Röviddel az amerikai–japán–filippínó háromoldalú csúcstalálkozó után az amerikai hadsereg csendes-óceáni parancsnoksága április 15-én bejelentette, hogy az első több területet átfogó műveleti egysége (1st Multi-Domain Task Force) sikeresen használta a Typhon – egy új, közepes hatótávolságú földi – rakétaindító rendszert a Fülöp-szigeteki Észak-Luzonban, a Salaknib 24 gyakorlat elnevezésű amerikai–filippínó közös hadgyakorlat részeként. 

Az amerikai hadsereg sajtóközleménye a telepítést történelmnek nevezte, amely mind az amerikai, mind a Fülöp-szigeteki hadsereg együttműködési képességét, készenlétét és védelmi képességeit fokozza. Kína szemszögéből ez egy olyan fenyegető lépés az ellenfelei részéről, mintha fegyvereket helyeznének el a küszöbén. 

A bejelentést követően Kína és az Egyesült Államok védelmi főnöke, Tung Csün (Dong Jun) kínai védelmi és Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter április 16-án este telefonbeszélgetést folytatott egymással, ami közel 18 hónap óta az első volt kettejük között, és amely bizonyítja, hogy Kína, valamint az Egyesült Államok hadserege teljes mértékben újraindította a párbeszédet. 

A két fél sajtóközleményeiben nem esett szó a Typhonról, de mindketten megismételték álláspontjukat a Dél-kínai-tenger és a Tajvani-szoros kérdéseiről, bizonyítva, hogy ezek a két hadsereg közötti legkényesebb kérdéssé váltak, és hogy az egyik hatással lehet a másikra. 

Az amerikai haderő kihasználta a közös hadgyakorlatot, hogy a Typhont telepítse Észak-Luzonba, és ezzel az egész Dél-kínai-tenger, a Tajvani-szoros és Kína keleti kulcsfontosságú tengerparti városai mind hatótávolságon belülre kerültek. 

A hidegháború óta ez az első alkalom, hogy az USA közép-hatótávolságú rakétaindító rendszert telepít Ázsiában. 

1987 óta, amikor Ronald Reagan akkori amerikai elnök és Mihail Gorbacsov szovjet főtitkár aláírta a közepes hatótávolságú nukleáris erőkről szóló szerződést, mind az USA, mind a Szovjetunió több mint 2600 telepített és mobil közepes hatótávolságú rakétát semmisített meg a kontraktusnak megfelelően, és korlátozta a gyártást, a fejlesztést és a telepítést. 

2019-ben azonban Donald Trump akkori amerikai elnök hivatalosan is kilépett a szerződésből, arra hivatkozva, hogy Oroszország régóta megszegi a megállapodást, Kína pedig nem részese ennek. Annak idején sokan azt jósolták, hogy az USA mindent elkövet majd Pekinggel szemben, miután az kilépett a paktumból. 

A Typhon, amely hivatalosan tavaly vált harcképessé, az Egyesült Államoknak a közepes hatótávolságú nukleáris erőkről szóló szerződésből való kilépésének közvetlen eredménye. A rendszert különböző Tomahawk cirkáló- és SM–6 rakéták indítására tervezték, hogy azzal szárazföldi célpontokat találjanak el. Az előbbi hatótávolsága 1800 km is lehet, és nukleáris robbanófejjel is felszerelhető, ami növeli elrettentő hatását. 

Amikor Charles Flynn tábornok, az amerikai hadsereg csendes-óceáni parancsnoka áprilisban Japánba látogatott, elárulta a médiának, hogy az USA egy ilyen rendszert tervez telepíteni az indo-csendes-óceáni térségbe, hogy erősítse a Kínával szembeni elrettentő erejét. 

Külső megfigyelők azt találgatták, hogy az Egyesült Államok hová telepítené a rendszert, valamint azt, hogy melyik ország lenne hajlandó megkockáztatni, hogy közvetlenül fenyegesse Kínát. Amikor évekkel ezelőtt a THAAD rakétarendszert telepítették Dél-Koreába, Peking keményen visszavágott. A legtöbben arra tippeltek, hogy Guamra, vagy legfeljebb Japánba telepítik – senki sem gondolta, hogy a Fülöp-szigetekre. 

A Fülöp-szigetek az Egyesült Államok felé fordul 

A tíz ASEAN-ország közül a Fülöp-szigetek a leginkább Amerika-barát. Az ISEAS – Yusof Ishak Institute által nemrégiben elvégzett State of Southeast Asia felmérés szerint ha a térség államainak Kínához vagy az USA-hoz kellene igazodnia, akkor idén először több ASEAN-ország választaná Kínát. A Fülöp-szigetek esetében azonban épp fordítva van: az itteni válaszadók 78 százaléka már 2023-ban is az Egyesült Államok mellett voksolt, és ez az arány az idén 83 százalékra emelkedett. Figyelemre méltó, hogy bár ez a felmérés nem hivatalos közvélemény-kutatás, mivel évente elvégzik, mégis tükrözi az ASEAN-elit geopolitikai nézeteit. 

A Fülöp-szigetek USA-párti álláspontjának az oka az lehet, hogy az ottani elitre nagyobb hatással van a Nyugat, és összefügghet a Dél-kínai-tengeren lévő Ren’ai zátony (más néven Ayungin- vagy Second Thomas-zátony) miatt növekvő kínai–Fülöp-szigeteki feszültséggel is. 

Emellett a nagy ASEAN-országokkal, például Indonéziával és Malajziával összehasonlítva, ahol nagy muszlim közösségek élnek, ezek a Fülöp-szigetek lakosságának csak mintegy 5 százalékát teszik ki, és az Izrael–Hamász-konfliktus következtében az Egyesült Államok imázsában keletkezett károk kevéssé hatottak rájuk. 

Ez minden bizonnyal nyomást gyakorol majd az ASEAN egységére is. 

Másrészt, ahogy az USA erősíti a katonai és gazdasági együttműködést a Fülöp-szigetekkel, úgy Kína is melegen üdvözölte Indonézia megválasztott elnökét, Prabowo Subiantót, Tung Csün kínai védelmi miniszter pedig Vietnámba látogatott, a Dél-kínai-tenger egy másik államába, és megállapodott egy forródrót létrehozásáról a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg, Déli Hadszíntéri Parancsnoksága és a vietnámi haditengerészet között. 

Vang Ji külügyminiszter pedig Indonéziába látogatott, és arra buzdította az ASEAN-t, hogy belülről fogjon össze, és álljon ellen minden olyan lépésnek, amely megosztottságot és konfrontációt okoz a térségben, láthatóan a Fülöp-szigetek és az USA kapcsolatainak erősítésére utalva. 

Ez messze elmarad Kínának a dél-koreai THAAD telepítésére adott akkori reakciójától. Ennek az oka az, hogy Szöul szárazföldi Tomahawk cirkálórakétái nem jelentenek akkora fenyegetést, mint az amerikai haditengerészet vagy légierő által indítottak. 

Kína és az USA még mindig tárgyal 

Kína válasza a Fülöp-szigeteki telepítésre eddig nem volt határozott: a pekingi külügyminisztérium aggodalmát fejezte ki, míg a védelmi tárca veszélyes lépésként aposztrofálta, ami fenyegeti a regionális országok biztonságát és aláássa az övezet békéjét és stabilitását. 

Ettől függetlenül a diplomáciai hadviselés és a kölcsönös katonai elrettentés a térség nagyhatalmai között, beleértve az USA által támogatott kis létszámú, többoldalú katonai biztonsági együttműködést, növelni fogja a regionális feszültségeket. Ma kezdődött a mintegy 17 ezer katonát mozgósító éves amerikai–Fülöp-szigeteki Balikatan hadgyakorlat, amelyet első alkalommal tartanak a Fülöp-szigetek felségterületén kívüli vizeken, valamint a Kína és a Fülöp-szigetek szuverenitási igényei közti területeken, ezzel egyértelműen a távol-keleti országot célozva. 

Ezzel egyidejűleg Antony Blinken amerikai külügyminiszter április 23-án négynapos kínai látogatásra indul, és ismét azt a stratégiát követi, amely szerint úgy folytat tárgyalásokat Kínával, hogy közben korlátozó intézkedéseket is alkalmaz.  Washington és Peking az utóbbi időben többször is belekeveredett ebbe a veszélyes játékba, de remélhetőleg mindkét fél képes lesz higgadt maradni, a helyzetet ellenőrzés alatt tartani, és megelőzni minden olyan akciót, amely destabilizálhatja a térséget.

Borítókép: shutterstock