NATO-szövetséges Ukrajnában való beavatkozásra, azért a tagok ezt önállóan megtehetik.  

Andrew Korybko szerint Franciaország, illetve az Egyesült Királyság az ukrán hatalmi játszmával megakadályozhatja történelmi riválisát, Németországot abban, hogy az Egyesült Államok támogatásával visszatérjen a szuperhatalmi pályájára. Itt arra gondol, hogy Washington felhatalmazza Berlint Oroszország megfékezésére, miközben Amerika „ráfordulhat” Ázsiára, jobban mondva Kínára.  

Az elméletét azzal támasztja alá, hogy Zelenszkij már 2022 májusában a Világgazdasági Fórumon „egy különleges – történelmi jelentőségű – újjáépítési modellt” kínált fel. Ekkor mindegyik partnerországnak, -városnak vagy -vállalatnak felkínálta azt a lehetőséget, hogy Ukrajna egy adott régiója, városa, közössége vagy iparága felett mecenatúrát vállaljon. Nagy-Britannia, Dánia, az Európai Unió és sok más vezető nemzetközi szereplő már konkrét irányt is kiválasztott az újjáépítés feletti „keresztapaságra”. 

Nem kis pénzről van szó, ezért logikus, hogy mindenki megvédené azokat a régiókat, városokat, közösségeket és iparágakat, amelyekben Ukrajnának pártfogást ígértek. Kellemetlen volna, ha Oroszország átvenné felettük az irányítást mondjuk egy olyan katonai áttöréssel, amely magával hozná Ukrajna összeomlását és a rendszerváltást.  

Bár őrült beszéd, ebből a szemszögből valóban van benne rendszer, amikor Macron NATO-beavatkozásról szól, hiszen védeni kell a jövendőbeli „gazdasági befolyási övezetet”. A bevetendő külföldi csapatok az ellenőrzésük alatt álló területeken megakadályozhatnák az állam összeomlását, visszaverhetnék az ellenőrizhetetlen menekültáradatot, és felvennék a harcot az EU-ba irányuló fegyvercsempészet ellen.

Persze nem utolsósorban a résztvevők profitálhatnak a saját zónájukból, miközben ott katonai kiképzést és rendészeti tevékenységet folytatnak. 

A végeredmény az lenne, hogy formálisan megőrzik Ukrajna államiságát a Nyugat hivatalosan kinyilvánított célja szerint, amely „igazolja” az Oroszország elleni háborújukat, miközben a davosi menetrend szerint felosztják az országot „gazdasági befolyási övezetekre”. Mindez persze nem zárja ki, hogy Ukrajna néhány nyugati szomszédja, például Lengyelország, a későbbiekben fontolóra veszi, hogy „konföderációba” lép az ellenőrzése alatt álló szomszédos régióval, de ez már egy hosszabb távú forgatókönyv része lehet. 

Azért ne legyenek kétségeink, gazdaságilag és politikailag mindig a legkifizetődőbb, ha a vagyont egyszerűen kiszippantják ezekből a régiókból a korlátozott biztonsági támogatásért cserébe. 

Lesz még Odessza francia?  

A jelenlegi ukrajnai front helyzete azt feltételezi, hogy az oroszok várhatóan igyekeznek elfoglalni a területeket a Dnyeperig, illetve egy katonai összeomlás esetén benne van Odessza bevétele is, hiszen  

Putyin párszor kijelentette, hogy az bizony egy orosz város.  

Ezzel nem csak közvetlen kapcsolat keletkezne Romániával, Moldáviával és az ott lévő szakadár Transznyisztriával, hanem elzárnák Ukrajnát a Fekete -tengertől, így az ország gazdasági teljesítményét a felére csökkentenék.  

Az orosz Vzgljad portál máris megnevezte azt a régiót, amit a franciák tűztek a célkeresztjükbe.

Idézik a francia sajtó kiszivárogtatásai alapján Emmanuel Macront, aki úgy véli, hogy hamarosan „néhány srácot Odesszába kell küldenie”.

Az oroszok egyenesen paradoxnak tartják, hogy a franciáknak valóban közük volt a város fejlődéséhez – igaz, hozzáteszik, hogy mindezt orosz szolgálatban, Oroszország érdekében tették. Ugyanis Odessza történelmének korai szakaszában a francia bevándorlók adtak két polgármestert és sok más hasznos embert a város számára. Persze ez már nagyon régen volt.  

Az egyikük Armand Emmanuel de Richelieu herceg, a híres bíboros rokona, aki 1803 és 1814 között „Újoroszország”polgármestereként és főkormányzójaként Odessza építését felügyelte. Nem csak egy tengeri kikötőt, hanem nemzetközi kereskedelem központot épített ki, oktatási intézményekkel és színházzal, Oroszország távoli peremén. Építkezési helyeket osztott ki ingyenesen, készpénzkölcsönt adott hosszú időre, a felhúzódó épületek biztosítékaként. Hamarosan egyenes, széles utcák jelentek meg, amelyeket kiköveztek, kivilágítottak és fákkal ültettek be. A Bourbon-restaurációt követően visszatért hazájába, és kétszer lett Franciaország miniszterelnöke. 

Nem sokkal Richelieu után egy másik francia emigráns és tábornok vezette a régiót – Louis Alexandre Andrault de Langeron gróf. Katonaként kezdett egy expedíciós csapatban, amelyet XVI. Lajos küldött az amerikai forradalmárok megsegítésére. Amikor aztán Franciaországban is kitört a forradalom, a gróf emigrált, és rangját megtartva ezredesnek fogadták be az orosz hadseregbe.  

Langeronra, akiből Alekszandr Fjodorovics lett, a kortársak így emlékeztek: „bátor tábornok, kedves, őszinte ember, de szórakozott, nagy tréfás és egyáltalán nem ért az adminisztrációhoz”. A válogatós odesszai lakosok véleménye ellenére megszerezte a város szabad kikötőjének státuszát, megoldotta a vízellátást, és megnyitotta az első egyetemet – a Richelieu Líceumot az elit számára, ahova csak a kereskedők és a görög bevándorlók gyermekei iratkozhattak be. Emellett elindította a város első újságját, a Messager de la Russie meridionale-t, persze franciául. 

Ezek után Macron akár Putyint is parafrazálhatná, és nyugodt szívvel mondhatná, hogy Odessza tulajdonképp francia város.

Kerül, amibe kerül, de nehogy már kevesebb csillag virítson a mi kis Emmanuelünknek az epoulette-jén (váll-lapján), mint Bonaparténak. 

Cikkünk nem tükrözi a Makronóm Blog álláspontját, célja csupán a tájékoztatás és információközlés.   

(Foto: craiyon.com)