Ezúttal Svájcban, a Világgazdasági Fórum előestéjén próbálta Kijev és a Nyugat meggyőzni a globális dél államait, hogy csatlakozzanak az oroszellenes szövetséghez. Ezúttal is feleslegesen.

Pár nappal a szaúdiak által szervezett titkos találkozó után (amely azért zajlott a hátsó szobákban, mert az ukránok és szövetségeseik szerint így könnyebben meg tudták volna puhítani az Oroszországot elítélni és az ukrán 10 pontos béketervet helyeselni vonakodó globális dél államait) ismét „békekonferenciát” szerveztek Kijevnek, ezúttal Davosban, a Világgazdasági Fórum nyitányaként.

A január 14-én tartott konferencián (amelyen Zelenszkij személyesen nem vett részt, helyette Andrij Jermak, az ukrán elnöki hivatal vezetője képviselte Kijevet) közel nyolcvan delegáció vett részt – zömében a nemzetbiztonsági tanácsadók stábjai.

Békeformula lehetőségek nélkül

Zelenszkij béketerve immár ötödik alkalommal (Dánia, Szaúd-Arábia, Málta, majd a titkos találkozóval ismét Szaúd-Arábia után) került terítékre Svájcban, tulajdonképpen értelmetlenül. Míg Ukrajna ragaszkodik hozzá, hogy az összes Moszkva által elfoglalt területet visszakapja, az orosz katonák pedig távozzanak Ukrajnából, Putyin még komolyan venni sem hajlandó a diktátumnak is beillő béketervet.

Igaz, a Kreml véleménye cseppet sem érdekli a tárgyaló feleket, Oroszországot ugyanis egyetlen hasonló találkozóra sem hívták meg, úgy pedig igen nehéz a békéhez vezető útról diskurzust folytatni, ha a szemben álló felek egyike nincs jelen. Éppen ez a globális dél és Ukrajna közötti feszültség egyik forrása:

a semleges álláspontot képviselő államok több esetben kérték Zelenszkijt, hogy vegye fel a kapcsolatot az orosz féllel, ám a kijevi vezetés makacsul elutasítja ezt.

Ismét egy olyan tanácskozásra került sor tehát, amelyen Ukrajna feltételeit sorolták fel, arra próbálva rávenni az Oroszországgal kiegyensúlyozott viszonyban lévő államokat, hogy forduljanak szembe Moszkvával, és csatlakozzanak a Nyugat háborús törekvéseihez. Ami Jermak számára a leglényegesebb volt: tizennyolc ázsiai, tizenkét afrikai és hat dél-amerikai országból is érkeztek képviselők a megbeszélésre, volt tehát kit meggyőzni – még ha csak újabb próbálkozás szintjén is.

Elfordult tekintetek

Bár a svájci házigazda, Ignazio Cassis svájci külügyminiszter ezúttal is elmondta a kötelező formulát, vagyis hogy „a béketárgyalások célja a tartós és igazságos ukrajnai béke elveinek véglegesítése a nemzetbiztonsági tanácsadók szintjén, amelyre a békefolyamat következő szakasza épül”, valójában a tét ezúttal sokkal nagyobb volt egy soha meg nem valósuló béketerv szövegének általános, alacsonyabb szintű és az oroszok részéről egyébként is illegitimnek tartott elfogadásánál.

Az USA kongresszusa hónapok óta blokkolja az Ukrajnának szánt segélyeket, az Európai Unió pedig Orbán Viktor decemberi vétója miatt fut neki újra a segélyfinanszírozási ötletelésnek.

A segélyek sürgetése mellett a figyelem újbóli felkeltése a fő célja Zelenszkijnek. Reményei szerint Davos alkalmat biztosít, hogy az ukrajnai háborúból kiábrándulni látszó Nyugat figyelmét (amely a vörös-tengeri események és az izraeli háború miatt már rég elkalandozott) újra felkeltse Kijev háborúja iránt. Az egyre szaporodó globális válságok közepette Zelenszkij prioritásként tekint arra, hogy béketervét a lehető leghamarabb a lehető legmagasabb fórumon tárgyalják, és elhallgattassa a kételkedő hangokat – óriási kérdés persze, hogy mire megy vele, ha az Egyesült Államok esetleg végleg leállítja a fegyverek és a pénz talicskázását Ukrajna felé. A Nyugat haragos tekintete már igen kevés lesz ahhoz, hogy Putyin rémülten visszahúzódjon a határai mögé.

És hol van Kína?

A legfontosabb kérdés természetesen az volt, Kína részt vesz-e a találkozón. Peking eddig csupán egyetlen ilyen tárgyaláson jelent meg, Ukrajnának pedig ezúttal is csalódnia kellett: a davosi konferencián üresen maradt a kínaiak számára fenntartott hely. Pedig Kijeven kívül mások is nagy reményeket fűznek Hszi Csin-ping elnök meggyőzési technikájához. Ahogyan a svájci külügyminiszter fogalmazott az eseményt követő sajtótájékoztatón: „Kínát muszáj bevonni a háború befejezésére irányuló erőfeszítésekbe”. Az előzmények ismeretében azonban nem valószínű, hogy Peking fogja rábeszélni Putyint a háború befejezésére – hacsak az események nem fajulnak odáig, hogy abból már neki is kára származik. Egyelőre ez a szituáció nem fenyeget.

Információk szerint az egyetlen előrelépés a davosi „békekonferencián” az volt, hogy többen vettek részt rajta, mint az előzőkön. Nem sikerült azonban ezúttal sem a globális dél államait (köztük a Zelenszkij által kiemelten fontosnak tartott Indiát, Indonéziát, Dél-Afrikát, Szaúd-Arábiát és Brazíliát) meggyőzni arról, hogy egy diktátumot béketárgyalási alapnak lehet nevezni,

különösen egy olyan állam esetében, amely számára a győzelem mára egyre távolibb, értelmezhetetlenebb és ködösebb céllá vált.

Nem véletlen, hogy az eddigi tárgyalásokhoz hasonlóan most sem készült semmiféle közös megállapodást rögzítő zárónyilatkozat, de a Zelenszkij által annyira várt nagy, nemzetközi csúcstalálkozó időpontjára sem született érdemi javaslat. Az ukrán elnök februárra szerette volna időzíteni, de ez az egyre nagyobb méreteket öltő közel-keleti válság miatt igencsak bizonytalanná vált.

Zelenszkij a tervek szerint 16-án, kedden személyesen tart beszédet Davosban, hogy meggyőzze a kételkedő államokat: van értelme a háborút tovább finanszírozni.

***

Kapcsolódó:

Fotó: Andrij Jermak, az ukrán elnöki hivatal vezetője és Ignazio Cassis svájci külügyminiszter az ukrajnai háború lezárását célzó nemzetbiztonsági konferencián Davosban, 2024. január 14-én
MTI/EPA/Keystone/Gian Ehrenzeller

Belső fotó: csoportkép az ukrajnai háború lezárását célzó nemzetbiztonsági konferencia résztvevőiről Davosban, 2024. január 14-én
MTI/EPA/pool/Keystone/Gian Ehrenzeller