Emlékeznek még a tavaly tavaszi párizsi szemetessztrájkra, amikor a francai főváros utcáin méteres magasságokban állt a háztartási hulladék, amelyen patkányseregek lakmároztak? Ez látványnak sem volt utolsó, de a szag, amely belengte a fények városát, bevette magát az ember orrába, majd a gyomrába. Mi lenne, ha ezt az emléket vinné magával a világból idesereglő sokmilliónyi látogató, megspékelve némi utazási kalamajkával és fejetlen szervezéssel? Ez a második rémálom, amely a nyári játékok szervezőit kínozza. (Az első a terrorista merényletek.) 

Bizalom, de miben? 

„Bízom a szakszervezetekben. Van bennük felelősségtudat, és ki fognak állni mellettünk.” Április közepén Emmanuel Macron ilyen derűlátóan nyilatkozott az olimpiai játékok társadalmi fogadtatásáról. Más választása nem volt, mint hogy megértését hangoztassa. Az utat ekkorra már kikövezték, köszönhetően a közszolgálatban, a metrónál és a vasútnál hónapokkal ezelőtt megkezdett megbeszéléseknek. Kevesebb mint egy hónappal később az elnök álomforgatókönyve egyre inkább szertefoszlani látszik. Az államfő azt akarja, hogy Párizs ’24 „a francia büszkeség és ünneplés óriási pillanatává” váljon – persze egy kicsi ebből a dicsfényből rá is vetülhet.  

Ha a sztrájkkal való zsarolás olimpiai sportág lenne, akkor biztos, hogy a legharcosabb francia szakszervezetek már aranyéremmel a nyakukban róhatnák a tiszteletkört. Nagyvonalú prémiumok a rendőrségnél és a metrónál, megállapodás az SNCF-nél, a vasútnál az életpálya végéről, jelentős béremelés a légi forgalmi irányítóknak – ezek a szociális megállapodások, amelyek már a címlapokra kerültek.  Igaz, az olimpiai játékok páratlan lehetőséget kínálnak a társadalmi békével való zsarolásra – szögezte le átfogó cikkében a Le Figaro napilap.  

„A szakszervezetek jól tudják, hogy az olimpia miatt az erőviszonyok csakis az ő javukra billenhetnek el – mutatott rá Guy Groux szociológus. – A tét olyan nagy, hogy a hatalom nem tagadhatja meg magát. A világszerte több milliárd tévénéző által figyelemmel kísért sportesemény imázskérdés egész Franciaország és különösen az elnök számára.” 

A végrehajtó hatalom vezetője arra törekszik, hogy az urbi et orbi, azaz a város és a világ előtt egy szervezett és dinamikus nemzetet mutasson, nem pedig egy sztrájkoktól és egyéb társadalmi zavargásoktól felbolydult országot. Párizs ’24-nek sikeresnek kell lennie, és ennek semmi sem állhat az útjába. A kormány tudja ezt, a hivatalok és az állami vállalatok vezetői megértették, és a szakszervezetek nagyon is tisztában vannak ezzel – szögezte le a szociológus. 

Pénznyerőgép 

„Az olimpiai időszak jó alkalom arra, hogy ideiglenes követeléseket támasszunk – ismerte el Éric Henry, az Alliance police nationale, a nemzeti rendőrszakszervezet képviselője. – Ha megnézzük a COJO (az olimpiai játékok szervezőbizottsága) költségvetését, akkor teljesen normális, hogy kapjunk némi elismerést a befektetésünkért.” Ám ez a büdzsé soha nem számolt az olimpiai események mellett a dolgozók bónuszaival, fizetésemeléseivel és nyugdíjával. 

A játékok nem lehet egyesek pénznyerőgépe, míg másoknak meg minden rossz”  

– tette hozzá Manuela Dona, a CGT vámszakszervezet képviselője. Mind a köz-, mind a magánszektorban minden munkáltató elismeri, hogy a többletmunkát végző dolgozókat meg kell jutalmazni. A szakszervezetek azonban kihasználták az uralkodó feszültséget, hogy nagyon magas bónuszokat és állandó juttatásokat érjenek el.  

Az olimpiai játékok egyes munkavállalók számára aranytojást tojó tyúkká váltak. Minél nagyobb a zsarolóképesség, annál nagyobbak az engedmények. Az olimpiai játékok alatt mozgósított erők között egy kétsebességes Franciaország formálódik. Az Île-de-France régióban a rendőrök és a csendőrök akár 1900 eurós (közel 800 ezer forint) pluszjuttatásra számíthatnak; a metró személyzetének a prémiuma akár bruttó 1777, a metróvezetőké 1600 és 2500 közötti; a köztisztviselők pedig 500 és 1500 euró közötti prémiumot kapnak. A párizsi repülőtereken a vámosok és a belső biztonsági erők között egyenlőségi elv érvényesül. 

Mindenkinek aranyérmet! 

A párizsi egészségügyi ellátásokban a fehér köpenyesek, akik számára a sztrájk a szolgálati kötelezettségük miatt karszalag viselésére korlátozódik, csak korlátozott bónuszokban bízhatnak. Ha a szakszervezeteket hallgatjuk, a prémiumokért folytatott olimpiai szkanderben nem a részvétel, hanem az aranyérem a fontos – vélték a Le Figaro munkatársai. 

Ebből a szempontból a magánszektorban sokkal soványabb volt a hozam. Például a Sodexónál, amely az olimpiai faluban és számos versenyhelyszínen biztosítja az étkeztetést, az érintett alkalmazottak 15 és 30 euró közötti prémiumot kapnak minden ledolgozott nap után.  

Az SNCF-nél, az állami vasúttársaságnál az olimpiai játékokról szóló megállapodást még nem véglegesítették, és a szakszervezetek legalább ezer eurós fix prémiumot követelnek. A nyomásgyakorlás érdekében már májusra sztrájkkal fenyegetőznek. Ami a vezetőség által tett engedményekben vitát váltott ki, az a korai nyugdíjazásról kötött megállapodás. A szakszervezeti követelések közt van bizonyos ágazatok számára juttatandó havi 400 eurós általános béremelés is.  

A légiforgalmi irányítók sztrájkzsarolásának sikere példaértékű – állapította meg a cikk –, egyszerű fenyegetéssel sikerült béremelést és tartós bónuszokat elérni. Ezek együttesen átlagosan havi nettó 1500 euró többletet jelentenek. Ezenfelül a 39 nap szabadságuk mellett 18 nap pihenőnapot is kaptak. 

Ez a valódi emlék 

A CGT baloldali szakszervezet élen jár ezekben a követelésekben, nem is titkolja: a játékok valódi szociális örökségét akarja kikényszeríteni. Ez azt jelenti, hogy olyan előnyöket kell elérni, amelyek tovább tartanak, mint a Párizs ‘’24 által hagyott emlék. A CGT sztrájkfelhívást adott ki a három közszolgálatra az április 15. és szeptember 15. közötti időszakra. Sok alkalmazott nem felejtette el a nyugdíjreformot, amelyet a kormány keresztülvitt, félresöpörve az ellenérveket.  

A jobboldali ellenzék bírálja a kabinetet, amiért ellenezte Hervé Marseille törvényjavaslatát, amelyet a szenátus fogadott el, és amelynek célja a tömegközlekedésben a sztrájkok korlátozása. Ha elfogadták volna (a nemzetgyűlés szavazása után emelkedett volna törvényerőre), akkor ma nem lennénk ebben a helyzetben, amikor a szakszervezetek kihasználják az olimpiai játékok időszakát – ez a jobboldal véleménye. A zsarolásnak nincs határa, a köz- és magánszféra közötti különbségtétel a szakszervezetek által elért intézkedésekkel még tovább fog nőni. 

Meddig emelkedhet az ár? – tette fel a kérdést a lap. Guy Groux szociológus szerint a légi forgalmi irányítók és a vasutasok közelmúltbeli nagy sikerei éberségre intenek egy olyan helyzetben, amikor a Franciaország megítélése miatt aggódó végrehajtó hatalom inkább engedményeket tesz: „A tiltakozó szakszervezetekben világos a logika: a felfelé történő kiegyenlítődés. Tehát amit a vasutasoknak, az ellenőröknek, a szeméteseknek vagy az RATP személyzetének biztosítottak, az mások számára is jár.”  

„Üdvözöljük a pokolban!” 

A francia történet nem egyedi: a sporteseményeket már korábban is felhasználták már kivételes követelések megfogalmazására. „Ha az olimpiai játékok lehetőséget kínálnak arra, hogy megvédjük a jogainkat, akkor pontosan ezt fogjuk tenni” – mondta Len McCluskey, a brit szakszervezet, az Unite vezetője néhány hónappal a 2012-es londoni játékok előtt. A metróvezetők megfogadták a tanácsát, és azzal fenyegetőztek, hogy a rendezvény ideje alatt megzavarják a közlekedést, így 800 font prémiumot kaptak a játékok alatt végzett munkájukért.  

Ugyanígy tettek a következő, 2016-os riói olimpián is. „Üdvözöljük a pokolban. A rendőröket és a tűzoltókat nem fizették ki. Aki Rio de Janeiróba érkezik, az nem lesz biztonságban” – állt a brazil tüntetők által kibontott transzparensen, amelyet az ország fő repülőterén feszítettek ki.   

1998-ban Franciaországban a labdarúgó-világbajnokságot megelőzően is hasonlókat láttunk. Az év májusában a teherautó-sofőrök szakszervezetei azzal fenyegetőztek, hogy blokkolják a stadionok megközelítését, végül azonban elálltak a tervüktől.  

Egy hónappal később, kilenc nappal a nyitómérkőzés előtt az Air France pilótái határozatlan idejű sztrájkba léptek, hogy fizetésemelést követeljenek. A közvélemény is rosszallta ezt a lépést, és a szakszervezeti front végül megtört. A Brazília–Skócia-mérkőzés előtti napon az SNPL, a pilóták többségi szakszervezete végül aláírta a megállapodást, amely visszavonta a néhány nappal korábban „elfogadhatatlannak” minősített intézkedéseket. Most, 2024 Franciaországában is hasonló pszichodráma készülődik? 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Dreamstime