2026. március 9., hétfő
Románia az elsők között aktiválta az Európai Unió új, SAFE finanszírozási keretét, amellyel mintegy 16,7 milliárd eurónyi kedvezményes forráshoz jut. A brüsszeli pénzcsap megnyitása azonban szigorú feltételekkel jár.
Mark Rutte türelme elfogyott: a főtitkár szerint Európa semmire nem képes az Egyesült Államok nélkül, a „NATO európai szárnya” pedig csupán tartalom nélküli üres frázis.
Az orosz Vzgljad két, egymással szorosan összefüggő elemzése érdekes tükröt tart a nyugati szövetségi rendszer elé. Nem elsősorban azért, mert következetesen ugyanarra az alaptételre épít: a transzatlanti szakítás elkerülhetetlen, aminek kirívó példája éppen Grönland.
A globális gazdaság jelenlegi átrendeződése már nem a klasszikus kereskedelmi háborúk logikáját követi. A második Trump-adminisztráció protekcionista fordulata az Egyesült Államokat fokozatosan kiszámíthatatlan kockázati tényezővé tette a világgazdaságban.
Trump a diplomáciát a vállalatirányítás szabályai szerint írja át a Béketanácsban, ahol a befolyást a befizetett tőke és a részvényesi logika határozza meg. Mivel a régi globális intézményrendszer láthatóan működésképtelen, ebbe a hatékonyságot ígérő rendszerbe lépett be alapítóként hazánk is, míg Európa többsége még csak keresi a válaszokat.
Miközben Starmer miniszterelnök folyamatosan a brit katonák Ukrajnába küldését ígéri, a hadsereg vezetői nem győznek tüzet oltani: mehetnek ugyan csapatok, de nem úgy, nem akkor és azért. Vagyis mennek is meg nem is.
Egy londoni építkezési vita gyorsan geopolitikai üggyé vált. A kínai nagykövetség tervezett helyszíne körüli brit biztonsági aggályok mögött az orosz sajtó szerint nagyhatalmi érdekek, szövetségi feszültségek és a hidegháborús logika modern változata rajzolódik ki.
A világ átrendeződik, és ezt a folyamatot egyre inkább az érdekszférák alakítják. Az USA, Kína és Oroszország a saját hátsó udvaruk uralkodóivá válhatnak, a kisállamok mozgástere ugyanakkor veszélyesen szűkül. A bizonytalan rendben Európa csak akkor találhatja meg a helyét, ha stratégiai tudatossággal gondolkodik.
Iránban megremegtek a hatalom alapjai, és bár a rezsim egyelőre elfojtja az utcai tiltakozásokat, a legitimációja történelmi mélyponton van. A változás esélye nő, ám nem világos, mi jön utána – a bizonytalanság pedig belső összeomláshoz és regionális eszkalációhoz is vezethet.
Egyes vélekedések szerint Tusk újévi miniszterelnöki beszéde látványos jobbratolodást jelez. Egyszer sem hangzott el sem az Európai Unió, sem a Brüsszel kifejezés, inkább a világ instabilitására és a nemzeti önállóságra, a lengyel államiság ezer évére épített.
Bár a Pentagon 2027 körüli konfliktusról figyelmeztet, a stratégiai „nyereség–veszteség mátrix” egész más képet fest. A játékelmélet szerint egy Peking sokkal hosszabb és óvatosabb stratégiát követ. Bár a háborús dübörgés erős, a logika a stabilitást feltételezi.
Már január végén megszülethet az EU–India szabadkereskedelmi megállapodás, amely alapjaiban rajzolhatja át a globális gazdasági erőviszonyokat. Az USA–Kína kereskedelmi háború és az ellátási láncok sebezhetősége felgyorsította Brüsszel és Újdelhi közeledését – miközben Berlin stratégiai fordulatra készül. A tét nemcsak Európa Kínától való függése, hanem az is, hogy ...
Vannak meghívók, amiket túl drága elfogadni: a világ egyik legfontosabb tengeri kikötőjében a dél-afrikai Simon’s Townban hadihajók sorakoznak fel, azonban a legfontosabb szövetséges csendje mindent elárul.
Míg a republikánusok elsöprő többsége helyesli az amerikai katonai akciót, a demokraták szinte egységesen elutasítják azt. A YouGov friss adatai szerint nemcsak a beavatkozás megítélése, hanem annak valódi oka is élesen megosztja a két tábort.
Moszkva „alternatívát nem ismerő orientációs pontként” tekint a Venezuelával kötött stratégiai megállapodásaira. A megfogalmazás első látásra túlzó önbizalomnak tűnhet, különösen, hogy a nyugati sajtó egy része már kész tényként kezeli: Washington fokozatosan kiszorítja az orosz és a kínai befolyást az országból.
Új összecsapások kibontakozására és a jelenlegi konfliktusos helyzetek további éleződésére is számíthatunk 2026-ban. Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet geopolitikai elemzője a Maszolnak elmondta: Ukrajna mellett az év elején Venezuela és Irán is már az év elején megjelent a konfliktusok térképén.
Az Egyesült Államok Venezuelában nem rezsimet vált, hanem döntéseket vesz át. A Maduro elfogásával kísért beavatkozás a Roosevelt-kori lövészhajó-diplomácia visszatérését jelzi: tengeri és légi fölény, gazdasági fojtópontok, megszállás nélkül. A kérdés már nem az, hogy működik-e, hanem hogy ez lesz-e a nagyhatalmi kényszerítés új normája.
Kína a teherhajókat drónindító állomásokká alakítaná át, konténerbe rejtett, moduláris, teherautókra szerelt elektromágneses katapulttal és fegyverzettel. A civil és katonai közti határ elmosása a tengeri jogtól a kereskedelmi kockázati felárakig globális hatásokat hozhat.
Németország és Lengyelország az orosz veszély feltartóztatásának vezető szerepéért verseng a háború utáni európai biztonsági rendben: Berlin EU-s logisztikai-integrációs pályát, Varsó az USA-ra támaszkodó régiós modellt képzel el. A rivalizálás a térség kisebb államainak is mozgásteret nyithat.
Oroszország tavaly strukturális eltolódást élt át a munkaerőpiacon: a rekordalacsony munkanélküliség mellett a munkaerő-kereslet és -kínálat szerkezete átalakul, kiemelt szerepet kaptak a termelőszektorok, miközben a munkaerőhiány és a bérnyomás nemcsak gazdasági, hanem középtávon stabilitási kihívásokat is teremt.
A Council on Foreign Relations friss kockázatelemzése alapján egyszerre nő a nagyhatalmi háborúk, a közel-keleti eszkaláció és az Egyesült Államokat közvetlenül érintő válságok esélye. Gáza, Ukrajna és Tajvan a globális feszültségek frontvonalába került, miközben Washington már nemcsak külföldön, hanem a saját területén is súlyos biztonsági kihívásokkal néz szembe.
A venezuelai akció precedenst teremthet Kína számára, miközben Tajvan egyre élesebben hangsúlyozza az önállóságát. Ugyanakkor a jelek arra mutatnak, hogy Peking még kivár, a döntő pillanatot későbbre tartogatja.
India közvetlenül a háború kitörése után kezdett hatalmas mennyiségű orosz olajat importálni. Aztán még többet és még többet.
Az olasz ügyészség kezdeményezésére nemrég több embert is letartóztattak, akiket azzal vádolnak, hogy palesztinokat segítő jótékonysági szervezetek nevében gyűjtöttek pénzt a Hamász terrorszervezet finanszírozására. Az eset rávilágít az igazságügyi együttműködés és az átlátható tranzakciók fontosságára.
Egyre kevésbé kérnek az „amerikai világcsendőrségből” a fiatalok, ami mély generációs szakadékot jelez az Egyesült Államok globális szerepének megítélésében. Ez hosszú távon alapjaiban formálhatja át Washington kül- és biztonságpolitikáját.
Az amerikai elit erők Caracasban elfogták Venezuela elnökét, ami nemcsak Latin-Amerikát rázza meg, hanem nyíltan jelzi, hogy Washington kész erővel is visszaszerezni a befolyását – elsősorban az olajban gazdag térség felett. Mi lesz Venezuelával?
A Saxo Bank elemzői eleresztették a fantáziájukat, és meghökkentő forgatókönyveket tettek közzé a 2026-os évről. Ahogy mindig, most is hangsúlyozzák: ezek nem hivatalos előrejelzések, hanem tudatosan túlzó „mi lenne, ha?” elképzelések, azaz olyan kis valószínűségű, de nagy hatású események, amelyek inkább a gondolkodást tágítják, mintsem a jövőt „mondják meg”.
Az év végéhez közeledve összeszedtük a tíz legolvasottabb cikkünket. A második arról szólt, hogy az Európai Bizottság újabb lépést tett afelé, hogy a háború további támogatásához szükséges pénzt – rendkívüli jogi megoldásokkal és a vétók megkerülésével – az orosz befagyasztott vagyonból teremtse elő. Ez viszont Olaszországnak sem tetszik.
Többórás tárgyalás, optimista nyilatkozatok, mosolyok a kameráknak – és az orosz területi követelések, amelyekről még mindig senki nem beszél nyíltan. A Trump–Zelenszkij-találkozó változatlanul inkább a feszültségeket tette láthatóvá, mint a megoldást.
Az év végéhez közeledve összeszedtük a tíz legolvasottabb cikkünket. A negyedik arról szólt, hogy az Európai Bizottság hogyan próbálta a saját kénye-kedve szerint hajlítani az uniós jogokat.
